“Eljött az emberré válás ideje!” – Vágtázó Csodaszarvas-interjú

Már-már hagyománnyá vált, hogy az egykori VHK-alapító-frontember, Grandpierre Atilla katartikus hatású koncerteket adó zenekara, az ősi rítusokat magyar népzenével ötvöző Vágtázó Csodaszarvas minden év decemberében fellép az A38 Hajón – idén a középkori világzenét középkori hangszereken játszó Hollóének Hungaricával. Közel húsz zenész játszik majd a színpadon, extázisba hajszolva a közönséget. A fellépés előtt kérdeztük ki a csillagász-sámán-frontembert az új számokról, az elszabaduló örömtüzekről és az emberiség egyetemes és örök zenéjéről.

Párhuzamosan fut két zenekarod, a Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas. Hogyan egészíti ki egyik a másikat az életedben, hogyan alkot a kettő egységet benned?

A VHK mágikus népzenéjének éltető talaja ugyanaz a korlátlan őserő, mint a VCSSZ-é. Mindkettő titka maga a zene, az élet titka, az a hatalmas élet, amibe a modern emberiség még nem kóstolt bele igazán. De már itt van az ideje. A VHK közelebb áll a rock-zenéhez, elektromos gitárokon fedezi fel a zenében rejlő örök életerőt. A VCSSZ közelebb áll az ősi népzenéhez, annak is legéleterősebb magjához, az emberiség egyetemes és örök zenéjéhez. Mivel az élet titkának egészére nyitunk világot mindkét zenekarral, mindkettő egész embert követel. Ezért nem túl könnyű összeegyeztetni ezt a két zenekart akkor sem, ha más-más módon, de ugyanannak a teljességnek a hordozói. Az élet hatalmas, és nagyobbik része túl van a legtöbb modern ember szellemi-lelki látóhatárán. Ebben a végtelen világban fürdik az örök élet, itt lakik az őserő, ide járunk újjászületni.

 Milyen különlegességekkel készültök az A38-as koncertre?

 A VCSSZ minden koncertjére igyekszünk úgy felkészülni, mint az életünk egyik legnagyobb eseményére, egy olyan ünnepre, amely az Öröklét jegyében képes megfoganni és örökké termő gyümölcsöket hozni minden arra fogékony lélekben. Hónapokon, éveken át figyelem a belső hangot, az üzenetet, amit éltetnem kell, a zenét, ami bennem szeretne megszületni vagy újjászületni. Minden alkalomra a teljes elmémet mozgósítanom kell, mert soha nem tudhatom előre, melyik álomból, melyik futó hangulatból, érzésből, gondolatból fog megszületni az az érzés, ami zenévé teljesedik ki bennem, amikor összeáll egy csodálatos egésszé. Ezért mindig van nálam diktafon, és igyekszem, hogy minden ötletet felvegyek, és amikor próbára, koncertre készülök, újra meghallgatom ezeket és a próbafelvételeket, és próbálom felfedezni a legnagyobb lehetőséget, amire képes vagyok.

Számomra a decemberi A38 koncert az év egyik legnagyobb eseménye, különösen mivel a mostani alkalommal hat új számot is bemutatunk, és mert a Hollóének zenekarral közös estet adunk. Évek óta készülünk az új, negyedik VCSSZ lemezre, és nagy örömmel halljuk a közönségtől, hogy az új számaink óriási élményt jelentenek. Mi is tudjuk, érezzük ezt, eltölt az erő, a friss élet szaga, a villámok erejével teremtő titokzatos őserő. Meglepetésekkel készülünk, új számokkal, hangszerekkel, minél tágabbra nyitni az elme kapuit, hogy megjelenhessen a zabolátlan Élet.

Terveink szerint a Hollóének koncertje igazi testi-lelki felfrissülést hoz. Középkori hangszereken, dudákon, sípokon, dobokon őrjítik meg a közönségüket, bármerre járnak a világban, éltető tüzeket gyújtanak az emberi lelkekben. És mi a Csodaszarvassal igyekszünk olajat önteni a tűzre! És a koncertünk végén és tetőpontul a Hollóének elképesztő hangszeresei is bekapcsolódnak az örömzenélésbe, hogy minél többen bekapcsolódva közösen kigyújtsuk azokat az igazi életlángokat, amik rendszerint olyan halványan pislákolnak a mai tetszhalott világban, mintha soha nem lobogtak volna teljes erővel. Hát most itt az alkalom! ELSZABADÍTJUK AZ ÖRÖMTÜZEKET! Rajta leszünk, hogy rendkívülivé tegyük ezt a koncertet!

Az élet rendkívüli, mert az a lényege, hogy meghaladja saját magát, hogy felülmúljon minden eddigi rendet. Valamikor vállalkozni kell rá, hogy belevessük magunkat a teljes életbe, hogy felfedezzük a legnagyobb lehetőséget, amit az életünk kínál, azt az életet, amire születtünk! Mert nem az az ember, aki eddig volt, amíg pislákolt, hanem az, akivé válhat, olyan teljes egésszé, aki képes felfedezni magában az élet teljét!

Álmaid, rémálmaid, titkos vágyaid?

Csodálatos az élet, és szinte hihetetlen, hogy létezik benne egy külön világ, az álom világa. És az álom világa olyan hatalmas, hogy még fogalmat alkotni sem tudunk róla alkotni igazán! Mindig érdekeltek az élet olyan öntörvényű, minden földi hatalmasságnak fittyet hányó birodalmai, mint az álom, a zene, a csoda és az ihlet világa. A Csodaszarvasnak még a nevében is benne rejlik az a csodaerő, ami a Világegyetem egyik leghatalmasabb, legvalóságosabb lényege, ami azonban a modern ember előtt szinte ismeretlen, rejtett, és ezáltal még izgalmasabb. A Csodaszarvas zenéinek jó része álomban született, másik része is olyan különleges tudatállapotban. Az életnek olyan az őrület, a megvadulás, a korlátok mögé kitekintés, az ihlet, mint a mohának a harmat: életeleme.

Mostanában ébredtem egyik reggel egy olyan csodálatos zenére, amit egy teremben hallottam, és ami annyira tetszett, hogy módfelett örvendeztem, hujjogtam, fejhangon magam is énekeltem, annyira, hogy ettől fel is ébredtem. És még teljesen bennem volt minden hátborzongató valószerűségével az az álombeli zene, és az a terem, amelyben egy zenekar ezt a zenét játszotta, és azok a körülmények, amelyek hatására ebbe a terembe kerültem. Féléber állapotban úgy következtettem vissza, talán helyesen, hogy ötletszerűen alakultak az események közvetlenül azelőtt, hogy a zeneterembe kerültem, és amikor bekerültem oda egy futó ötlet hatására, azon nyomban teljes könnyedséggel és elképesztő valószerűséggel, részletességgel és számomra is meghökkentő újszerűséggel, meglepő erővel jelent meg a zene, és a terem, minden hihetetlenül valószerű részletével.

És ami a legfurcsább, hogy hogyan tudtam ennyire örvendezni ennek a zenének? Ha én magam hoztam létre, vagyis az, aki vagyok, akiről tudom, hogy kicsoda, akkor hogyan tudott mégis ennyire meglepni? Arra a következtetésre jutottam, hogy nem annyira az emlékeimből, készségeimből született ez a zene, amit persze fel is vettem diktafonra rögtön frissiben, amíg el nem veszti az álom hímporát, hanem egy korlátlan alkotóerőből, amely tőlem, egyéni mivoltomtól teljesen független, de amely hihetetlen könnyedséggel képes bármire.

S hogy mi a titkos vágyam? A világforradalom. Már voltak előzményei, és nem lehet kiölni az emberből. Mi az emberiség boldog jövőjének előhírnökei vagyunk. Azért jöttünk, hogy kigyújtsuk az élet lángját, és ez a láng csodálatos égi-emberi lángtengerré válva minden ember számára átélhető legyen. A zene talán a legjobb mód a lélek kigyújtására. Rajta leszünk, hogy visszavonhatatlan, örökérvényű folyamatokat indítsunk el az emberi lélekben! Eljött az az emberré válás ideje!