Második nagylemezét mutatja be az A38 Hajón a Magidom csütörtökön
Elődje után öt évvel megérkezett a budapesti Magidom második lemeze, a Plakátmagány. A kétszeres Szikra-díjas zenekar holnap este mutatja be ennek anyagát a hajón a Fák Alatt Zenekar társaságában. Az új lemez születéséről, miértjeiről, és az előző album óta eltelt időszakról kérdeztük a frontembert, Benyhe Róbertet.
Pilinszky Négysorosából jött a lemez címe. Hogyan esett erre a választásotok?
Sokat lamentáltunk, hogy bevállaljuk-e ezt a lemezcímet, mert kik vagyunk mi ahhoz, hogy egy ilyen legendás költő klasszikus versének emblematikus kifejezését vegyük a szánkra. Aztán úgy voltunk vele, hogy ez a hivatkozás teljesen rendben van, sőt büszkén vállaljuk. Nagyon erős, asszociációs szóképnek tartjuk a plakátmagányt, ami először csak az egyik dalban jelent meg, aztán úgy éreztük, hogy az egész albumhoz jól passzol.
A Magidomot – ha nem is vagytok mindig vidámak –, de borongós hangulatok kevésbé jellemezték eddig. A lemez borítója és címe viszont azt sugallja, hogy szomorkásabb az új anyagotok.
Tudom, itt a tavasz, csicseregnek a madarak, az ünneprontó Magidom meg jön egy sötétebb színű borítóval és címmel… az biztos, hogy nem egy felhőtlen lemez. Szürkeség, megfelelési kényszer, semmittevés, botorkálás, hazugságok, mókuskerekek, ki nem rakott Rubik-kocka, és hasonló „problémák” kavarognak a dalokban. De a zene szerintem nem lehangoló, és a lemez ívében van egy megoldáskeresés. Az album alcíme lehetne az, hogy „megyek a nincsből a van felé”. Ezt az Cseh-Bereményi sort is megidézzük a címadó dalban.
Posztoltatok egy izgalmas képet Facebookra a lemez felépítési arányairól. Az volt a sorrend, hogy ilyen dalokat szerettetek volna rátenni, vagy csak utólag mértétek meg, hogy milyen hangulatból mennyi került rá?
Zeneileg nem igazán volt prekoncepciónk. Elég sok érdekes ötlet gyűlt össze, amiből aztán hosszas tökölődés után sikerült választani. Arra azért figyeltünk, hogy legyen egy kiegyensúlyozottság a zenei megoldásokban, és a lehetőségekhez mérten legyen változatos a lemez. Ezt a vicces diagramot utólag csináltam a nem mindennapi Exceles tudásommal. A rajta található kategóriák persze sarkítottak („alterrock”, „kamurap” „bendzsós folk”, „pop/lónyál”, „grandiózus”). Van olyan dal, amiben több stíluselem is keveredik.
Kép: Magidom Facebook
Az első nagylemezetek, a Turistajel 2014-ben jelent meg. Miért kellett ilyen sokat várni a második gyermekre?
Közben azért nem tétlenkedtünk: kijött az ötszámos Csomagol az idő kislemez, koncerteztünk, klipeket csináltunk. Aztán másfél éve összehoztunk a Duna Palotában egy fúvós-vonós átiratokkal tűzdelt történetmesélős koncertet, ahol Egyed Brigitta színművésszel dolgozhattunk együtt. Ez egy nagyon komoly projekt volt, ami közel annyi energiát igényelt a részünkről, mint egy lemezkészítés. Szóval tényleg nem unatkoztunk, és mindeközben a háttérben szépen lassan alakultak az új dalok.
Mesélj kicsit a dalok írásáról! Mi hatott rátok, miket hallgattatok közben, hogyan született meg a lemez?
Hosszú folyamat volt. Van olyan dal, ami több mint tíz éves szövegötletből táplálkozik, de jórészt az utóbbi, körülbelül három-négy év irományaiból dolgoztunk. Nagyon kellett az A38 lemezbemutatós határidő – enélkül sose lettünk volna meg. De jó tanács: senki ne menjen úgy stúdióba, hogy nincs kész teljesen valamelyik szöveg. 😀 Az utolsó pillanatos döntések elég stresszesek.
Tudatos inspirációkat nem kerestünk, de azért biztos „lejön” pár zenei vagy irodalmi hatás. A címadó dalban már említettem a Pilinszky és Cseh Tamás-hivatkozást, a Sötét varázslatok kivédése című szám Harry Potterék egyik tantárgyáról kapta a nevét, a Truman Show című dalt pedig természetesen a Jim Carrey-s film is inspirálta. De mindemellett a legtöbb hatás a személyes, hétköznapi élményeinkből jött.
Ligeti Gyuri és Bodnár Péter működött közre a dalok készre csiszolásában és a rögzítésükben. Milyen volt így a munkafolyamat?
Különböző dalokon dolgoztunk velük, és nagyon jó élmény volt mindkét munka. Mi alapvetően már szerkezetileg kész dalokkal érkeztünk hozzájuk, viszont a hangszeres megoldások, arányok, hangzás tekintetében mindig van kismillió kérdés és dilemma. Ehhez nagyon nagy segítség egy külső fül. Ezúton is köszönjük Gyurinak és Bogyónak a hasznos meglátásaikat és a nyitottságukat a sok kis hülyeségünkre. Nem vagyunk könnyű esetek, de úgy tűnt, hogy ők is élvezték a közös munkát. 🙂
Neked melyik a kedvenc dalod a Plakátmagányról, és miért?
Hú, hiába próbálom, nem tudok dönteni. Mind a saját gyerekünk, és mindegyiket nagyon szeretem valamiért.
Idén másodjára nyertetek Szikra-díjat, a Királydráma c. klipetek A legjobb előadás kategóriában végzett az első helyen. Hogyan jelenik meg a keresztény értékrend a zenétekben?
Erről a hallgatóságot kéne megkérdezni, nagyon kíváncsiak lennénk a válaszokra. Nem érzem direkt „normatív” jellegűnek a zenénket, tehát nem akarunk kész válaszokat adni, inkább felvetések, töprengések, érzések, sokszor önkritikus, ironikus formában. Mindenesetre megtisztelő, hogy egy ilyen díj kapcsán is felmerülhetett a nevünk. A díjazott Királydráma is egy szabadon dekódolható dal. Persze sorolhatnám, hogy x és y dalnál vagy sornál mire gondoltam, de fontosabb, hogy egyénileg értelmezhesse mindenki. Mi tényleg csak igyekszünk minél jobb dalokat írni, nagyon élvezzük ezt az önkifejezési eszközt, és minél kevésbé akarjuk külön kommentálni, hogy mit csinálunk. Beszéljenek inkább a dalok helyettünk. 🙂
