Marinah & Chicuelo | Csorbítatlan a motivációm

A barcelonai „urban flamenco” zenekar, a Latin Grammy-díjas Ojos de Brujo szinte teljes tagsága, fantasztikus énekesnője, egy virtuóz flamencógitárossal kiegészülve: ez a Marinah & Chicuelo. A duó (vagy inkább zenekar) pár hete jelentette meg nagylemezét, aminek magyarországi bemutatójára az A38 Hajón kerül sor szeptember 10-én. Ebből az alkalomból készítettünk interjút a zenekar karizmatikus énekesnőjével, Marina Abaddal.

Miért döntöttél úgy, hogy az Ojos De Brujo mellett belevágsz egy szóló projektbe? 

Amikor ehhez hasonló döntéseket kell hozni, annak mindig több oka van. Az igazság talán az, hogy az életem egyik szakasza a végéhez ért. Teljesen más folyamatokat és érzéseket szerettem volna átélni a zenében, de a legfontosabb talán az, hogy várandósan már teljesen másképp akartam berendezni az életemet. Rendkívül nehéz tizenöt év után változtatni, de ennél is fontosabb összhangba hozni azt, amit a szíved diktál az ösztöneiddel.

Munkafolyamatok tekintetében, számodra mi a legnagyobb különbség az Ojos De Brujo és a Marinah & Chicuelo között?

A Marinah & Chicuelo (ahol kvintett felállásban játszunk) nem volt egy könnyű szülés.  Amúgy minden nagyon egyszerű volt és örömteli. Chicuelo egy remek zenész, nagyon kreatív és nyitott. A lemezt két nap alatt vettük fel élőben.

Az Ojos De Brujo és Marinah & Chicuelo egyszerre számítanak a spanyol népzene örököseinek és követőinek. Mikor kezdtél el érdeklődni a zene és legfőképpen a folklór iránt?

Amióta csak emlékszem rá, imádtam a flamencót. Otthon, az édesanyám szerette a cante flamencót, valamint sok rumbát hallgatott. Innen ered az én érdeklődésem is a műfaj iránt. De talán a “Lole és Manuel” és a “Camarón” című filmek határozták meg végleg a műfaj iránti elkötelezettségemet.

Majdnem 20 éve zenélsz, ami elég hosszú karriernek számít és maximálisan legitimizálja a sikereteket. Mi az, ami még mindig motivál, ha színpadra mész, vagy éppen egy stúdióban dolgozol?

Csorbítatlan a motivációm. Bármikor lépek színpadra, mindig átérzem a lelki közösséget, a zenészek és a hallgatók közötti interakciót. A zene csodálatos, rengeteg pozitív energiát mozgathatsz meg a zenéléssel.

A dalírás meg egy nagyon személyes folyamat; Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet enélkül. Az új dalok mindig nagyon jól hatnak rám: átformálnak, erősebbé tesznek, vigasztalnak, valami magasabb érzelmi szintre emelnek, felvidítanak, felépítenek, majd dekonstruálnak. Amikor ezek a dalok napvilágot látnak és elkezdenek hatni a hallgatókra, akár individuálisan, akár csoportosan… ezt nem neveznéd mágiának?

Vannak társadalmi tematikájú dalaitok. Mik a főbb bel- és külpolitikai problémák, amik a legjobban izgatnak?

Szerintem minden politikai kérdés egyszerre személyes is, legalábbis addig, amíg kihat az életemre, vagy a rokonaim, szeretteim környezetére. Több olyan dolog van, ami izgat manapság. Szerintem egy olyan rendszerben élünk, mely a határait feszegeti, mely a többség érdekei ellenére mindent megtesz a túlélésért. Egy olyan világban élünk, ahol az egyének és “rabok” “piaci tényezőkké” süllyedve elérték a kegyetlenség egy magas szintjét. A politika és a háborúk által kialakított határok, falak, a mástól való félelem,a források szűkösség egy jövő nélküli nemedéket eredményez… és még folytathatjuk!

Amikor megalapítottad az Ojos De Brujo zenekart, a világzene épp a zenitjében volt. Manapság is sok a világzenei fesztivál, de mintha sokkal kisebb lenne az érdeklődés a „world music” iránt. Mit gondolsz, mi ennek az oka és mikor várható a “világzene új hulláma”? 

Népzene mindenhol megtalálható, hiszen minden zene, amit ezen a bolygón létrehozunk valamilyen szinten népzene is. Valójában most sokkal erősebbnek és magabiztosabbnak érzem ezt a színteret. A más népek és országok zenéjével való ismerkedés sokkal toleránsabbá és gazdagabbá tesz minket, egy ponton pedig azonosulsz velük. Erre van ma szüksége a világnak: az ellentétek és különbségek helyett a közös nevezők kutatására. Ehhez sok köze van az üzleti világnak is. Vannak, akik diktálják a divatot és vannak, akik nem. Elég ha csak egy 5 perc erejéig megnézed milyen formában tálalják az információt a főbb médiacsatornák. Senki sem vállal kockázatot innovatív, fejlesztő és különös ajánlatokra. Az egyszerű, standartizált megoldások felé hajlunk leginkább, melyek nem járnak komolyabb kihívásokkal.A válaszom nagyon egyszerű: biováltozatosságot a zenébe.

A zenéteket sokszor nevezik városi, urbánus flamencónak. A flamencó pedig egy olyan zenei stílus, mely szorosan kötődik a spanyolországi romák, a gitanos kultúrájához. Mi a helyzet most a spanyolországi roma kultúrával?

Nézd, nekem az a benyomásom, hogy a romáknak sajnos még mindig komoly harcot kell vívniuk a faji és gazdasági diszkrimináció ellen.

Mik a terveid, álmaid, vágyaid?

Mmmmmmhhh… elég sok van. Jelenleg a januárban megjelenő szólólemezemen dolgozom. Mindemellett sokat rajzolok és verseket is írok, azzal a céllal, hogy valamikor egy könyvet is kiadok belőlük. Szeretnék valamikor egy gyermeklemezt is írni (már három éve elkezdtem dolgozni rajta, de sose találtam meg a kellő pillanatot a befejezésére). És végül a legfőbb tervem, hogy akár egy homokszemmel is, de jobbá tegyem a világot.