Egyedi Péter | Inkább hangulatok
Szólóban, dalszerzőként: Egyedi Péter
A Hajó Kiállítóterében futó Dalszerzők az A38 Hajón – a Petőfi TV-vel sorozat e havi fellépőinek egyike (ráadásul a sorozat új házigazdája is) Egyedi Péter, az Óriás frontembere, aki augusztus 24-én adja elő dalait egy szál gitárral, ugyanakkor zenekarával bő két héttel korábban, augusztus 7-én a Tetőteraszon koncertezett. Így aztán erről is, arról is kérdeztük.
Ettől a dalszerzős estétől eltekintve is létezik egy dalszerzős „éned”, projekted, a mindenkinek megvan a maga története. Mióta csinálod és mi volt az az igény, ami életre hívta benned, hogy így is alkoss és zenélj?
10 éve kezdődött, az annabarbi után, akkor kezdtem el otthon a hálószobában dalokat rögzíteni egy négysávos magnóval. Aztán volt pár csendesebb év, de mostanság megint született jó pár új dal. Az elmúlt két évben már komolyabban foglalkoztatott, hogy befejezzem az első önálló lemezemet, de mindig valami közbejött. Ez a baj akkor, ha a magad ura vagy és nincs határidő.
Mennyit koncertezel egyébként akusztikusan? Keresed az ilyen lehetőségeket, vagy ami beesik, elfogadod, és egyébként nem építed tudatosan az életednek ezt a részét?
Csak meghívásos alapon működött eddig, általában évi 6-8 koncertet játszom, főleg Budapesten, de voltam már Egerben vagy például Hajdúdorogon is. Tudatos építkezés nem nagyon volt, bár csináltunk például közös koncept-koncetet Szesztay Dáviddal (ex-Kamu, Dav) és sok remek vendégem volt már a koncertek során. Most ismét a ritkásabb utat járom, inkább a lemez befejezése foglalkoztat.
Az Óriás-dalok jelentős része nyilván hangos gitárokon, netán próbatermi együttzenélés során készül. Mennyi születik közülük egy szál gitáron? Mondanál példát is?
Rengeteg ötlet születik otthon akusztikus gitáron, ami ha „Óriás- kompatibilis”, akkor mutatom a többieknek, sok dalunknak ilyen az alapja. Van pár olyan dal is, ami egyben gurult ki, a többiek pedig beszavazták, ilyen például a Holnap talán, a Titkot visszaadni, a Kiút vagy a Tudom.
REGISZTRÁCIÓ
Vannak kedvenc egy szál gitáros szerző-előadóid? Kik ők? És kedvenc egy szál gitáros dalaid illetve koncertjeid?
Nagy példaképem Elliott Smith, nagyon közel áll a szívemhez a muzikalitása, érzékenysége. José González lemezeit is nagyon szeretem, nagyon naturálisak, letisztultak. Ben Folds billentyűs hangszereken játszik, de elképesztő koncerteket ad egy szál zongorával is. Kedvenc dalok: Elliott Smith: Angeles, José González: Crosses, Ben Folds: Army.
Kik és milyen dolgok voltak a legnagyobb hatással szövegírásodra? Vannak-e kedvenc szövegíróid, netán példaképeid? Ha igen, kik ők?
Gyerekként rengeteget olvastam, szinte faltam a könyveket, Benedek Elektől a Winnetou-n át az iskolai kötelezőkön át a magyar szépirodalomig. Otthon apám kedvencei, az Illés, LGT és a Bergendy lemezei szóltak, de nem nagyon figyeltem a szövegekre. A Voga-Turnovszkyt mondjuk imádtam. Tinédzserként inkább a Nyerset bírtam, de bírtam Lovasi bátorságát, elborultságát is. Amikor szövegeket kezdtem írni főleg a szépirodalom volt hatással rám, meg filmek, zenék, szóval inkább hangulatok. Később imádtam a Pálinkás agymenéseit, Szesztay Dávid minimalizmusát, a „klasszikusok” közül pedig Szűcs (HS7) és Bérczesi (Hiperkarma) dolgait.
Mindeközben mi a helyzet az Óriással a fesztiválok-próbaterem tengelyen?
Most igencsak a próbaterem felé billen a mérleg nyelve. Új dalokat írunk, új ötleteket csiszolgatunk. A cél egy új nagylemez, de nem rohanunk sehová. Az se baj, ha csak jövő tavasszal jön ki, a lényeg, hogy új, izgalmas utakat keressünk, és kicsit átgondoljuk a saját retorikánkat.
Milyen zenekarok, lemezek, filmek, könyvek hatottak rád leginkább az elmúlt hónapokban, elmúlt egy-két évben?
Volkova Sisters összes, The Afghan Whigs: Do to the Beast, Mutemath: Odd Soul, Jazzékiel: Másokat szeretni, Gustave Tiger: At The Idyll’s End, Jamie Lenman: Muscle Memories. A filmekre nem emlékszem, de a VAN-t nagyon bírtam. Olvasni sajnos alig olvastam.
