Jóvilágvan | MINDEN IDŐK

A Jóvilágvan frontembere, Bokor Réka avatott be minket zenei múltjába

Két év után újra az A38 Hajón játszik a jelenlegi legizgalmasabb felvidéki magyar zenekar, a Jóvilágvan. A tavaly új lemezzel jelentkező folk/pop/rock formáció frontemberét, Bokor Rékát kérdeztük főbb zenei élményeiről és az őt ért hatásokról.

Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt zenélni kezdtél és dalokat írsz?
Anouk – Together Alone, Graduated Fool
Beth Gibbons & Rustin Man: Out Of Season
Portishead – Dummy, Portished
Alanis Morissette – Jagged Little Pill, Under Rug Swept
Ghymes – Smaragdváros
Björk – Vespertine
Tricky – Vulnerable

De amúgy végtelen a sor.

Dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?
Björk: Pagan Poetry
Ghymes: Bazsarózsa
Quimby: Nina
Trabant zenekartól bármi
Morcheeba: Over & Over
Lovasi András: Csend meg a zaj

Melyik zenei korszak az, ahova, ha lenne időgéped, kérdés nélkül visszarepülnél?
Janis Joplinnak szívesen sütnék palacsintát. Kurt Cobaint először megfésülném, aztán összekócolnám. Szóval nem mennék túl régre.

Ki az az öt kortárs zenész, akivel boldogan dolgoznál együtt?
Szabó Máté, Gazdík Miroslav, Valasek Zoltán, Matus Péter, Jáger Zoltán – az álmok valóra válnak! Ugyanakkor a hazaiak közül a Kistehenes srácok, Kárpáti Dódi, Tamás Áron (Nemulass), külföldről pedig Beth Gibbons, Cocorosie és az izlandi Mammút zenekar.

Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt érezted: igen ez már több, mint vágyálom, tényleg zenész leszek/vagyok?
Én ezt a mai napig nehezen hiszem el, a fiúk viszont már kisiskolás koruk óta biztosak lehetnek benne. Az első pillanat nem koncerthez köthető számomra, hanem az alkotás folyamatához. Amikor megszületett egy-egy dalunk, s láttam magunkon, hogy milyen boldog mindenki, hogy a dögnek együtt örülünk, vagy a szívünk épp egyfajta fájdalmat érez a zene által. Akkor zsigeri az érzés, nincs gitáros, dobos, énekes, hanem mi vagyunk a zene. Később ez a konstelláció a közönséggel által is megtörtént, amiért nem lehetek elég hálás.

Koncertek, amiket sosem felejtesz el? (Akár nézőként, akár előadóként)
Nézőként: Portishead (Balaton Sound, 2011), Quimby (2005, Fesztergom), Mammút (Tűzraktér)
Előadóként: Bátorkeszi Borfesztivál 2014, Gombaszög 2014, 2017, Gólya 2017.

Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget? (Akár nézőként, akár előadóként)
Kistehén (fORMA fEST 2017), Korai Öröm – bármikor, bármeddig.

Jóvilágvan-pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudtok rajtuk?
Egyszer Peti jobbról balra szelte át a színpadot, én meg hátráltam elölről a dobok felé és épp összekoccantunk, én meg elestem. Ugyanakkor valószínűleg a párduc ügyességével kelhettem fel, mert a több százas nézőközönség fele nem is vette észre az esést. Ez mára szép emlék. Egyszer vártam a fiúkra 2 órát a Gozsdu udvar közepén a hidegben, az sem volt épp leányálom, de végül megérkeztek. Valamint volt, hogy megszöktem előlük a kedvenc kocsmánk kerthelyiségéből. Átmásztam a falat, s elindultam a hóesésben haza (23km). Összeszedtek, kibékültünk, kialudtuk.

 Milyen volt az idei év és milyen lesz 2018, mik a tervek, célok, vágyak?
Idén rengeteget dolgozunk, márciusban bemutattuk a harmadik lemezünket, a tavasz és a nyár sok-sok koncerttel telt, kiruccantunk egy Bécs-Prága-Berlin miniturnéra is, és néhány egészen szürreális falunapon is alkalmunk volt részt venni. Nemrégiben kilépett a zenekarból Trencsík Pál, aki a zene oroszlánrészét szerezte, így 2018 legnagyobb kihívása az lesz, hogy nélküle találjuk meg a hangunkat és sok-sok új dal szülessen. Szeretnénk visszatérni ahhoz az ifjonti elragadtatáshoz, ami első lemezünket jellemzi, no meg bátrak, erősek és összetartók akarunk lenni. A 2018-as tervek közt szerepel egy koncertfilm készítése is.

Leave a Comment