Our Hollow, Our Home | A saját hangzás

A modern metalcore és a kétezres évek poszt-hardcorejának ötvözete: Our Hollow, Our Home

A brit metalcore legújabb reménysége, az Our Hollow, Our Home nem véletlenül találta szemben magát kiemelt elvárásokkal a közönség és a szakma felől egyaránt. A Hartsick az idei év egyik legszerethetőbb bemutatkozása lett, amit az Architects, a Bury Tomorrow és a Parkway Drive rajongói egy emberként ölelnek majd magukhoz. A zenekarral pedig ugyanezt lehet majd tenni július 17-én, miután a srácok az A38 Hajó tetőteraszán mutatják be az album dalait. De előtte még meséltek nekünk az Ed Sheeran-feldolgozásukról, Southtamptonról, a Punk Goes Pop-válogatásokról és még sok másról.

Meséljetek a kezdetekről, hogyan és mikor alakult a zenekar? 

Connor Hallisey (énekes): Mi egy Southampton- és Bournemouth-bázisú melodikus metalcore banda vagyunk. 2013 óta vagyunk aktívak. Persze a megalakulásunk előtt mindenki játszott már több kisebb helyi együttesben – de szerettünk volna szintet lépni, egy olyan projektet képzeltünk el, amit száz százalékosan a magunkénak érzünk és aminek van egy jobban definiálható hangzása és imidzse. A zenekar nevét lényegében az akkori élethelyzetünk ihlette: az, hogy úgy éreztük, hogy nem tudunk kitörni a helyi színtérből, a saját ’ürességünkből’. De úgy döntöttünk hogy nem számít, mi lesz, megpróbáljuk a legjobbat kihozni ebből a szituációból. Újra és újra felálltunk és még elszántabban folytattuk, míg szépen az otthonunká tettük ezt az ürességet. Azt hiszem Toby vetette fel először a nevet!

Southamptonban kívülről nézve elég erősek a különböző zenei színterek, ti mennyire értenétek egyet ezzel?

Tobias Young (gitáros-énekes): Szerintem inkább csak nagyon erős az összetartozás és a közösség-érzet. Pár barátom, akikkel együtt nőttünk fel már híres zenekarokban játszik, mégis – annak ellenére hogy manapság ritkán látjuk egymást, mindenki támogat mindenkit. Ezenkívül nálunk van a világ egyik legjobb kis klubja (a The Joiners), aminek az üzemeltetői olyanok, mint egy nagy család, ők a kezdettől fogva támogattak minket!

Hogyan definiálnátok a hangzásotokat valaki olyannak, aki még sosem hallott titeket?

Tobias: A modern metalcore és a kétezres évek poszt-hardcorejának ötvözete.

Mit gondolsz, hogyan fejlődtetek mint emberek és zenészek a //Redefine (a zenekar 2015-es EP-je) és a Hartsick (az idei debütalbum) között eltelt időben?

Tobias: Mindannyian felnőttebbek lettünk, illetve jobbak a választott hangszerünkön. De a legfontosabb az, a //Redefine-on elkezdtük megtalálni a saját hangzásunkat, amit végül a Hartsickre tökéletesítettünk is.

Sokat változtak a dalírási metódusaitok az évek során?

Tobias: Őszintén szólva nem igazán, mindigis ugyanúgy írtunk dalokat. Én elkezdem megírni a dal vázát, úgy a feléig elkészülök vele, felveszem, aztán elküldöm a többieknek. Ők elmondják a vélemünyket, majd az alapján befejezem a számot. Nem hiszem, hogy valaha is túlságosan letérnénk erről az útról.

A metalcore egy olyan műfaj, amiből nehéz kiemelkedni, de az Our Hollow, Our Homenak sikerült. Mit gondoltok, mi a titok?

Nick Taliadoros (dobos): Mi szimplán próbálunk olyan számokat írni, amiket élvezünk játszani és hallgatni, ahelyett hogy a műfajok miatt aggódnánk. Ha pedig az embereknek bejön amit csinálunk, az szuper!

Szerintetek mi a felső határa annak, amit egy kiadói háttér nélkül működő zenekar, mint ti el tud érni?

Nick: Zenekarként nagyon pörget minket az, hogy azt csináljuk, amik vagyunk és őszintén szólva már az is meglepett minket, hogy idáig eljutottunk. Nem igazán szoktunk azon gondolkodni, hogy mit tudunk vagy épp nem tudunk elérni kiadói hátszél nélkül, szimplán próbáljuk elérni azokat a dolgokat, amikről annyit álmodtunk és közben jól érezni magunkat.

Nemrég feldolgoztátok Ed Sheeran slágerét, a Shape Of You-t. Miért pont erre a számra esett a választásotok?

Tobias: Egy ideje már beszélgettünk arról, hogy csináljunk egy feldolgozást, de még az elején leszögeztük, hogy csak akkor, ha megtaláljuk hozzá a megfelelő számot. Akkor hallottam először a Shape Of You-t, amikor egy próbára igyekeztem és egyszerűen csak bekattant, hogy ez működhetne. Alig pár hét múlva már fel is vettük a mi verziónkat és leforgattuk hozzá a klipet.

Más zenekarok dalainak a feldolgozása nem új keletű jelenség, de a metalcore szcéna mintha különösképp rajongana az ismert popslágerek új stílusban való interpretálásáért. Szerintetek miért? Vannak kedvenceitek?

Connor: Szerintem ez egy olyan dolog, ami pár éve kezdett igazán népszerű lenni az alternatív szcénán belül. Azt hiszem úgy tizennégy évesen hallotam először más stílusú számok metál-feldolgozását, még a Fearless Records-féle „Punk Goes…” válogatásokon. Gondolj bele, milyen izgalmas az, hogy a bűnös zenei örömeidet vagy a szüleid kedvenc dalait hirtelen a kedvenc bandád játssza, ráadásul sokkal súlyosabban és másképp, mint ahogy az eredeti előadók tették! Persze van az egésznek egyfajta novelty-faktora is, talán emiatt van mostanában újra divatban. Az én kedvencem Big Tymers klasszikusa, a Still Fly, a The Devil Wears Prada előadásában.

Mit hallgattok mostanában, kikre érdemes szerintetek odafigyelni?

Connor: Én mostanában sokat hallgattam az új Kingdom Of Giants albumot, az All The Hell You’ve Got To Sparet. Plusz nemrég fedeztem fel a Cursed Earth nevű zenekart, ők azt hiszem az UNFD-nél vannak. Elképesztőek, szerintem mindenképp csekkold le őket!

 

Leave a Comment