A hazai punk színtér egyik legizgalmasabb zenekarát, a Ghostchantet választotta A38 Hajós koncertje felvezetéseként a Bad Breeding
Szeptember 13-án az angol Bad Breeding társaságában az A38 Hajón koncertezik a Jakab Zoltán vezette Ghostchant. A hazai zenei színtér egyik legizgalmasabb figurájával beszélgettünk.
A hazai hc/punk/heavy music színtér alapfigurája vagy évek óta. Mi az ami ennyi év után színtéren tart?
Egyrészt nem leszek képmutató, ez a munkám is, nyilván hülye lennék nem odafigyelni arra, ami történik körülöttünk, hiszen nagyon sok újdonság van napi szinten, amivel a lépést tartani kell. Másrészt meg ez egy olyan dolog, ami veled marad egy életre. Egészen addig, amíg a mai napig izgalmas zenekarok adnak ki izgalmas lemezeket és van egy olyan erős merítésű underground színtér, amely naponta hoz fel remek dolgokat, addig nincs mitől félni. Tudom, tudom, nincs már Black Sabbath, az AC/DC a végnapjait járja, a Metallica sem lesz fiatalabb, és míg a mainstream metalvilág kollektíve a saját seggében keresi a fényt, és azon kesereg, hogy ki lesz vajon az utánpótlás, egy olyan masszív hátország van, amely mindig is életben fogja tartani a kemény zenét. Úgyhogy a nyilvánvaló munkából fakadó kötelesség mellett ugyanaz a gyermeki öröm tart itt, amikor először bontasz ki egy bakelit lemezt és olvasgatod a szövegeket, és hallgatod a zenét.
Mik azok a legfontosabb értékek amiket a zenélésben és a zenész-jelenlétben fontosnak tartasz?
Egyértelműen az, hogy közvetíts egy üzenetet és adj valami többet, mint azok, akik pusztán azért ragadnak hangszert, mert unatkoznak, vagy profitot akarnak termelni. Lehet ez persze elcsépelt, de nézz körül a világban, nézz körül az országban. Elég nagy szarban lennénk, ha meghatározó emberek némán figyelnék ezt a világméretű bohózatot, ami zajlik körülöttünk és nem reagálnánk erre semmilyen szinten sem. Nem vagyok naív, nem fog egy Ghostchant dalszöveg radikális változást hozni a világban, főleg nem az évi 3-5 koncertünkkel, amire mostanában képesek vagyunk, de saját magamat köpném szemen, ha nem fognám meg a mikrofont és nem üvöltenék arról, amit látok és ami nem tetszik.
Milyen elképzelés hívta életre öt éve a Ghostchantet?
Nem akartam néma maradni és nem akarom magam szemen köpni. Plusz hiányzott is a zenélés, nagyon. Mindenki elvan persze az életével a zenekarban, a saját kis dolgaival, mi sem leszünk fiatalabbak, de attól még ez a fajta kinyilatkoztatás, érzelmi, lelki és fizikai megtisztulás, amit egy Ghostchant koncert ad nekem, nagyon hiányzott. Így összeálltunk barátokként és megpróbálunk egy öntörvényű zenekart működtetni.
Aktív zene/kultúrafogyasztó vagy. Mik azok a dolgok, amik mostanában a legfontosabbak a számodra?
Egyrészt a mondanivaló, az igazi érték. Imádom a mai napig ezeket a zenekarokat, amelyek valami fontos pluszt adnak. A koncertszervezés szigorú, gyáripari része mellett imádom azt, amikor emberi kapcsolatok alakulnak ki és kötődünk egymáshoz zenekarokkal. A zene/kultúra legfontosabb aspektusa számomra az, hogy kötődünk és kapcsolódunk egymáshoz. Hogy adunk valamit egymásnak, hogy értéket képviselünk. Ha körülnézel, mit látsz? A társadalom tekintélyes része elcseréli az igazi élményeket egy digitalizált harcra, amit Facebookon, Twitteren vívunk kommentben, arc nélkül, dühösen, megbújva a meleg szobában, félve az ismeretlentől és a félelmünk manifesztációja egy mérhetetlen ostoba gyűlöletbomba, amit rászabadítunk a világra, miközben elmegy mellettünk az életünk.
