Vialka | Az „itt és mostban” élünk
Nomád posztrock globálzene: Vialka
A Vialka, ez a francia-kanadai házaspár-duó amolyan „nomád poszt-rock globálzenét” játszik, legalábbis saját meghatározása szerint. A nemzetközi underground két elismert, sokat mozgolódó alakja, a különleges gitártechnikájáról ismert zenész-fotóművész-performer Eric Boros, illetve a táncos-dobos-építész Marylise Frecheville a kétezres évek eleje óta játszik együtt. A duó április 15-én lép fel az A38 Hajón, a magyar revival-posztrock trió, a Fauno Pera (a triót itt mutatjuk be) társaságában. A world musicot, posztrockot, avantgárdot ötvöző Vialka lényegében állandóan turnézik, ezért aztán interjúnkban is főleg arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen is folyton úton lenni.
A Vialka a nemzetközi kollektívák iskolapéldája. Te kanadai vagy, Marylise francia, rengeteget utaztok-turnéztok, és a legkülönbözőbb európai városokban éltetek.
Sokat mozgolódunk, és sokat is fogunk. Azt hiszem, nemzetközi kontextusban próbáljuk megőrizni a „hol és kik vagyunk” helyi szemszögét. Egyénileg és egy közösség részeként is fontos nekünk, hogy valódi és hosszú távú kapcsolatokat építsünk az emberekkel.
A legtöbb zenekar autóval, kisbusszal vagy busszal turnézik, ti ragaszkodtok a vonathoz. Mi ennek az oka?
A legfőbb oka, hogy jelenleg nincs jogsim, és Marylise nagyon unalmasnak és értelmetlennek találja, hogy ő vezessen végig a turnékon. De vonatozni fantasztikus! Európában hihetetlen jó a vasúti hálózat, és ezt igyekszünk is kihasználni. Általában sokkal pihentetőbb, biztonságosabb és gazdaságosabb – és remek módja, hogy megismerd az embereket és tájakat.
Melyik volt a legkalandosabb turnétok?
JEGYVÁSÁRLÁS
Néhány évvel ezelőtt Közép-Ázsián keresztül elturnéztunk Tajvanba és vissza. Néhányszor turnéztunk a kislányunkkal, amikor még csecsemő volt. Na, az nem volt könnyű! Alapvetően nem úgy gondolok magunkra, mint valami Marco Polo-féle felfedező-utazókra, akik feltétlenül oda akarnak eljutni, „ahol még egyetlen zenekar sem járt”. Minden hely és minden koncert egyaránt fontos nekünk, ahogy minden pillanat és minden ember is. Az „itt és mostban” élünk.
Független zenekar vagytok, egyfajta „csináld magad” attitűddel. Mennyire nehéz folyamatosan turnézó, független zenekarnak lenni? Hogy látjátok az európai klubélet változásait? Mik a legnagyobb kihívások és gondok?
Azt látom, hogy az egész európai kulturális élet változik, ahogy Európa egyre inkább elmozdul a teljes liberalizmus felé, ahogy egyre mélyebbre süllyedünk a társadalmi és politikai konzervativizmusba, és ennek következtében mindent maga alá gyűr a „gazdaságosság” általános alapelve. Az internet és az általa biztosított kapcsolattartás megkönnyíti a turnézás szervezési részét, és egyre több zenész indul útnak. De ahogy a munkaterületeket kiszervezik és a gyártást gépesítik, egy hatalmas paradoxonnal kerülünk szembe: ahogy az embereknek egyre több és több a kulturális tevékenységre és tanulásra fordítható szabadidejük, úgy lesz egyre kevesebb és kevesebb pénzük ezekre. A független turnézenekarok helyzete egyre nehezebb, de nem akarok túl sötét képet festeni. A dolgok változni fognak – hogy hogyan, azt nem tudhatjuk.
[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/playlists/85505798″ params=”color=e30020&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false” width=”100%” height=”250″ iframe=”true” /]
Hogy látod, nemzetközi szinten képes túlélni a „csináld magad” kultúra, a foglalt házak, a függetlenzenei színtér ebben a helyzetben? A klubok többsége például a fiatalabb közönség eltűnése miatt aggódik.
Én sehol sem látom túlélni a DIY-kultúrát, legalábbis az eddig ismert formájában. Tényleg egyre kevesebb fiatal jár koncertekre és klubokba. De megtalálják a saját útjukat. A világban sok dolog megérett a változásra, és szerintem igazán nem az a legnagyobb probléma, hogy az emberek hogyan hallgatnak zenét vagy fogadják be a művészetet.
A Vialkán kívül milyen projektekben veszel részt?
A legutóbbi nagy projektünk az À l’abri des regards indiscrets című minimalista opera volt, és készítettünk zenéket színházi előadásokhoz és rövidfilmekhez. Marylise és én is rengeteg más dologban veszünk részt a Vialka mellett. Ő sokat dolgozik a francia hangművésszel, Pierre Redonnal, most meg éppen iskolásoknak tart írás-workshopokat és tanfolyamokat. Én szólóban szoktam fellépni, illetve a Lambs Gamble nevű elektroakusztikus-improvizatív trióval játszom. Mindketten benne vagyunk a Solar Sound System nevű projektben, meg a KIV Orchestrában, amit a Kruzenshtern I Parohoddal csinálunk. És éppen most jelentettünk meg egy flexidiscet (speciális, hajlékony, lemezjátszóval lejátszható műanyaglemez), amit az indonéziai Senyavával vettünk fel tavaly.
[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/playlists/21133292″ params=”color=e30020&auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false” width=”100%” height=”450″ iframe=”true” /]
