Vágtázó Csodaszarvas | Lemezbemutató és évzáró az A38-on
A Vágtázó Csodaszarvas idén is az A38 Hajón zárja az évet – ezúttal új lemezzel
Szokásos év végi A38-as koncertjükhöz közeledve Grandpierre Attilával, a Vágtázó Csodaszarvas frontemberével és megálmodójával beszélgettünk az új lemezük és a közelgő koncertjük hátteréről.
Már több éves hagyományra tekint vissza a decemberi, A38-as Vágtázó-koncert. Mi az oka, hogy minden évben a Hajón tartjátok a karácsonyi bulit?
A Hajó különleges hely. Koncert a Duna tükrén ringó hajón. Imádom a Duna hangulatát, igazi spirituális élmény, ha az ember elmélyed folyóistenünk lelki világában. Őseink a nagy folyókat istenként tisztelték. Évmilliókon át élő Nagy Szellem végigfekszik az egész folyómederben, és vizet csorgat a Fekete-erdőből, a hegyekből a Fekete-tengerbe. Milyen érzés lehet! Az egyik novellámban részletesen leírom, miket lehet átélni, ha elmélyülünk a Duna különös világában. Jó kiállni a hajótatra, érezni az est leszálltát, tisztaságát, különösen koncert előtt. Azt is szeretem, amikor a hajón érezni, hogy a tomboló, ugráló közönségtől reng a hajó. Nagy élmény. A hagyományokat is szeretem. Különösen a karácsonyi hagyományokat. És a szervezőket, a rendezőséget is értékelem. Jó a hangulat, kitűnően lehet együttműködni, gördülékenyen, jó ismerősökkel. Jó újra látni a hajót, amelyhez annyi élmény fűz, és ahol mindig rendkívüli élményeket éltem át.
Eddig 2-3 évente adott ki új albumot a zenekar, de ezúttal hat év telt el a legutóbbi lemez óta. Ennek mi az oka?
Egyrészt a CD-k iránti kereslet csökkenése hátráltatta a kiadást. Az első két lemezünk aranylemez lett. Azóta viszont a CD-k sokkal kevésbé fogynak. Meg kellett várnunk, amíg támogatást tudunk találni a lemezkiadás költségeihez. Másrészt szerettünk volna egy olyan lemezt kiadni, ami a legmagasabb elvárásainknak is megfelel.
Mesélj a lemez készítéséről! Mi ihlette, és mi volt az alkotás fő mozgatórugója?
A zeneszerzés nagy kihívás. Milyen zenét játsszunk? Merre tovább, hogyan fejlődjünk, mi a legígéretesebb út? A Csillaglovaglás 2011-es megjelenésekor úgy tűnt, a sámánisztikus, monoton dobra épülő extatikus hatások jelentik a jövőt. Folyamatosan kerestem, milyen az a zene, amelynek tíz év múlva is örülnék. Rájöttem, hogy az életerős, életörömtől majd kicsattanó, örök mondanivalót hordozó zenék azok, amelyek időtállók, amelyeket mindig szeretni fognak, amelyeket szívesen hallgatnak majd sok tíz után is az emberek. Ezért ezt az utat választottam. És mivel az életenergia sosem állt távol a Vágtázó Csodaszarvastól, ezért ezen az úton kellett továbblépnem. Sikerült!
Az A38 Hajó Kiállítótere mellett más különleges helyszínt és módszert is használtatok a felvételhez – például nyilvánosan is rögzítettek a Kolosy téri piacon. Ez milyen élmény volt?
A Vágtázó Csodaszarvas elsősorban koncertzenekar, a közönség hangulata tovább fokozza a miénket, kedvet kapunk ahhoz, hogy még tovább fokozzuk a közönség hangulatát, és így tovább. A koncert az életelemünk, zene teljes életnagyságban. Ezért élőben is felvettük a lemezen szereplő számokat. De nem sikerült minden úgy, ahogyan terveztük, ezért újra felvettük, kedvenc helyünkön, nem találod ki… az A38 hajón! És ez persze nem egy esetben koncertélménnyel is felért, mert egyszerre játszottunk, mint a koncerten. Másrészt a Tündérvilág című dalunk a csend határán zajlik. A koncerten a közönség túlságosan be volt indulva, úgy látszik, nem tudtak egy pillanat alatt ráhangolódni erre a nem kifejezetten tombolós számra. Pedig ez a dal egy varázsdal, amely csak úgy erős, ha halk. A dallama álomszerű, különös, rendkívüli gazdagsága csak a csendhatáron bontakozik ki, a nagyobb hangerőn az árnyalatnyi különbségek elvesztik érvényüket, üzenetük elmosódik, de itt, a csendhatáron beszélnek, és itt nyerik el teljes jelentőségüket. Ráadásul e dal szövege is olyan fontos, hogy a zenekarnak jóval halkabbnak kell lennie, mint a szintén halk éneknek…Álomban született, és ott mindez teljesen világos, akárcsak a felvételen, amely ezen a CD-n hallható.
A koncertetekhez „hivatalosan” is kötődik Szathmáry Botond filozófus előadása, ami szintén aznap lesz, a Hajó Orrbárjában. Hogyan találkoztál a munkásságával? Melyik kutatási területe érdekel legjobban?
Szathmáry Botond régi barátom, még a nyolcvanas évek elején futottunk össze a Bercsényi-klubban. Azóta is sokszor összeértek a szálak. Most tavaly megjelent, a Lélek és Világegyetem című könyvemben ismertetett ősi eurázsiai műveltség kapcsán merült fel a neve, ugyanis Botond a magyarság keleti gyökereinek jó ismerője. Nagyon érdekes számomra, hogy az eurázsiai síkság keleti felének körzetében milyen kiemelkedő tisztelettel emlékeznek a magyarságra. Ezért kértem meg Botondot, beszéljen a magyarság keleti szálairól. A Csodaszarvas zenéje is ennek az eurázsiai körzetnek az ősi népzenéjében gyökerezik, így Botond előadása jól egészíti ki a koncertünket.
Kinek ajánlod, hogy eljöjjön az idei koncertre? Milyen különlegességgel készültök?
Aki az életet szereti, és úgy érzi, az életben van valami nagyszerű, annak itt a helye!
