BRAIDS | Szükségünk van napsütésre

A zenésztársai a legjobb barátai, imádja Kendrick Lamart és a péksütit, és teljes mellszélességgel kiáll a #metoo-kampány mellett. Raphaelle Standel-Prestonnal, a BRAIDS énekesnőjével beszélgettünk zenei és nem-zenei inspirációkról, új albumról, és egy olyan érzékeny témáról, ami miatt a mai napig sok démonnal küzd.

Középiskolás korotok óta zenéltek együtt. Mi a barátságotok titka ennyi idő után?
Figyelünk rá, hogy ne csak dolgozzunk, hanem lógjunk is együtt. Egy idő után amúgy is idegesítjük egymást, ha csak a zenéléssel foglalkozunk. Szoktunk moziba járni, elmegyünk kajálni, vagy kiruccanunk pár napra valahova. A zenekarozás hasonlít a házassághoz, életben kell tartani ahhoz, hogy működjön. Arra is figyelünk, hogy megfelelően bánjunk egymással, ha valakinek nehéz napja van. És elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell megelőzni a bajt, mielőtt bekövetkezne. Így például Austin fel tud készülni, ha tudja, hogy valamivel kiakaszt engem. És én is tudom, hogy mivel okozohatok csalódást Austinnak, és ezt megfelelően tudom kezelni utólag is. Az a titok, hogy meg kell ismerned a másikat és el kell fogadnod olyannak, amilyen, nem kell arra törekedni, hogy mások változzanak. És nagyon fontos, hogy elfogadjuk, hogy az embernek vannak rossz napjai. Megesik. Nem lehet mindenki mindig toppon. Mi mind alkalmazkodunk egymáshoz, ez is hozzátehet ahhoz, hogy ilyen régóta együtt vagyunk.

Mire számítatok a budapesti koncerten? Játszottatok már valaha hajón?
Még sosem játszottunk Budapesten, csak egy dolgot várhatok tőle: hogy a legjobb helyként tekintek majd rá, ahol valaha jártam. 😉

Elárultátok egy Facebook-posztban, hogy új dalokat teszteltek a turnén. Bevett szokás nálatok, hogy a színpadi tapasztalatok után gyúrtok véglegesre egy-egy dalt?
Csináltunk már ilyet több dallal, de nyilván nem mindegyikkel. Most elég sok dallal kísérletezünk, amelyek az elmúlt évben születtek. Sokat tanulhatunk az új anyagokról úgy, hogy napról napra más színpadokon, más emberek előtt játsszuk el őket. Így maguktól fejlődhetnek, van időnk együtt élni velük, megérteni őket, és olyanra alakítani, ami a legjobban áll nekik. Ezért döntöttünk úgy, hogy megismerjük őket közeli barátként, mielőtt stúdióba megyünk. Élőben is izgisebb így játszani őket.

Már több koncerten játszottunk új számokat a mostani turnén, és ezek lettek az eddigi kedvenc Braids-koncertjeim!

Az album megjelenésére mikor számíthatunk?
Hmm, nem tudom még. Hamarosan. Még nem mondhatom meg! Legyen inkább meglepetés.

És azt elárulod, hogy miket hallgattok mostanában? Mik az album fő zenei inspirációi?
Imádom Joan Armatrading és John Luther Adams dalait. Kendrick Lamar cuccai is inspiratívok voltak számomra idén. És valószínűleg sok más ember számára is, fú, nagyon király az az idei lemeze. A faji megkülönböztetésről szóló üzenete teljesen egybevág a mi véleményünkkel, nagyon fontos hang az övé ebben a diskurzusban, emellett ő általánosan napjaink egyik legnagyobb művésze szerintem. Semmi újat nem mondok ezekkel, de tényleg imádom és tisztelem őt.

Sokat hallgattam a Tribe Called Redtől a We Are the Halluci Nationt is, az üzenete és a groove-ja miatt is. A TCR elektronikus és hiphop elemeket kever elsőgenerációs zenékkel, nagyon erős a munkásságuk. Mindig felpörget.

És ÖRÖK kedvenc Joni Mitchell is természetesen, Nem telik el úgy hét, hogy ne hallgatnám. Nagyjából ennyi, igazából jobban szeretek a zenehallgatásnál inkább én magam zenélni. Ha majd a stúdiózásnál tartunk, több mindent fogunk hallgatni referenciaként.

Mesélj a nem-zenei inspirációkról is!
Rájöttünk, hogy nagy szükségünk van a napsütésre. Ez a tél nagyon kemény volt, volt, hogy napokig nem sütött a nap, mi pedig azt vettük észre, hogy sokkal rosszabbul játszunk. Semmi jót nem hoztunk össze, csak a borsószemet próbáltuk szurkálni a villánkkal. Rövid időre inkább félretettük a hangszereket, és mást csináltunk. Most újra süt a nap, sokkal jobb így zenélni.

Szerintem a magány és a saját erősségeink keresése is nagy hatással volt az új albumra. Valaki, akit régóta szerettem, nem szeretett viszont. Eléggé padlóra kerültem emiatt. Sok időbe telt, mire kimásztam ebből, találkozgattam másokkal, aztán azt is inkább hanyagoltam, újra megkerestem a saját fókuszomat és azt, hogyan állhatok fel, hogyan tanulhatok meg tényleg vigyázni magamra.

Mindig is nyíltan beszéltem a démonjaimról, írtam dalokat és cikkeket is a szexuális zaklatásról és a nőkkel szembeni igazságtalanságokról, az új lemezt is hasonló témák határozzák meg, csak kevésbé dühös, inkább konstruktív módon.

Ne értsetek félre, ki tudok én kelni magamból, de az új anyag türelmesebb és fókuszáltabb ennél. És persze ott vannak a péksütik. Imádjuk őket, mindig olyanokat eszünk, ha kell valami plusz. 

A korábbi lemezeitek stílusokban többé-kevésbé távol állnak egymástól, ezúttal mire számíthatunk az előzőekhez képest?
Sokkal “élőbb” lesz, mivel a dalok nagy részét koncerteken alakítjuk véglegesre. És rápörögtünk az egy teremben zenélésére is, unjuk már a sávonkénti rögzítést, egyszerre akarunk játszani, hogy átjöjjenek az emberi energiák. Sokkal több gitár és tér lesz benne, kevésbé lesz görcsös. Humorosabb lesz.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy az emberek hajlamosak összekeverni a feminizmust a férfigyűlölettel. A #metoo kapcsán is felmerült ez a probléma, arról mi a véleményed? Minden részével egyetértettél?
Fú, ezt nehéz egy írott interjúban megválaszolni. Egy esszében tudnám inkább összefoglalni, de megpróbálom. Kezdem azzal, hogy minden részével egyetértek. Támogatom azokat a platformokat, amelyeken emberek megoszthatják a tapasztalataikat, ami ebbben az esetben egy megértő mozgalomhoz párosult, így ha valaki megjelent, és azt mondta, “én is”, nem volt egyedül. Régóta tart már, hogy nők felfedik, hogy erőszak áldozatául estek, mások pedig lepuffogják őket azzal, hogy nincs igazuk, vagy hogy fogadják el a sorsukat, lépjenek tovább. Ez nem mehet így. A #metoo-kampány segítségével ez az elnyomás háttérbe szorult. Az embereknek kinyílt a szemük és a fülük, elismerik mások és saját maguk igazságtalanságát. Magukba néznek, hogy az ő cselekedeteik is erőszakosak lehetnek vagy voltak-e. Nagyon fontos, hogy ilyen párbeszédeket folytassunk!

Amikor tetőzött a kampány, egy időre le kellett csuknom a Facebookot és a Twittert, annyira megviselt, hogy milyen sok eset van a világban. Minden alkalommal elsírtam magam, ahogy felmentem Facebookra vagy Twitterre. Felidézte a saját traumámat és azt, hogy még mindig nem jöttem ki teljesen belőle. Most már kisebb dózisokban kapom, így már elviselhető és én is jobban részt tudok benne venni. Nagyon támogatom a kampányt úgy, ahogy van.

Ez közel sem fedi le a véleményemet az egész jelenségről, de remélem, hogy ad róla egy képet.

Azzal az útravalóval zárnék, hogy hallgassátok meg a női barátaitokat, rokonaitokat, kollégáitokat – sok mondanivalójuk van. Hallgassátok meg a nőket, adjatok nekik teret! Ne hátráljatok meg csak azért, mert nehéz. Ne nyomjunk el egy olyan mozgalmat, aminek van létjogosultsága és jobbá teszi a világot!