Faust | Teremteni valami sajátot

A krautrock színtér legradikálisabb zenekara, a Faust (manapság faUSt) közel öt évtizedes fennállása alatt olyan műfajok hangzását határozta meg, mint az ambient, a stoner rock, az industrial és kimeríthetetlen ihletforrása maradt az ekszperimentális zenei színtérnek. A jelenleg az alapítók közül kettőt (Jean-Hervé Péron (Art-Errorist), Werner „Zappi” Diermaier) takaró felállás ráadásul az eltelt idő ellenére semmit sem vesztett inspiratív és zavarba ejtő mivoltából. Ezért is különösen megtisztelő, hogy a duó az A38 Hajón adja majd első hazai koncertjét, a Noise Flowers trió társaságában. A fellépés előtt Jean-Hervé Péronnal beszélgettünk a híres láncfűrészes támadásáról, a kommunikáció hiányáról és a rock ‘n’ rollról.

Öt éve már felléptél egyszer Budapesten, akkor Sőrés Zsolttal duóban játszottál. Milyen emlékeid vannak arról a koncertről? 

Á! A koncert előtt Zsolttal próbáltunk egyet, ami remekül sikerült, fel is vettük. Később The Wasp Boutique címmel jelent meg. Aztán felmentünk a színpadra és elkezdtünk játszani, de nem sokkal később egy halom fiatal – akik gondolom inkább a technót és a táncot preferálták – kvázi ránk törték az ajtót és elsodorták a közönségünket. Én meg visszatámadtam egy láncfűrésszel! Emlékezetes koncert volt, az biztos, szívesen emlékszem vissza rá.

A koncert kiinduló pontja, jelszava és végül záróhangja a „kommunikáció nem léte” volt – mit jelentett ez számodra akkoriban és mit most?

A korom miatt rendszeresen összekeverednek az emlékeim. A „kommunikáció nem léte” kiindulópontot egyébként Charles Hayward Communication Zero című száma ihlette, plusz a jelenség, hogy emberek beszélnek hozzám és egyszerűen nem értem meg őket mindig is foglalkoztatott. Ezért is volt ez az egyes koncertek kiinduló pontja anno.

A Faust egyike volt az első krautrock zenekaroknak, a fontossága csak az olyan pályatársakhoz mérhető, mint a Tangerine Dream (akik egy nappal később szintén fellépnek az A38-on), az Amon Düül vagy a Can. Mégis, mintha sosem lettetek volna olyan híresek/elismertek, mint az előbbiek – mit gondolsz, miért?

Mert Zappi (Werner Diermaier dobos-ütőhangszeres) és én abszolút idealisták vagyunk, nem volt semmi tervünk, nem követtük a bevett sémákat, a filozófiánk mindig az „itt és most”-ra alapult.

Julian Cope a Krautrocksampler című művében a legmisztikusabb zenekarnak nevezte a Faustot és ezzel nehéz is vitatkozni. Számtalan legenda szól a meztelen fellépéseitekről, arról, hogy kutyakaján éltetek, hogy üldözött titeket a rendőrség és még sorolhatnánk. De mind közül mi volt a legextrémebb élményed?

A gyermekem születése.

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy a Faust azért alakult, mert a rock ‘n’ roll már nem volt elég számotokra.

Ez igaz. Persze a rock ‘n’ roll megérinti az összes generációt, az utánunk következőket is. A mi generációnk – akik 46 és 56 között születtek – is szerette volna, ha akkoriban nem másmilyen igényeink vannak. Mivel nem tudtuk pontosan, mire is van szükségünk, teremtettünk valami sajátot.

A Faust németül elsőt jelent és azt mondtad egyszer, hogy a név azt a forradalmat szimbolizálja, aminek úgy éreztétek hogy ti is tagjai vagytok.

Ez is igaz. Viszont nem szeretnék csak pár szóban válaszolni erre a témára, így maradjunk annyiban hogy a koncertünk után mindenkinek állok rendelkezésére pár korsó magyar sör mellett.

A zenekar debütalbumát nyomták először átlátszó bakelitre. Honnan jött ennek az ötlete?

Fogalmam sincs, az igazat megvallva elég sok tudatmódosítót fogyasztottam akkoriban.

Ráadásul a kezdetektől fogva nagyon olcsón, mindössze negyvenkilenc penniért árultátok. Miért?

Erről sem tudok semmi okosat mondani. Richard (Branson, a Virgin Records alapítója) és Uwe (Nettelbeck, a Faust producere és az egyik legfontosabb német filmkritikus) nagyon talpraesett üzletemberek voltak, én viszont sosem foglalkoztam a zenekar ezen részével.

A feloszlás után Hans Joachim Irmler is továbbvitte a Faust nevet, erről mit gondolsz?

Csak annyit, hogy Hans elképesztő billentyűs és remek sound designer. Ja és a borai is nagyon finomak!

A Quartnak adott interjúdban azt mondtad, hogy mindig van egy adott hangulat a levegőben – és a művészek feladata az, hogy erre a fajta „korszellemre” reagáljanak. Szerinted mi lesz a 2017-es év zeitgeistja?

Az emberek nagy részét továbbra is a pénz hajtja majd, de továbbra is lesznek csodálatos, őrült, kreatív és kaotikus művészek is.

A legfuturisztikusabb zene, amit valaha hallottál?

Rudolf Sosna kései munkái. (A Faust egyik alapítótagja, 1996-ban belehalt a krónikus alkoholizmusába.)