“Először kiforrott művésszé kell válnod” – Interjú Amanda Palmerrel
Amanda Palmer, az egykori Dresden Dolls csillaga vadonatúj zenekara, a The Grand Theft Orchestra élén érkezik Budapestre. Amanda Palmer, vagy ahogy magát előszeretettel hívja, „a kibaszott Amanda Palmer”, a Dresden Dolls egykori énekesnője, a szókimondó, orfeum- és varietémániás anti-popdíva új albumának európai turnéját idén tavasszal törölte ugyan, de már akkor megígérte, hogy az elmaradt koncerteket hamarosan pótolja. Most itt a kárpótlás: a lemezbemutató turné némi késéssel, 2013 őszén Európába ér, és ennek során a művésznő Budapestet is útba ejti. A tavaly szeptemberben megjelent, és mindenki által az egekbe dicsért Theatre Is Evil című lemezt saját zenekara, a Grand Theft Orchestra élén mutatja be november 10-én az A38 Hajón. Erről és sok minden másról beszélgettünk Amanda Palmerrel. Az interjú a hajtás után olvasható.
A38blog: Mesélj nekünk a zenekarodról! A Grand Theft Orchestra dobosa a volt szerelmed, Micheal McQuilken, de most új dobossal turnézol…
Amanda Palmer: Igen, Michael a színházi világban szeretne boldogulni, ami jobb is számára mint a folytonos utazás. Az új dobosunk, Thor is fantasztikus zenész, még akkor ismertem meg, amikor a Swans-zal turnézott, ami mellesleg az egyik kedvenc zenekarom.
A38blog: Nyilvános kijelentéseid és színpadi megnyilvánulásaid miatt már nem egyszer összetűzésbe kerültél a sajtóval és a zeneiparral. Legutóbb Sinéad O’Connort levélben szólítottad meg a Miley Cyrus-szal való vitája kapcsán. Mi volt a legdurvább reakció, amit eddig kaptál újságíróktól, zenészektől vagy a közönségtől?
A.P.: Úgy gondolom, a fő probléma itt az, hogy a nők nem igazán tudnak állást foglalni és a vitáktól csak még jobban bezárkózunk. Általános az ellentét a feminizmus különböző ágai között, de szerintem ez érdekfeszítő téma. Az újságíróktól vagy más zenészektől érkező dühös reakciókat mind a félelem szüli. A nők különösen hajlamosak a rivalizálásra.
A38blog: A tömegmédia jó eszköz a művészek kezében arra, hogy felcsigázzuk a közönség érdeklődését. Számodra milyen jelentőséggel bír ez?
A.P.: Szerencsére a valós tömegmédia nem nagyon foglalkozik velem. Ami engem érdekel, az az új média: a Twitter, az internet, az az egyszerűség, ahogy kommunikálni tudunk egymással a régi eszközök nélkül. Mostanság ez az őszinte megnyilvánulások és a változás forrása.
A38blog: A férjeddel, Neil Gaiman sci-fi íróval hamarosan megjelenik közös albumotok, az An Evening with Neil Gaiman mennyire kritizáljátok egymás munkáját?
A.P.: Pár éve együtt turnéztunk és csináltunk egy nagyszerű háromalbumos kiadványt, amit most ki is adunk. Vannak rajta történetek, dalok, amiket együtt énekeltünk, és a közönség kérdései is helyet kaptak. Igazi hálószoba-lemez és nagyon büszkék vagyunk rá.
A38blog: Hogyan fogod reklámozni az új albumot?
Erről fogalmam sincs, és ez jó is így.
A38blog: A Grand Theft Orchestra mellett milyen terveid vannak még? Elképzelhető, hogy folytatod a Dresden Dolls-zal vagy hogy fellépsz még Jason Webley-vel?
A.P.: Nincsenek az idei télnél távolabbi terveim… Befejezem a könyvet, amit épp írok, és majd utána eldöntöm, hogy mit szeretnék csinálni és kivel. Szándékosan nem tervezek túlságosan előre.
A38blog: Mit tanácsolnál a tehetséges, fiatal zenészeknek, akik a rock n’ roll ütőerétől távol élnek, például Kelet-Európában, hogyan tudnának mégis befutni?
A.P.: A szabályok mindig ugyanazok. Az első és legfontosabb, hogy rakj össze egy jó anyagot. Zenélj, zenélj, zenélj és írj, és utána mutasd meg magad. Amikor feltűnsz, vállalj el minden fellépést és mindenkivel egyenként beszélgess. Ha már tudod, hogy jó a zenéd, és van élő, helyi, lelkes közönséged, aki támogatnak AZUTÁN foglalkozz a kiadókkal, az internettel, a Kickstarterrel… Mindezek előtt először kiforrott művésszé kell válnod, különben elmehetsz a…
