“Mindig megkérdezik, hogy felléphetnek-e a Szigeten is” – A38 sátor-élmények az A38 Hajó szervezőjétől

Bende Zsuzsanna – vagy ahogy a szakmában ismerik, Benő – több évtizede foglalkozik koncertszervezéssel. Az A38 sátor indulása óta, tehát tíz éve vesz részt az ottani program összeállításában. A személyes élmények mellett elmeséli, hogy mire és miért kell odafigyelni a fesztiválfellépőknél, és hogy miért nem mindennapi eset a Sziget.

Pont tíz éve volt először A38 sátor a Szigeten. Mi ugrik be elsőre arról az évről, az akkori fellépőkről?
Az első években a fellépők több, mint fele magyar volt az A38 színpadon. A többi nem túl ismert külföldi Ukrajnából, Lengyelországból, Csehországból, Németországból, Bulgáriából, Horvátországból és Romániából. A 3000 fős Bahia színpadot örököltük meg, minimális költségvetéssel, tulajdonképpen kicsit toldoztunk-foltoztunk, de azt nagy örömmel tettük. 2008-ban két olyan fellépő volt mindössze, akik később nagyobb horderejű produkciókká váltak. Az egyik a Modeselektor, akik 2007-ben adták ki a zseniális Happy Birthday! című lemezüket, és bizony az jó nagyot szólt. A másik Parov Stelar, akinek az A38 Hajón volt az első fellépése 2006-ban, aztán szinte azonnal annyira kinőtte a Hajót, hogy onnan el kellett engednünk. Ő is ebben az évben kezdte a Szigetes térhódítását.

Sena a 2008-as Szigeten, az akkor induló A38 sátorban

Ez idő alatt melyek voltak a legkiemelkedőbb bookingjaid, amelyekre büszkén emlékezel vissza?
Tíz év alatt nagyon sok, és szinte állandóan változott maga az A38 Színpad mérete, helyzete, a színpaddal kapcsolatos elképzelések, a programra fordítható büdzsé, valamint az a személy is, aki az én kapcsolattartóm volt a Szigettől. Ennek értelmében azon zenekarok száma is nagyon változó volt, akiket én bookolhattam. Az első 1-2 évben Bóna Márkkal közösen tettük össze leginkább a programot, és akkoriban többségében feljövőben lévő zenekarokat vártak el tőlünk, olyanokat, akik nem kerültek túl sokba, és még jó pár évig volt egy csomó magyar zenekar is. Aztán jött Szép Fruzsina, aki bár programigazgató volt, vele beszéltem meg mindent közvetlenül. Az ő idejében volt, hogy 15 külföldit is leköthettem, szabad kezem volt szinte. Aztán ő elment külföldre dolgozni, és Dannal (Dan Panaitescu, a Nagyszínpad névadója, a Sziget 2016-ban elhunyt munkatársa –  a szerk.) kellett dűlőre jutnom, ami nem volt mindig egyszerű, de azért megoldottuk. Érthető módon nagyobb súllyal esett már ekkor minden döntés latba, hiszen az ő idejében már az egyik legfontosabb helyszín lett az A38 színpad, sokkal nagyobb büdzsével, ezért nagy nyomás volt Danon. 2016 óta pedig Csiszár Virággal dolgozunk a terveken, zökkenőmentesen annak ellenére, hogy feltörekvő zenekar már nem is nagyon lép ott fel.

Óriásit nőttek a gázsik, és az utóbbi pár évben a nagyszínpad utáni legnagyobb helyszín lett az A38 sátor a 14 ezer fős kapacitásával.

Csak random pár név kb. időrendben: Vive la Féte, Squarepusher, Babylon Circus, Foreign Beggars, Peaches, Nina Hagen, Selah Sue, Hudson Mohawke, Kode9, Gaslamp Killer, ZAZ, Woodkid, Triggerfinger, Stromae, Aurora, PJ Harvey, War on Drugs, Anna Calvi, Agnes Obel, Kakkmadafakka és csomó holland. (A holland férjem miatt én lettem a holland szakértő. 🙂 )

A legtöbbjükre jó szívvel emlékszem vissza, viszont hadd említsem meg a legsúlyosabb bookingomat, amire azért annyira nem vagyok büszke, de mindenesetre említésre méltó, egyéb szempontok miatt: Kees van Hondt, aki egy holland DJ, és teljesen kiverte a biztosítékot mindenkinél, ugyanis neki tényleg csak holland közönsége volt, de olyan akik a fellépésre jövet mindent behoztak a sátorba, amit csak találtak: Toi Toi WC-t, padokat, sátrakat, gumicsónakokat, fákat is (sajnos), és ezt mind beküldték a színpad elé, mintegy áldozatbemutatásként. Cserébe a DJ százával küldte ki a felfújt állatokat a nézőtérre. Leírhatatlan volt a helyzetkép. Egy színes erdő, amiben mindenki fölött volt valami, amin még ült valaki. Bizti boyok éberségi mutatója az egekben, miközben a világ legbékésebb 14 ezer hollandja bulizott a folk-punkra.

Voltak olyan zenekarok, akiket úgy sikerült idehozni, hogy imádtad őket korábban, vagy ilyen szinten érdemes félretenni a rajongást, és kizárólag szakmai/megtérülési szempontokat nézni?
Természetesen a középút az ideális, hiszen nehéz ellenállni annak, ami vonz, amit szeretsz, de akármennyire is szeretsz valamit, ha nem odavaló, akkor felesleges erőltetni a kedvenceidet, mert pénzkidobás, és nekik sem lesz jó semmi a fellépésben. Mindig figyelembe kell venni a nemzetközi trendeket is, különben röhög rajtad a világ, legalábbis a szakma világa, és azt is, hogy milyen közönség az, akit meg akarsz szólítani a programmal. Ez utóbbi elég trükkös kérdés:

Nem sok olyan fesztivál van, aminek annyira változó és nemzetközi a közönsége, mint a Szigeté.

Nem beszélve arról, hogy kölcsönhatás is van a fesztivál és a közönség között. Ez a legtöbb fesztiválnál egy szép szimbiózis, évről évre visszatérnek, értik a szervezők, kikkel van dolguk. A Sziget mindig nagy kihívás ilyen szempontból. Nagyon heterogén a közönsége. Ott van például PJ Harvey. Nem csak az én kedvencem, hanem egy nemzetközileg elismert, kiváló fellépő, kevés hozzá fogható van, mégsem működött tavaly, mert éppen abban az évben annyira más volt a Sziget feeling és a közönség is, hogy egyszerűen nem voltak ott elegen az ilyen típusú zenét kedvelők. Míg 2016-ban a Primavera fesztiválon pont annyian nézték őt, mint a Radioheadet, és elementáris hatást gyakorolt a spanyolokra, itt Budapesten majdnem kipukkadt. Persze nem volt rossz, sőt… csak olyan kevesen voltak, hogy ez rányomta a bélyegét a koncertre. De ha Nick Cave nem működött volna annyira jól két évvel PJ Harvey előtt, nekem sem lett volna bátorságom kezdeményezni. De ugyanaz a közönség. Egyik évben ott volt, másik évben távol maradt. Mert nem csak ez az egy koncert számít, hanem az egész hetit kell egyben látni. Azzal nem szabad nagyon sokféle célközönségre lőni. Szerencsére sok nagyon jó példa is van, mint Stromae, ami ár-érték arányban biztos az elsők között van, mivel a karrierje olyan gyorsan ívelt felfelé, hogy a lebookolás és a koncert között eltelt időszakban szupersztárrá avanzsált.

Egy példa a sok közül azokra a zenekarokra, akik a Hajó után a Szigetre tértek vissza:

Mennyire kell előre gondolkodnia a promoternek, ha el szeretne hívni valakit egy fesztiválfellépésre? Mik a legnagyobb nehézségek ezen a területen?
Amint lement a fesztivál, kezdődik az érdeklődés. Gondolom Virágék akár még korábban is kezdhetik, hiszen mindig a headlinerekkel van a legnagyobb gond és munka. Én túl sok gondról nem számolhatok be, mert amint kiderült, kis és közepes méretű zenekarokat bookolok leginkább, és a Szigetet sem kell már egyetlen managernek vagy ügynökségnek bemutatni.

Nagyon nagy horderejű dolog a Sziget Magyarország életében. Ezt a legszkeptikusabbaknak is el kell ismerniük.

Természetesen mi is nagyon boldogok vagyunk az A38 Hajón, hogy dolgozhatunk velük, hogy van egy ilyen nevű színpad. Igyekszünk hasznosak lenni, amennyire csak képesek vagyunk rá, és természetesen amilyen mértékben a Szigetes kollégáink ezt jónak látják. A végső döntés mindig az ő kezükben van. Mindent az ő jóváhagyásukkal csinálunk.

Több olyan fellépő kerül fel az A38 sátorba, netán a Nagyszínpadra, akik korábban megjárták már az A38 Hajót. Ez “bevett módszer” a külföldi előadók számára, vagy amikor először idejönnek, még nem tudni, hogy a Szigetet célozzák-e hosszú távon?
Természetes dolog, hogy a zenekarok visszajárnak. Mindenki fel akar lépni a Sziget fesztiválon. Nincs olyan fellépő, aki ne álmodozna erről, akármilyen esélytelen is még a helyzete. Minden levélben megkérdezi tőlem is minden külföldi fellépő, hogy felléphetnének-e a Szigeten is.

Melyek azok a koncertek idén az A38 sátorban, amiket nem érdemes kihagyni szerinted?
Én ezeket biztosan megnézem: Fever Ray, Lewis Capaldi, Shame, Aurora, Unknown Mortal Orchestra, és a King Gizzard & the Lizard Wizard.

Leave a Comment