Ezeket a fellépőket várjuk a legjobban a 2017-es OFF fesztiválon

A lengyel Primavera: OFF

Idén is megrendezik Kelet-Európa egyik legizgalmasabb, legaktuálisabb felhozatalú fesztiválját, a lengyel OFF-ot. Idén mi is kint leszünk és Twitteren, illetve Instagramon beszámolunk majd a tapasztalatainkról, de addig is, pár név, akinek a fellépését biztos nem hagyjuk ki!

A kanadai Jessy Lanza már az egyetemen is zenét tanult, aztán otthagyta a mesterképzést és úgy döntött, hogy inkább ő maga is zenélni szeretne ahelyett, hogy csak írna róla. Ennek érdekében megtanult szintetizátoron is játszani, aztán 2013-ban kiadta Pull My Hair Back című debütalbumát, melyet az őt ért zenei hatásokból gyúrt össze – a zene készítését posztmodern módon közelíti meg, dalíráskor az elmúlt negyven év általa kedvelt popdalainak egyfajta mashupját kívánja létrehozni. Ezt követően 2016-ban új albummal jelentkezett, megjelent az Oh No, ami ugyanúgy az elektronikát vegyíti R&B- és soulhatásokkal és az énekesnő szopránjával, de még jobban fogadta a szaksajtó, illetve időközben Lanza dolgozott együtt többek között Caribouval vagy épp a footwork-mester DJ Spinn-nel is.

Az Alexey Tegin által vezetett Phurpa Oroszországban alakult 2003-ban, de igazán Tibethez köthetők: az ottani buddhizmust megelőző ősi Bön vallás rituális torokénekeit adják elő, de Alexey a koncerthelyzeteket leginkább csak egy hatalmas, üres, sötét térként írja le, amit még nem érintett semmilyen módon a civilizáció. Koncertjeik kettő és négy óra közötti hosszúságúak szoktak lenni, melyek nemcsak előadások, hanem testet megváltoztató fizikai gyakorlatok is, a termet elönti egy mindenen áthatoló energia, ahogy az „imádkozó mantrák lüktetnek a csakrákon keresztül”.

A hatvanhárom éves experimentális és noise-rock istenség Michael Gira idén az OFF kurátora, így nemcsak az A38-at többször is megjáró kultikus zenekarával, a Swansszal lép fel a fesztiválon, hanem szólóban is. A nyolcvanas évek elejétől 1997-ig működő formációt 2010-ben hívta újra életre régi és teljesen új tagok bevonásával Gira, az egykori minimalista és kegyetlen indusztriális hangzásuk pedig bár némileg finomodott, a koncertek még most is épp olyan letaglózóak, mint egykor – ennek oka pedig az elképesztő hangerő mellett leginkább Michael Gira személye. Hihetetlen precizitással és irányításmániával vezeti ugyanis a Swanst, egy-egy koncert akár három órásra nyúlik, brutális, monumentális és kompromisszummentes zenéjük híven tükrözi Gira elképzelését, miszerint zenéjének fájnia kell, hogy hasson. A viszonylag békésnek tűnő egy szál gitáros felállás ellenére a beszámolók szerint leginkább egy szörnyre emlékeztet, ahogy erőszakról, Istenről, öngyilkosságról énekel – kihagyhatatlan élmény.

A Melvins egyik száma után elnevezett japán Borisszal kismillió stílust hoztak már összefüggésbe – nevezték őket zajzenének, experimentális rocknak, avantgárd metálnak, de voltak pszichedelikus stoner rock is. Az eredetileg sludge metál zenekar 1992-től kezdve folyamatosan aktív, az sem ritka, hogy egy év alatt akár három albumot is kiadnak, az immáron huszonhárom stúdióalbumot magába foglaló diszkográfia legújabb darabja az idén július elején megjelent Dear. Ezután már az sem meglepő, hogy további tizenpár kollaborációs lemezük is van, ezek legtöbbje a japanoise legismertebb alakjának számító Merzbow-val; a Boris műfajokon felül álló és meg nem alkuvó szereplője Japán zenei exportjának. Ráadásul most a huszonhárom album legkiemelkedőbbjét adják elő teljes hosszúságában, az OFF fesztiválon eljátsszák a teljes 2005-ös Pinket.

A conscious rap alapvető embere, a Black Star egykori tagjaként ismertséget szerző Talib Kweli a hip-hop szinte minden nagy alakjával dolgozott már együtt: J Dilla, a Wu-Tang Clan egykori tagjai, például RZA és Raekwon, Busta Rhymes, de a nagy klasszikusok mellett ott van Kendrick Lamar vagy épp Kanye West is. A politika mindig is átszőtte zenéjét, erős lírikus szövegeivel általa fontosnak vélt szociális és politikai kérdésekben nyilvánít véleményt – például Mos Deffel ők ketten szervezték meg a negyvenegy rappert magába foglaló 2000-ben megjelent Hip Hop For Respect projektet, mellyel a rendőrség feketékkel szembeni brutalitása ellen álltak ki. Erős szövegek erős témákról, napjainkban talán épp újból olyan aktuális, mint egykor.