Gondolkodás nélkül megyünk előre | … And You Will Know Us By The Trail Of Dead
A gitárzene történetének fontos mérföldkövei, közel 25 éve aktívak, és végre eljutnak Magyarországra is: Trail of Dead az A38 Hajón!
Olyan hosszú nevük van, hogy a legtöbben csak Trail of Deadnek hívják őket, vagy csak TOD-nak. A kilenc (!) nagylemezt megjelentető zenekar a legnagyobb sikert a 2002-es Source Tags & Codes albummal aratta, aktuális turnéjukon is ez kapja a főszerepet. De mivel ez az első magyarországi koncertjük, reméljük, hallunk más klasszikusokat is tőlük. Vasárnapi fellépésükre készülődve Jason Reece alapító-dobos-gitáros-énekessel beszélgettünk: fent ő jobbról a második, olyan, mintha artist passt, vagy egy szupermarket-blokkot szorongatna.
Te és Conrad (a zenekar frontembere) először Hawaii-on találkoztatok. Ez mikor volt és mit csináltatok ott eredetileg?
Gimis srácok voltunk, akik próbáltak kiutat találni a káoszból és az unalomból.
A Trail of Dead viszont már a texasi Austinban indult. Még ma is ott laktok? Ha igen, mi tart ott titeket ennyi év után?
Igen! Még mindig imádom Austint, ennyi év után is, nagyszerű zenei kultúra és emberek vannak itt. Liberális hely, ahol utálják Trumpot, nem úgy, mint más texasi városokban.
Conrad Kambodzsában is élt néhány évet. Ez milyen hatással volt a zenekarra, azon belül is a dalszerzésre?
Austinban lakik most ő is, összesen öt évet töltött az elveszett lelke keresésével a kambodzsai dzsungelben. Nem találta meg, ezért visszajött az egyetlen helyre, ami menedéket jelenthet neki a szenvedéstől: ez Austin.
Ő 2016-ban egy szólóalbumot is kiadott. Te gondolkodtál már hasonlóban?
Végülis igen. Egy country album a kúrásról és a verekedésről jó lenne.
A 2011-es, Tao of the Dead c. albumotok két részét főként az különbözteti meg, hogy más hangolású gitárokat használtatok a dalokhoz. Mitől alakult így? Terveztek még hasonlót csinálni?
Az elejétől kezdve ilyennek szántuk, izgalmas volt így írni rá a dalokat. Ez a keret segített, hogy úgy szóljon és olyan érzetet keltsen az anyag, amilyet szeretnénk.
A 2014-es albumotokat, az IX-et a Pitchfork a zenekar mellékvágányaként jellemezte. Egyetértettetek ezzel?
Talán van benne valami… mindenkinek megvan a maga véleménye és benyomása. Mi a saját lelkünk szónikus és extrém útján járunk. Gondolkodás nélkül megyünk előre.
Közel négy éve nem adtatok ki új albumot. Mikorra várhatjuk a 10. lemezeteket, és mit tudsz mondani róla?
Jövőre jelenik meg, ska stílusban, benne néhány hip hop trap beattel meg ilyenek.
Az aktuális turnétokon a setlist leginkább a Source Tags & Codes album dalaiból állt, és néhány, még annál is koraibb számból. Erre számíthatunk Budapesten is?
Még sosem játszottunk ott, úgyhogy számítsatok inkább Jézus második eljövetelére!
Megjelenésekor 10 pontot kapott a Pitchforktól a Source-lemez, és a mai napig sokan azt tekintik a mesterműveteknek. Hogyan emlékszel vissza a készítésére?
Nagyjából egy hónapot töltöttünk el vele egy erdei stúdióban, Kalifornia északi részén, mindentől elszigetelve. Ugyanott, ahol Tom Waits, és még a korai Metallica is rögzített dolgokat. Majdnem elment az eszünk ott.
Egyetértesz azzal, hogy az a mesterművetek? Conrad említette, hogy neki csak hátulról a második kedvence az a lemez. Neked melyik a kedvenced saját magatoktól, és miért?
Örülök, hogy pozitív visszajelzést kapott a lemez azoktól a butácska kritikusoktól. De ez csak a perspektíváról szól. Elégedett vagyok a zenénk nagy részével. Nincs kedvenc albumom.
És kedvenc TOD-albumborítód van?
Egyértelműen a Madonna. Az nagyon kísérteties.
Nagyon régóta játszotok és írtok együtt zenét Conraddal. Hogyan alakult az évek során a kettőtök közötti kapcsolat, főként a dalszerzésre nézve?
Különböző korszakaink vannak. Van, hogy sokat változik a viszony, van, hogy semmit. Yin-Yang, baby!
