Mayberian Sanskülotts | A lo-fis megszólalás nem tudatos dolog volt

A Mayberian Sanskülotts az A38 Hajón kezdi az évet

A magyar panelpop egyik legmelankolikusabb képviselőinek, a zajos-ábrándos-artpopos Mayberian Sanskülottsnak idén jelent meg legújabb, Adlait című lemeze. Januárban pedig hosszú idő után visszatérnek az A38-ra, hogy a Gustave Tiger-énekes Szurcsik Erika szólóprojektjével, az Unknown Childdal és a Dope Calypsóval együtt idézzék meg meg a be nem teljesült álmok szomorkás hangulatát. Ennek kapcsán beszélgettünk velük zenekarrá bővülésről, és arról is, hogy kik lennének a Gyűrűk Urából – az interjút ugyanis a Tünde presszóban tartottuk.

A helyszín miatt adja magát a kérdés, hogy kik lennétek a Gyűrűk Urából?
Csordás Zita: Boromir vagy Faramir.

Balogh Gallusz: Én Bilbó lennék, mert egy napon is születtem Bilbóval. Van ilyen Középfölde-időszámítás, egyszer esküszöm olvastam róla valahol és Bilbó szeptember huszonötödikén született, mint én. Meg jobban szeretem A babót, tehát nem A hobbitot, hanem a régi fordítást.

Csordás Zita: Én viszont Gyűrűk Ura-párti vagyok. De persze nagyon aranyos A hobbit is, azt szoktuk felolvasni egymásnak esténként, vagy a Nyugati utazás avagy a Majomkirály történetét.

Mikor és minek a hatására döntöttetek úgy, hogy a két tagból négy lesz?
Balogh Gallusz: Hát, már régóta nem duó vagyunk, hanem trió – a régi dobosunk, Andris hallatszik is a lemezeken, csak nem annyira, mert ilyen „fazék-hangzásúra” lett keverve…

Csordás Zita: …és most a Camp Koalának a dobosa!

Balogh Gallusz: Igen. Na, ő hamar kivált, mi pedig nem tudtuk nagyon, hogy mit tegyünk, nem akartunk hátralépni és ilyen két gitáros szenvedős számokat írni. Mert csak két gitárral nem lehet másmilyen dalokat írni, vagyis nekünk nem ment. Szóval kellettek az új emberek.

Csordás Zita: Szóval kerestünk dobost, meghallgattunk kettőt is és kiválasztottuk Istvánt, a mostani dobosunkat. Aztán volt egy ötletünk, hogy a Gazsi Rap Show-val akarunk fellépni és Az atom gyermekeivel – utóbbiban pedig ő dobol és a basszusgitárosunk pedig a basszusgitáros. Ők ketten Az atom gyermekei. Szóval csináltunk egy közös koncertet Gazsival, meg belerappelt az Akaratba, aztán a többi hozta magát.

Balogh Gallusz: Igazából nem így történt, hanem úgy hogy ugyanott próbáltak Az atom gyermekei és a Mayberian Sanskülotts, egymás után és az Árpi mindig ottmaradt, mondogatta, hogy ebbe de jó lenne egy basszusfutam, stb. Szóval lényegében bekuncsorogta magát a zenekarba. Az egyik próba alkalmával olyan jó basszusszólamot hozott, hogy úgy voltam, hogy vegyük be és azóta is megtűrjük.

Kihatottak ezek a változások arra, hogy milyen számokat írtok, vagy a dalszerzés módjára?
Balogh Gallusz: Igen.

Az Adlait volt az első lemezetek, amelyeket már stúdióban vettetek fel a hálószoba helyett. Mennyire görcsöltetek rá erre?
Csordás Zita: Mi sosem féltünk ettől, a lo-fis megszólalás sem egy tudatos dolog volt, csak nem volt pénzünk másra. Kazettás felvevő meg rossz laptop, meg hát nem is értünk hozzá. Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy jól tudjunk felvenni valamit, meg őszintén szólva nem is érdekel. De nem féltünk attól, hogy emiatt mondjuk elpártolnak a rajongók.

A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.

Hangfoglaló Program       nka_hu

Leave a Comment