Dog Eat Dog | Hosszú idő óta nem voltunk ennyire izgatottak

Szinte napra pontosan két évvel az utolsó fővárosi fellépése után újra Budapesten koncertezik a Dog Eat Dog! A New Jersey-i zenekar klasszikusai bőven túlmutatnak a nosztalgiafaktoron – a Rocky, a No Fronts vagy a Who’s The King ma is ugyanolyan erővel késztetnek ugrálásra, mint Beavis és Butthead fémjelezte MTV fénykorában. Borítékolható tehát, hogy a tavasz legmosolygósabb és legönfeledtebb pop skate punk bulija az A38-on lesz, várhatóan fülledt teltházzal. Ennek kapcsán beszélgettünk az énekes John Connorral az új dalokról, jéghokiról, a Rockmaratonról és még sok másról!

Többször is felléptetek már Magyarországon. Milyen emlékeitek vannak az itteni koncertekről? 

Imádtuk a tavalyi Rockmaratonos fellépésünket, remek volt maga a fesztivál is és örültünk, hogy ismét találkozhattunk az Ignite és a Madball tagjaival – mindkét zenekarral sokat koncerteztünk már. Az első magyarországi koncertünk, ami azt hiszem 1995-ben volt a Petőfi Csarnokban, szintén emlékezetes volt. A Biohazard előtt játszottunk és az egész turné egy utazó cirkuszra hasonlított leginkább, mert velünk jött még a Downset, a Such A Surge és a Dubwar is. A kilencvenes évek sok szempontból másmilyenek voltak, mint a mostani idők.

Ha visszatekintesz a Dog Eat Dog közel három évtizedes karrierjére, mi jut eszedbe először? Melyek voltak számodra a zenekar legizgalmasabb korszakai?

Hát igen, az eddigi huszonhét év alatt kijutott nekünk a mély- és a csúcspontokból is. Persze a kezdeti évek, mielőtt még leszerződtünk egy kiadóhoz, nagyon izgalmasak voltunk – egyikünknek sem a Dog Eat Dog volt az első zenekara, de a rajongói bázis és a hírnevünk kiépítése a Keleti-parton hatalmas élmény volt. Aztán miután megjelent a Warrant EP és először léptünk fel a tengerentúlon, ráadásul olyan hőseink előtt, mint a Bad Brains, a Fishbone, a 7 Seconds, arra is mindig emlékezni fogok. Aztán az 1994-es év, amikor megjelent az Allboro Kings és elindult a Biohazarddal közös turné, az is egy elképesztő időszak volt számunkra. Gondolj csak bele, teltházas koncertek minden éjszaka, ráadásul akkoriban aludtunk először egy rendes turnébuszban, plusz olyan országokba és városokba jutottunk el, amikről álmodni sem mertünk volna… Manapság pedig nemcsak új zenéket jelentetünk meg, tizenegy év után először, de annyi energia van bennünk, hogy bizton állíthatom, hogy hosszú idő óta nem voltunk ennyire izgatottak. Szóval egyik periódus sem izgalmasabb, mint a többi, mindegyik ugyanolyan és mégis más… ez része az utazásnak.

Kezdetben, amikor elkezdtétek összemixelni a rapet, a hip-hopot, a funkot, a skat, a hardcoret, mit szóltak hozzátok a színtér-puristák? Mennyire éreztétek magatokat a hardcore színtér részének?

Hm. Amikor 1990-ben megalakultunk, a hardcore színtér még elég kicsi volt – szóval nem volt olyan nagy dolog a részesének lenni. De egyébként úgy érzem, abszolút befogadtak minket. Mindigis szerencsések voltunk a tekintetben, hogy elég sok barátot tudtunk összeterelni, így minden koncertünkön sokan voltak. Ami a gyűlölködést illeti… természetesen már akkoriban is voltak, akik utálták a zenekart, a kilencvenes évek sem voltak mások, mint a mostaniak, csak akkor még nem volt annyira elterjedt az internet, a sok troll nem tudott felmenni oda és szidni mindenkit. Egyetlen színtérbe sem próbáltunk tudatosan beilleszkedni, inkább úgy éreztük, hogy bár sok szub-zsánerbe próbálnak soroltak már minket, mi inkább a saját utunkat szeretnénk járni és csak úgy hivatkozni a hangzásunkra, hogy ez a Dog Eat Dog sajátja.

Sok dalotok, mint a Hi-Lo, a Rise Above, a Modern Day Devils vagy a One Day rendelkezik egyfajta spirituális atmoszférával is. Ez tudatos, a szövegek a saját hitbeli meggyőződéseteiket tükrözik?

Mindigis arról írtunk, amit épp gondoltunk vagy éreztünk. Habár egyfajta „partyzenekar” vagyunk, ez nem zárja ki hogy társadalmi problémákról beszéljünk, vagy hasonlókról. Fő szövegíróként elsődlegesen az én feladatom az, hogy mindenki nevében beszéljek és olyan témákat is érintsek, amik épp foglalkoztatnak.

Az eddigi karrieretek alatt együtt dolgoztatok többek közt Ronnie James Dioval, a Run-DMC-s Jam Master Jay-jel, a Bad Brains-szel, Dr. Ring Dinggel és még RZA-val is.

A kollaborációd fontosak egy olyan, a stílusokat folyamatosan variáló zenekar számára, mint a Dog Eat Dog. Arról nem is beszélve hogy ha házibuli-atmoszférát szeretnél, ahhoz szükség van vendégekre. Azt hiszem ezzel azt szeretném mondani, hogy a közös munkából mi is tanulunk valamit, amit később hozzátehetünk a hangzásunkhoz, ezért hálásak vagyunk az összes felsorolt közreműködőnek. Nem tudnék egyet kiemelni, mindegyikük fontos volt valamiért.

Sokáig játszottátok a koncerteken Frank Zappától a Why Does It Hurt When I Peet és a Feartől a More Beert. Miért pont ezt a két dalt? A mostani A38-as koncerten is előadjátok majd őket?

Több mint negyven saját számunk van már, beleértve az újakat is, szóval nem hiszem. De ettől még büszke vagyok a feldolgozásokra és ha úgy döntenénk, akkor simán el tudnánk játszani őket nálatok. Csak mostanában jobban kedveljük a színpadi freestyle-ozást és a váratlan muzikális kicsapongásokat, mint azt hogy mások dalait játszuk.

Pár éve azt nyilatkoztad, hogy a Dog Eat Dog mellett már mindegyikőtöknek van „rendes” munkája is, ezért születnek olyan lassan az új dalok. Mivel foglalkoztok? Bánjátok, hogy már nem a Dog Eat Dog tölti ki a napjaitokat?

Én személy szerint boldog vagyok a mostani helyzettel, főleg most, hogy új dalokon is dolgozunk. A valóság az, hogy közel harminc évet töltöttünk ebben a zenekarban és mindanyiunk számára egy különleges dolog, nem vesszük magától értetődőnek. Rengeteg dolgot feláldoztunk azért, hogy a banda megmaradjon és tudjon haladni. Engem elégedetté tesz a tudat, hogy van egy kellemes egyensúly a professzionális karrierem és a magánéletem között.

Dave Neabore több bandában is megfordult a Dog Eat Dog mellett, például a LowBuzban, emellett horrorfilmekhez komponál aláfestő zenét. Te viszont nem igazán csináltál semmit a Dog Eat Dog mellett.

Én inkább a más zenekarokkal való kollaborációt szeretem, nem vágyom egy saját projektre. Segítek nekik összerakni egy számot az alapoktól és néha még be is szállok a zenélésbe. A legtöbbjük a Dog Eat Dognál sokkal kevésbé ismert. Plusz az életemben vannak a Dog Eat Dognál sokkal fontosabb dolgok is: például közel két évtizede önkénteskedem egy fiataloknak szóló jéghoki programban, ami révén a sportág iránt érzett szeretetemet több ezer fiatalnak adhattam át.

Meséljetek a Brand New Breed EP-ről! Miért döntöttetek úgy, hogy mind a négy számhoz forgattok egy klipet?

Igen, mind a négy számhoz forgatunk majd egy klipet, de előtte még koncertezünk és fellépünk pár fesztiválon is, hogy legyen elég pénzünk legyártani őket. De például velünk lesz egy videós az egész turnén, beleértve az A38-at is, szóval biztos lesznek részletek valamelyik videóban a magyar koncertről is. Ami pedig a dalokat illeti… az XXV-t a zenekar huszonötödik évfordulójának környékén írtuk. A banda eddigi történetéről szól, valamint a rajongók iránt érzett szeretetünkről. A Vibe Cartel lényegében egy Dog Eat Dog-himnusz, csak más stílusban. A Lumpy Dogot pedig a kutyám, Curtis ihlette, akit egy menhelyről hoztam el. A negyedik szám, az Emoji Baby pedig a modern kommunikációról szól. Izgatott vagyok, hogy nem csak élőben, de fizikai formátumban is el tudjuk juttatni ezeket az új dalokat a rajongóinkhoz. Idővel elkészül majd a négy klip is.

Több mint tíz év telt el a Walk With Me, az eddigi utolsó Dog Eat Dog nagylemez óta. Mikor jött először az ötlet, hogy elkezdjetek új számokon dolgozni?

Roger Hammerli a Walk With Me óta játszik velünk, több-kevésbé ő az állandó gitárosunk. Ennek ellenére sokáig nem kezeltük teljes értékű tagként. Viszont ő adta a lökést ahhoz, hogy újra elkezdjünk számokat írni és felpörgessük a kreativitásunk. Amint eldöntöttük, hogy kiadunk egy új lemezt, a többi már jött magától.

Mit üzennétek a magyar rajongóknak?

Nagyon várjuk már, hogy újra találkozzunk veletek! Szerencsések vagyunk, mert az elmúlt öt évben rendszeresen koncerteztünk Magyarországon és örülünk, hogy ez a sorozat áprilisban folytatódik! Az A38-as lesz az év és a turné első koncertje, szóval mindannyian kipihentek vagyunk és készek arra, hogy megünnepeljük a Dog Eat Dog születésnapját a Brand New Breed-éra kezdetét!