Elefánt | Írtunk egy válogatáslemezt magunktól nekünk
Új lemezével veszi be az A38 Koncerttermet az Elefánt
Az A38 Hajón mutatja be parádes új lemezét az Elefánt. Szendrői Csaba frontember mindent elmesélt nekünk az új albumról.
Az új Elefánt-lemez címe az, hogy Minden. És tényleg, minden van rajta a punktól az elektronikán át a súlyos elszállásig. Hogy jött össze ez az elképesztő eklektika?
Az a furcsa, hogy bár, miközben kiválasztottuk a dalokat az improvizatív próbatermi felvételek közül, elég nyilvánvaló volt, hogy itt aztán minden lesz, valójában nem volt ez külön koncepció. Más kérdés, hogy erősen rámentünk ennek kihangsúlyozására amikor már alakult az anyag. Egyszerűen ilyenek vagyunk, olyan zenét csináltunk amilyet hallgatni szeretünk. És az körülbelül pont ilyen; rap + punk + techno + pszichedélia. Írtunk egy válogatáslemezt magunktól nekünk – aztán reméljük, hogy más is szereti majd. Máskor is benne volt, hogy nem. Most is benne van.
Mesélj arról, ahogyan ez a lemez készült. Mennyi időbe telt, amíg összeálltak a dalok? Hogyan zajlottak a stúdiófelvételek?
Nagyjából az előző lemez bemutatása óta dolgozunk ezen. Rendszeresen próbálunk, sőt rendszeresen vannak zenekari táboraink, amikor elvonulunk az isten háta mögé, visszük a hangszereinket, meg ami belefér a zsebünkbe, aztán eszünk iszunk, zenélünk összevissza, napi 6-8 órában. A végén visszahallgatjuk, aztán válogatunk. Vannak témák amik kihullanak, vannak amiken dolgozunk aztán, van hogy hetekig. Nincs igazából nagy csoda, szórakozásból indul, mert a születéshez szikra kell. Azt az egy pontot, ahol mindenki egyszerre egy buborékba kerül, azt általában érezni lehet. Ezért fontos, hogy mi amúgy is együtt lélegzünk, nem csak próbán és koncerteken hallunk egymásról. Aztán meg a sok munka is kell. Azt én speciel néha nehezebben viselem. A többiek elég sztahanovisták tudnak lenni, de szerencsére elviselik, hogy én azt utolsó pillanatig szeretek lustálkodni a próbákon. Persze csak miután már megvan a koncept. Cserébe hetekig szöszmötölök néha a szövegeken. Egy hétig vettük fel a zenét Válik László stúdiójában, ami egy elég családias hely, viszont lehetőség van egyben feljátszani szalagra mindent, ami nekünk fontos. Mi élőben vagyunk igazán az elemünkben, ez a lemez arra volt hivatott, hogy visszaadja a zene élő mivoltát, ne legyen túl steril annak ellenére sem, hogy néhány elem a zenei eszköztárunkban – leginkább az elektronika – tiszta atmoszférákat igényel.
Mik inspiráltak titeket a dalok, és a lemez készítésekor. Mit hallgattatok, olvastatok, néztetek, merre jártatok? Voltatok szerelmesek, fájt a lelketek, vagy szétvetett benneteket a boldogság? Vagy ezek mind együtt?
Én speciel kivételesen nem voltam szerelmes. Sőt inkább meguntam ezt az egész dolgot. Ha valamiről szól a lemez, az inkább a szerelem hiánya, egy csomó minden lezárása, és egyéb frusztrációk. Közben pedig mindig ott van, hogy azért élni nagy ajándék, meg, hogy nem kell túl komolyan venni a dolgokat. Ha zene, akkor én Badbad Not Goodon függtem sokat, meg elektronikus zenén, például a Stimmingen, meg persze mellette egy csomó beteg rap zenét hallgatok, Earl Sweatshirt, Tyler The Creator. Amúgy meg Erik Satie a nagy szerelmem, olyannyira, hogy nem rég magamra is tetováltattam. Ha így végignézem akkor nagyjából stimmel, de inspirálódni maximum tudat alatt szoktunk. Teljesen ösztönösen játszunk egyik pillanatban technót aztán meg punkot. Fene tudja. Nem akarunk unatkozni koncertek közben.
Általában milyennek érzitek az új Elefánt-lemez hangulatát: mennyire egykedvű, beleszarós, vagy boldog, esetleg dühös és harapós lemez a Minden?
Beleszarós. Nem volt olyan, hogy ezt ne csináljuk meg, mert majd mit szólnak az emberek. Olyan volt, hogy ezt már ne csináljuk meg, mert itt már túl lenne tolva kicsit a butavonat. Nekem katartikus is, egészen szépen megtanultam ordibálni közben. Van olyan dal amiben nagyjából negyvenszer hangzik el, hogy b*szd meg. Ez jó érzés. A trágárság amúgy is az őszinteség jele a pszichológia szerint. Szóval olyan őszinték voltunk amennyire csak bírtunk.
Melyek a szíveteknek legkedvesebb dalok a lemezről, azok, amik leginkább reprezentálják ezt a dalcsokrot? Mesélnétek ezekről?
Nekem a Fogak a kedvencem, arra vagyok a legbüszkébb, de nem lesz egy közönségszám, az személyes ügy. Már akkor is az volt a kedvencem amikor még az elején voltunk. Amúgy az pont elég jól csokorba is szedi azt a hangulatingadozást, ami a lemezre jellemző. De nagyon büszke vagyok a Faunra is, ahol Saiiddal reppelek, az megint egy olyan dolog, amit ha tíz éve mondanak nekem akkor sírva röhögök. Így is fura a gondolat, miközben azért én elég régóta csinálok ilyesmiket is, maximum nem a publikum előtt, remélem nem az jön le róla, hogy na megint egy hülye énekes, aki nem tudja, hogy mihez ért és mihez nem. Nekem az AKPH nagyon sokat adott, nélkülük nem lennék ugyanaz az ember, aki vagyok. Amúgy kivételesen mindegyik dalra a lemezen úgy tudok tekinteni, hogy oké. Ott a helye, kerek. Talán pont azért minden saját életet él.
Voltatok már nagy-szín-pados zenekar, ott vagytok a hazai középzenekarok felső sávjában (bármit is jelentsen ez). Van elvárásotok ezzel a lemezzel kapcsolatban, olyan értelemben, hogy végképp elhozza az Elefánt számára a nagy áttörést? Vagy csak haladtok tovább egy úton?
A nagy-szín-pad-nál hála isten nem szólt bele senki semmibe, olyan zenét játszhattunk amit akarunk, innentől pedig igazából miért ne alapon voltam a dologgal. A mi közönségünk szépen épül az elejétől kezdve, most már majdnem ezer ember jár egy Elefánt koncertre, és még csak most leszünk öt évesek. Én nem akarnám ezt a folyamatot gyorsítani.
Hogyan néz ki az Elefánt 2017-es éve? Mit várjuk az A38-as koncerttől?
Reméljük addigra sikerül rendesen bejátszani a dalokat, amint lerakom a pontot ide indulok próbálni, és ma kettőtől este 10-ig gyakorlás van, ennek érdekében. Új vizuállal is készülünk, teljesen új programmal (nyilván), minden lemezhez új arcot varázsolunk magunknak mostantól, és ezzel kezdjük el a sort. Már a következő lemez is a fejünkben van, szóval módszeresen daráljuk az életet le. Mi mást is tehetnénk?
KÖVESD AZ A38 BLOGJÁT!
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.
