A jelenben lenni | Žagar

Hat év után új stúdióalbummal jelentkezett, és közben jelentős alakuláson esett át a Žagar. Nem volt azonban olyan borongós a folyamat, amilyennek elsőre tűnik, maguk az új dalok bizonyítják, hogy a zenekar tele van energiával és ötletekkel. A Woods, Spirits & Sorcery dalait május 17-én új felállással mutatják be az A38 Hajón; a változás hátteréről és új inspirációkról kérdeztük az alapító-zenekarvezetőt, Zságer Balázst.

Mesélj az új felállásról! Hogyan kötöttetek ki a jelenlegi szerepeknél és a kevesebb tagnál?

Pár évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy szakítunk a hagyományos dalformával és inkább a folyamatzene felé vesszük az irányt. A klubkoncerteken már új repertoárral álltunk színpadra, ami a tagok többségének nagyon bejött. Tibi, a dobosunk már jó ideje rajta van a technón és a minimal zenén, az öcsém,  Ákos meg én már régóta DJ-zünk főleg 4/4-es dolgokat. Gyuri (Ligeti Gyuri, a zenekar korábbi énekes-gitárosa – a szerk.) volt az, aki talán nem érezte annyira ezt a vonalat. Ennek ellenére az elején úgy tűnt, benne van ő is, de aztán egy idő után nem élvezte már úgy az együttzenélést  talán azért is, mert a gitár és az ének is kicsit háttérbe szorult, nem kapott már akkora szerepet az új zenékben mint régen. Így aztán mi hárman folytattuk ezt az új, számunkra izgalmas zenei irányt.

Pontosan miért nyert a folyamatzene a hagyományos dalformával szemben?

A dalforma számomra a rádióbarát popzene ismérve, nagyon kiszámíthatónak találom már egy jó ideje. A lírikus kifejezésmód is kicsit földhözragadt lett számomra, nagyon megköti a szabad asszociációkat. A folyamatzenénél nincsenek előre kiszámított ütemszámok, kiszámítható verze-refrén ismétlődések. Így sokkal izgalmasabb dolgok történhetnek meg a színpadon, sokkal jobban a mostban, a jelenben tudunk lenni mi és a közönség is.

Melyek voltak a fő zenei és nem-zenei inspirációk, amelyek segítettek a zeneírásban? Egyedül dolgoztál egyébként a dalokon, vagy voltak szerzőtársaid?

Az utóbbi időben nagyon el kezdtek érdekelni a tudat különböző mélységei, a pszichedelikumok és azok hatása az érzékelésre. A saját tapasztalások mellett ezekről sokat olvastam például Carlos Castaneda, Terrence McKenna de Alan Watts könyveiből. De ami a lényeg, hogy a zenének olyan rétegeit, mélységeit kezdtem el érezni, amit azelőtt nem nagyon vagy csak ritkán. A zenehallgatás a szakmai esztétizáláson túl újra igazi élmény lett számomra. Volt, hogy egész éjszakákat töltöttem fejhallgatóval a természetben és csak kémleltem a fákat, az eget, vagy csak a történéseket magam körül. Visszatérve a lemezre, ezúttal sokat dolgoztunk együtt például a Tibivel, aki a dobok mellett szinti-szekvenciákat is hozott egy-egy számhoz. Az öcsém, Ákos pedig a basszusgitárt egy kicsit félretéve inkább elektronika-ötleteket tett hozzá a számokhoz. Én meg a szokásos szerepeim mellett olyan akusztikus hangszerekhez is nyúltam, mint a különböző shakerek vagy a balafon.

Vendégelőadókból is jóval több jutott erre az anyagra a korábbiaknál, mesélj a velük való közös munkáról!

Gozlán Fatima – aki az Ecstatic Dance és Ozora fesztivál egyik oszlopos tagja – volt az első, akivel több számhoz is felvettünk észak-afrikai ütősöket és arab fúvósbetéteket. Tóth Szabival egy szitár intrót rögzítettünk az Anata Wa Eatashi c. számhoz, Barabás Lőrinc és Kiss Árpád pedig trombitán játszik egy-egy számban.  A nigériai származású Bukky és még Gyuri is vokálozik pár számban. Talán a legkeményebb dió az énekes megtalálása volt Lost Tribes c. dalhoz – egy légies, de orientális beütésű énekhangot szerettem volna, aztán a new york-i Brooklyn Gipsies nevű zenekar énekesét, Carmen Estevezt kértem fel, aki a granadai barlanglakásában vette fel a vokálsávokat – vele egyébként Fatima zenélt együtt.

A stílusváltással és az évek múlásával feltételezzük, hogy a közönségetek, és a koncertek dinamikája is megváltozott. Inkább teherként vagy kihívásként éled meg, hogy valahogyan a felszínen kell maradni?

Nem érzem egyáltalán, hogy mindenáron a felszínen kéne maradni. Egy dolog visz előre, az csakis a saját zenei érdeklődésem, és az alkotás szabadsága. Soha nem akartam és nem is fogok megfelelni a közönség bármiféle igényének. Ha ez azzal jár, hogy kicserélődik a közönségünk vagy hogy nem játsszák a számainkat a rádiók és lecsúszunk a föld alá, ám legyen. De szerintem, ha egy alkotót az aktuális kultúrpolitika, a rádiók vagy a fesztiválszervezők bármifajta igénye határoz meg, az elvesztette a művészet alapismérvét, azaz a szabad kifejezésmód izgalmasságát.

Magyarországon túl milyen régiókban vagytok vagy lesztek mostanában aktívak? Hova szeretnétek mindenképpen eljutni, betörni?

Mostanában a környező közép-kelet-európai országokra koncentrálunk inkább, de a nyár végén lesz egy koncertünk Rómában is.

A Hajón milyen megszólalásra számíthatunk, milyen formában viszitek színpadra a Woods, Spirits & Sorcery dalait?

Egy lemezbemutató mindig egyszeri és megismételhetetlen – ezúttal is a lemez számait fogjuk végigjátszani, persze kicsit már átdolgozva, lehetőséget hagyva a rögtönzéseknek. Erre a különleges alkalomra egyrészt meghívtuk azokat a vendégművészeket, akik az albumon is szerepelnek. Ott lesz velünk Fatima, aki ütőshangszerek mellett arab ney-en is játszik majd, illetve Bukky, az énekesünk itt debütál majd elöször a budapesti közönség előtt. Lesz meglepetésvendégünk is, és igyekszünk egy látványos vizuális hátteret is összehozni. Izgalmas lesz!

Leave a Comment