Sosem akartunk lo-fi hangzást – Mayberian Sanskülotts interjú
A nyolcvanas éveken magyar alternatívjától kezdve át egészen a századközép híres díváinak hagyományáig és népzenei gyökerekig visszanyúló, ezek egy kivonatát a kortárs magyar popzenébe sajátosan átemelő Mayberian Sanskülotts két alapító tagjával, Csordás Zita, énekesnővel és Balogh Gallus, gitárossal beszélgettünk a nyári fellépéseikről, stúdiózásról és nem stúdiózásról, tervekről, elektronikus zenéről. Az interjú a hajtás után olvasható.
A38blog: Úgy hallottam, Talentométeren nem sok hiányzott, hogy nyerjetek. Hogy alakult ez, mit vártatok az egésztől?
Gallus: Én abban sem hittem, hogy az elődöntőbe bekerülünk, szóval mondhatni felülmúlta a várakozásaimat. Szerintem az volt a baj, hogy csak húsz percet játszhattunk, nagyon nehéz volt összeválogatni öt számot. Éreztem, hogy nem elég. De azért jó volt, hogy végre rendes hangosítással léphettünk fel.
Zita: Tulajdonképpen nem vártunk tőle semmit. Én sosem gondolom, hogy bármit is mi nyerhetünk meg. Tisztában vagyunk vele, hogy mi van itthon és mire van igény. Ránk, azt hiszem, csak egy szűk rétegnek van, bár az Utcazene Fesztiválon kellemeset csalódtunk.
A38blog: Az milyen volt?
Zita: Jó volt, nagyon is, mert aki arra járt, ahol játszottunk, hallhatott minket, és sokaknak tetszett is, így ott maradtak. („Aki bármerre jár, mindenki felfigyel rám”) Akiket tudtunk, meghallgattunk. Az új kedvencünk pedig a Headbangs nevű háromtagú blues-rock zenekar. Isteni jó.
Gallus: Szerintem is király volt, bár őszintén szólva, a legtöbb koncertet untam, kivéve a Headbangs-t, ők viccesek. A mi fellépéseink elég változó minőségűek voltak, de a második napon fennállásunk egyik legjobb koncertjét adtuk. Ami fura, mert iszonyú másnapos voltam.
A38blog: A mostani felállás elég stabilnak és erősnek is tűnik. A másik két srác dalszerzésben is reszt vesz, vagy azt továbbra is ketten viszitek?
Zita: A dalszerzés még mindig a mi kiváltságunk.
Gallus: A szövegeket továbbra is mi írjuk – bár én örülnék, ha a srácok is írnának, de nem akarnak – és a számok alapjait is. Eddig úgy írtam, hogy kitaláltam hozzá dobot meg basszust is, de ezt a részét most már inkább rájuk bízom.
A38blog: Kezdetben a lo-fi sound alapvető hangulati elemnek tűnt, meg akkor is, ha a második lemezt ez ölte meg. Az újabb számok viszont nem csak, hogy jól vannak felvéve, hanem ebből a sokszor jótékonyan recsegő háttérből nem maradt semmi. Hogy-hogy?
Zita: Hát. Ez a megölte dolog kicsit fáj. Én sosem tekintettem úgy ezekre a szarul felvett dalokra, hogy ezt emberek otthon hallgatni akarják, csak úgy, mint egy plakátra a koncertjeinkhez, amíg nincsenek rendesen felvett dalaink. Szóval az tök izgi, amikor írsz egy dalt és kirakhatod. Egyszer megkaptam, hogy milyen öntörvényűek vagyunk, hogy nem karácsony előtt rakjuk ki az új dalainkat, meg miért nem úgy csináljuk, mint más, meg hogy nem értünk hozzá. Ez a lo-fi dolog nem volt direkt. Ez volt, és ezért volt olyan, amilyen. A következő lemezünket maradéktalanul hallgatható, illetve jó minőségben akarjuk felvenni. Sőt, már hozzá is kezdtünk, csak lassan halad a dolog, nyilván a pénz miatt.
Gallus: Sosem akartunk lo-fi hangzást. Már egy éve meg voltak ezek a szar felvételek, jött a lo-fi mozgalom, és gondolom azt hitte mindenki, hogy direkt csináltuk. Ha tehettük volna, az elejétől stúdióba megyünk.
A38blog: Mindketten foglalkoztok képzőművészettel is. Festészet es/vagy zene?
Gallus: Mindkettő. Egyik nélkül sem tudnék már mit kezdeni magammal. RP (basszusgitár) és István (dob) diplomás grafikusok, jelenleg munkájuk is van, ami nem áll távol a dologtól, Gallusz meg én ugye a képzőre járunk, úgyhogy amíg nem végzünk, természetesen lesz szerepe a festészetnek az életünkben, azt nem tudom, hogy utána is foglalkozok-e majd vele, de a zenekart mindenesetre mindannyian egyre komolyabban vesszük. Amúgy nekem inkább a zene. Amikor festek (egyedül), sosem érzem azt, mint amikor (közösen) összerakunk egy dalt, és hatezerszer eljátsszuk, mert olyan jó érzés és úgy tetszik.
A38blog: Koncerteken szoktátok játszani a Born Slippyt az Underworldtől, valamint készültek számaitokból elektronikus zene felé mutató remixek. A saját dalok viszont meglehetősen távol állnak ettől. Mitől van ez a kettősség?
Zita: Legutóbbi koncertjeinken szinti nélkül léptünk fel, mert nem akartuk cipelni, de amúgy ugye szintivel szoktunk, ami önmagában nem egy nagyon elektronikus dolog, de megpróbálunk általa valami ahhoz hasonlót belecsempészni a dalokba. Amúgy meg nem tudjuk, hogy hogyan kell egy laptopból élőben zenét előcsikarni. Nem igazán értünk hozzá, de érdekel.
Gallus: Igen, egyelőre azért nincsenek a számokban ilyen elemek, mert még rá kell jönnünk, hogy működnek bizonyos dolgok. Én szeretnék továbbmozdulni onnan, ahol most vagyunk. A negyedik album nagyon fura és kísérleti lesz.
A38blog: Okés, de a harmadik mikor jön?
Zita: Hamarosan.
Gallus: Az lesz a címe, hogy Adlait.
Mayberian Sanskülotts: Cesare’s Strat Sight
Mayberian Sanskülotts: Utoljára
A zenekar eddig kiadott dalai itt meghallgathatóak:
Itt pedig követni lehet a zenekarral kapcsolatos eseményeket:
https://www.facebook.com/mayberian
Az interjút Lang Ádám készítette
