Indulásuk után rövid idővel már a Hajó színpadán álltak, forgott itt velük koncertlemez felvétel, koncertvideó, interjú és most az A38-on búcsúznak a közönségtől egy dupla lemezbemutatóval.
Nem sokkal a zenekar alakulása után még úgy nyilatkoztatok, hogy nem nagylemezekben gondolkodtok, hanem inkább EP-ket, külön dalokat adtok ki időről időre. Most viszont már a második nagylemezetekkel búcsúztok a közönségtől. Mi változott az alakulás óta?
Pogár László: Az első években valóban EP-ket és single-ket adtunk ki. Egyik koncertünk után keresett meg minket a DraZe Recordstól Zelei József, hogy láttak minket és szeretnének vinylen kiadni tőlünk egy lemezt. Ennek a megkeresésnek nem tudtunk ellenállni. Az pedig külön öröm volt a részemről, hogy a kiadó is és mi is koncertlemezre gondoltunk. Az első lemezből legyártott példányok mára szinte teljesen elfogytak, az utolsó darabok még néhány budapesti lemezboltban kaphatóak. Emiatt részünkről adott volt, hogy a második albumunkat is a DraZe Recordsnál jelentetjük meg vinyl formátumban.
Mi hozta el az érzést, hogy készen álltok az utolsó táncra?
Minda Endre: Kétgyerekes apaként én jó ideje nem tudtam már annyi időt és energiát beletenni, mint amit ez a zenekar érdemelne, hébe-hóba koncertező hobbizenekart pedig szerintem egyikünk sem szeretett volna csinálni a Black Bartókból, ez vezetett részemről oda, hogy kimondjam, ennyi volt.
És miért éppen egy új album megjelenésével együtt búcsúztok?
P.L. Szerintem ennél jobban nem lehet megadni a módját a búcsúzásnak, így egy kerek egész történetet zárunk le, nem maradnak félkész dalok, félbemaradt tervek.
A zenekar első évében már játszottatok az A38-on és most itt léptek fel utoljára, de a kettő között is sokszor megfordultatok már színpadain. Mi az, ami vissza-vissza húz a Hajóra?
P.L. Nekem az A38 Hajó mindig is a kedvenc budapesti helyszínem volt. Annyi élmény köt ide Hangmással, Black Bartókkal és koncertlátogatóként is, hogy felsorolni vagy rangsorolni se tudnám. Az Orr stúdió pedig alkalmas arra, hogy közvetlenebb, baráti hangulatban játsszuk le az utolsó (kettő) koncertünket.
M.E.: A Hajónál nincs jobb, alkalmasabb hely a városban, hogy a Black Bartók elbúcsúzzon, másik klub neve nem is igazán merült fel. Azért is fontos ez most nekem, mert ezzel a két koncerttel a zenéléstől és a színpadtól is búcsúzom egy jó időre, nagyon örülök, hogy pont itt fog ez megtörténni.
2019-ben jött ki az első albumotok, ami egy A38-as koncertlemez lett. Hogy jött anno ez az ötlet, miért pont ezt a megoldást választottátok? És miért pont a Hajón?
P.L. Ahogy említettem a DraZe Records és mi is egyértelműen koncertlemezre gondoltunk az első album kapcsán. A Black Bartóknak mindig is jól állt a koncerthangzás és az a fajta plusz energia, ami egy stúdióban nem, de egy koncerten tud megjelenni. Mai napig vagány húzásnak tartom, hogy az első lemezünk koncertalbumként jött ki.
Mik azok a pillanatok a zenekar életéből, amit örökre magatokkal visztek majd?
P.L. Szerencsére sok ilyen van: Endre együtt bulizik a nézőtéren a közönséggel a Pontoon vagy a Dürer Kertes koncertjeinken; Az az A38-as koncert, amit vinylen is sikerült megörökíteni; Iggy Pop előtt játszottunk a Budapest Parkban; András begipszelt, törött lábbal dobolja le egyik fesztivál fellépésünket; Egy fesztiválon Endre a színpad oldalára helyezett hűtőből dobálja a közönségnek a fellépőknek bekészített energiaitalokat, ami így hirtelen eszembe jut.
M.E.: A Pontoonon két szám között a közönség egyik tagjával még viccet is meséltettem, ez is egy a rengeteg szép emlékek közül. De, ami biztosan hiányozni fog az az, hogy sehol máshol biztosan nem fogom tudni olyan felszabadítóan kiadni/kiélni magamból a hétköznapokban felgyülemlett dolgokat. Maga a koncertezős (más)állapot, illetve a közös dalírás izgalma, amikor érzed, hogy valami összeáll, ezek is fognak hiányozni.
Mit adott nektek az ebben formációban való zenélés akár szakmailag, akár személyesen?
P.L.: Egy nyári fesztiválon a backstage-ben találkoztam Barnabással a Carson Comából. Pár szót váltottunk és említette, hogy évekkel ezelőtt járt Black Bartók koncertre. Akkor tudatosult bennem, hogy van már egy olyan generáció, aki nem a Hangmáshoz, hanem a Black Bartókhoz köt engem vagy azon keresztül ismert meg. Ez mindenképpen jó érzés, hogy a Hangmás után még a Black Bartókkal két lemezt letettünk az asztalra és az ilyen zenére fogékony embereknek tudtunk adni valamit.
M.E.: Lehet, hogy ez triviálisan egyszerű lesz, de a legfontosabb, amit nekem akár a Hangmás akár a Black Bartók az elmúlt 20 évben adott az a barátság egy magasabb szintű, a közös zenélésen keresztül történő megélése volt. Ez tartotta össze mindkét zenekart ilyen sokáig, ami nélkül nem is lett volna értelme csinálni, és ezért nagyon hálás vagyok.
Mik a terveitek ezután? Terveztek új zenei projekteket együtt vagy akár külön-külön?
P.L. Én az elmúlt években felfedeztem magamnak az 50-es, 60-as évek jazzlemezeit. Annyira megszerettem a bebop, hard bop stílust, hogy beiratkoztam jazzgitárt tanulni. Az új projektről egyelőre csak annyit szeretnék elárulni, hogy még idén fogunk dalokkal jelentkezni.
M.E. Nem tervezek új formációba belefogni, nem is férne most az életembe. Ami biztos, hogy mindig meg fog maradni számomra, az a szövegírás lesz, ez nálam szinte létszükséglet.
