Akcionista techno-punk rituálé a szomszédból – Fuckhead interjú

Idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Fuckhead – Ausztria elsőszámú akcionista elektro punk zenekara. A zenekar legutóbb 2010-ben koncertezett az A38 Hajón. Fellépésük nemcsak provokatív előadásukról és teatralitásukról volt emlékezetes, többen a mai napig az év legjobb koncertjeként emlegetik. Szeptember 4-én ismét ellátogatnak a Hajóra. Ezt megelőzően a zenekar énekes-közgazdász doktorával Didi Bruckmayrel beszélgettünk a múltról, a máról, a jövőről és természetesen a zenéről.

A38blog: Idén 25 éves a Fuckhead. Hogyan összegeznéd a zenekar negyed évszázados történetét?

Dr. Didi Bruckmayr: Rengeteg káosz, izgalom és szórakozás. 1988-ban industrial zenét játszó duóként indult a zenekar. Eleinte csak a tesómmal koncerteztünk kettesben, majd 3 újabb zenész érkezésével a duónk egy noise rock formációvá transzformálódott, mely a Swans és Jesus Lizard korai korszakaiból merített inspirációt. 25 év alatt és egy pár tagcsere során a Fuckhead most már inkább egy performance group, mely az elektronikus tánczenét a post rock monotonitásával szintetizálja.

A38blog: Mi volt a kezdetek kezdeténél, hogyan emlékszel vissza ez első linzi fellépésetekre a Kapu klubban?

DB: A testvérem, Chris és én tagjai voltunk egy „Dead Souls” nevű post punk zenekarnak, mely elég aktívnak számított a nyolcvanas évek közepén. Sokat koncerteztünk hardcore zenekarokkal. Az egész rock zenei színtér akkor elég nyitott volt az újításokra. Ennek ellenére az első Fuckhead koncertünk 1988-ban elég sok emberben váltotta ki az irritációt. 20 percen át ordítottam egy 4 trackes magnóból szűrődő zaj- és hangorkánra. A tesóm pedig egy olajhordón dobolt közben. Egy bajor hardcore zenekar előtt mindenesetre az ember nem ilyen előzenekarra számít.

A38blog: Hogy nézett ki az osztrák zenei szcéna, amikor elkezdtetek játszani és hogyan változott az idővel?

DB: Az osztrák szcéna elég belterjes volt és mondhatnám korlátozott. Az egész országban legjobb esetben volt vagy 6 klub, ebből 2 egyetemi menza. Bécs volt a központ. Itt voltak a legjobb klubok, itt adták ki a legfontosabb funzinokat, a bécsi rádiókat hallgattuk és a legjelentősebb független kiadók és majorok is itt tanyáztak. 1981-ban Ausztriába robbanásszerűen tört be a new wave és a punk, ezzel minden hirtelen megváltozott. Lassacskán több zenekar született és több koncert volt az én szülővárosomban Linzben, mint a fővárosban. Rengeteg ska, pop punk és new wave zenekar turnézott az országban, majd 1983-ra az egész színtér kiégett. A street punk komoly alkoholproblémáktól volt sújtva, a skinheadek a szélsőjobb felé fordultak, a waverek a heroin áldozataivá váltak. 1985-ben a street punkból nőtt ki a hardcore mozgalom. Legfőképp a vidéki városokban és a falvakban alakult hardcore zenekarok lassacskán kezdték megtölteni az ifjúsági központokat, kávézókat, éttermeket, bármilyen helyszín szóba jöhetett. Beindult egy nemzetközi csere és együttműködés, több indie promoter, zenekar, kiadó és magazin született. Azóta rengeteg minden változott, de van, ami megmaradt.

A38blog: Milyen zenék voltak rád hatással?

DB: Punk, techno, DNB, industrial, experimental és XX. századi klasszikus zenék.

A38blog: És mi a véleményed a jelenlegi osztrák zenei színtérről? Létezik-e osztrák új hullám?

DB: Szerintem igen. Elég pici ez a színtér, fiatal, de sokoldalú. A legjobb példák: a rengeteget turnézó Sex Jams, Mefjus, Dubsteppers Atomique, az ex-gangsta rapper Nazar, vagy Soap&Skin, aki tavaly nálatok is fellépett a Hajón. És ne feledkezzünk meg a Parov Stelarról sem, akik már a Bajnokok Ligájában játszanak. A színter kevésbé rockos, inkább elektronikai, valamint kevésbé aktív politikailag, több benne a bulielem és jobb a business modeljük.

A38blog: Mi volt a legfurcsább Fuckhead koncertélményed?

DB: A legvadabb koncertélményem a berlini Transmediale fesztivál breakcore showcase-n volt, ahol a Venetain Snares-el léptünk fel a Maria (most Magdalena) nevű klubban. Mi voltunk ez egyedüli „rock zenekar”, ennek ellenére a közönség egyszerűen megőrült a zenénktől. Hirtelen elment a klubban az áram. Akkor a zenészeink elkezdtek valami borzasztó zenét játszani gyerekhangszereken és műanyag fuvolákon. A közönség teljesen bevadult ettől.

A38blog: Hogyan jellemeznéd az osztrák kulturális miliőt? Az állam, a média és a kultúra kapcsolatát?

DB: Egy pár spontán állítással kezdeném: túltelített, tájékozódási zavarban szenved, gerinctelen és szentimentális. Majdnem 20 évvel ezelőtt az állam elvesztette az érdeklődését a pro aktív kulturális és médiapolitika iránt, manapság viszont hatalmas összegeket fektet a reklámkampányaiba. Az államnak soha sem volt érdekeltsége a pop kultúrában. Ausztria még mindig egy nagyon biztonságos és laza hely. 20 évig is elélhetsz segélyekből, ha Bécsben élsz és jóba vagy az öreg fiúkkal. Nem fognak letartóztatni provokatív művészeti akciókért.

A38blog: Művészeti és technológiai szempontból hogyan látod a zeneipar jövőjét?

DB: A streaming szolgáltatások révén kemény üzleti modellek várhatók csökkenő árrésekkel. A koncertszervezői szektorban erősödik a verseny. Csupán néhány oligopólia fogja irányítani a globális fesztiválcirkuszt. Óriási fesztiválok lesznek luna parkokkal, kibővítve valóságjátékokkal, mobiltelefonos fizetőeszközök alkalmazásával és különböző tracking szolgáltatásokkal. A zene, mint művészet marad az elit rétegeknek, vagy egy kisebb számú underground fanatikus tábornak. A tömeg pedig minél erősebben disztancializálódik a művészettől, helyette megkapja az xxxxx méretű szabadtéri szórakozási lehetőségeket és arénakoncerteket virtuális DJ-kkel, robotokkal, avatárokkal, quadrocopterekkel, hologramokkal. Las Vegason kívül új entertainment pontok születnek Macaóban, Dakárban és Novoszibirszkben (hahaha). Nem várható reneszánsz, ennél inkább magasabb lesz a befektetések száma a pénzügyi szektorból. Természetesen megmarad a DIY underground hálózat is, működő kiadókkal, klubokkal, zenekarokkal, kollekciós díszdobozokba csomagolt bakelitekkel és printekkel.

A38blog: Vannak-e konkrét terveitek a jubileumi koncertsorozat kapcsán?

DB: Épp mostanában állítjuk össze a programot és beszéljük át a részleteket. Budapesten egy teljesen új műsorral érkezünk, egy digitális EP („Avoid Nill”) és egy bakelit LP („Avoid Nill”) bemutatója is lesz ez egyben. A lemez szeptember 2-án fog megjelenni. Mostanában várjuk a tesztnyomást.

A38blog: Ha meg tudnál hívni 3 híres embert egy Fuckhead szülinapi freak show partyra, akkor ki lenne az a három kiválasztott?

DB: Az énekesnő Diamanda Galas, a szlovén filozófus Slavoj Zizek, és egy híres bécsi kóreai szakács Mrs Kim.

Az interjút készítette: Mr.Kozlov

Szeptember 4., szerda, 20h

Zajok a szomszédból: FUCKHEAD (AT), Koenigleopold (AT)

Nehéz elhinni, hogy az egykor kegyetlen botrányokat, koncertek közbeni rendőrségi fellépést, politikusi tiltakozást kiváltó és kavaró osztrák zenekar, a Fuckhead immár huszonöt éves. Pedig így van, az 1988-ban a Bruckmayr testvérpár által alapított zenekar ezernyi tagcsere, lemez és sajátos színpadi-zenei performansz után erőteljesebb, mint valaha. A programjában a legkorszerűbb multimédiát az ősi rítusokkal, nyílt és brutális testiséggel ötvöző Fuckhead koncertjei valóságos kultúrsokkot jelentenek. A linzi együttes produkciójára letagadhatatlan hatást gyakorolt a bécsi akcionizmus rituális színházi performasz-hagyománya, de emellett erőteljes a Killing Joke vagy a Test Department zenei tradíciója. Elektronikus tánczene, monumentális rock, zakatoló funk keveredik a mezítelen emberi testek, váladékok és hulladékok káoszával, már-már katartikus élménnyé avatva egy-egy koncertet.

Az agyontetovált, kopasz zenekarvezető, Didi Bruckmayr – akinek Mussurunga nevű side-projektje pár hónapja lépett fel az A38 Hajón – még negyed évszázad múltán is éppoly letaglózó színpadi jelenség, mint egykor, bár most már a legrangosabb művészeti fesztiválokon sokkolja közönségét a nyolcvanasévek végi alternatív klubok és foglalt házak helyett. Magyarországi párhuzamként talán a Vágtázó Halottkémek áll a legközelebb a Fuckheadhez, de tény, hogy a linzi multimédia-szertartászenekar sokkal radikálisabb és nagyszabásúbb, egyben felkavaróbb is az előbbinél. A Fuckhead néhány évvel ezelőtt már tartott egy brutális hatású koncertet az A38 Hajón, és az osztrák törzsi összművészek most visszatérnek, hogy a hajón ünnepeljék fennállásuk 25. évfordulóját.

A zenekar hivatalos honlapja: http://www.fuckhead.at/

facebook event: https://www.facebook.com/events/675221445837108/