Csurka Eszter képes a legkommerszebb tartalmat is egy tudós előítélet-mentességével megfigyelni. Művészetére a mélységnek és a felszínesnek azonos szintű tisztelete jellemző. Képein az érzékszervek által nem tapasztalható világ úgy válik megfigyelhető felületté, akár egy sebészeti beavatkozás során.
Csurkát mindig is nagyon foglalkoztatták a természettudományos kutatások, melyekre igyekszik munkáiban is reflektálni. „A köztes tér, a pillanatok közt lévő pillanatok, az egymásra hajló tér-idő – érzékeljük, tudjuk a tudatunk legmélyén, de megfoghatatlan, mert ahogy közeledünk felé, kettéosztódik és még ketté és így tovább. Ezt az átmeneti teret, ezt a két pillanat közt lévő időt szeretném a munkáimmal láthatóvá tenni. A fény ami hullám és részecske is egyszerre, melynek érzékelése függ a megfigyelést végző személytől, nagyon fontos alkotóeleme minden látványnak. A negatív fény, a sötét árnyék ami átfordul világosba, ez az örökké hullámzó energia; ezt szeretném a festészet nyelvén láthatóvá tenni.
A szívverésünk mérhető elektromágneses hullámokat ver minden dobbanásával, íly módon részei vagyunk ennek a nagy egész hullámzásnak. Érzelmeink, gondolataink szintén hullámokat generálnak, a fény által térbeli alakzatok vagyunk és idővel folyamatosan változunk. Ez a hullámzó, pulzáló változás inspirálja megvalósuló műveimet.”
Vagyis mi az, ami a tudományosan megfogható és igazolható, és honnan kezdődik, ami már csak a művészet nyelvén leírható. Ennek a határterületein érzi magát leginkább otthon Csurka Eszter. A festményeken megjelenő testek dinamikája, az oldás és kötés és a színek konzekvens használata jellemzi talán leginkább a most kiállításra kerülő, legfrissebb képeit.
A kiállítás szeptember 26-október 6. között látogatható az A38 Hajó Kiállítóterében.
