AWS | Értéket akarunk képviselni

Szeptember tizenhetedikén az A38 Hajón mutatja be harmadik, Kint a vízből című lemezét az AWS. Mindenképpen érdemes lesz ellátogatni a szeptemberi koncertre, ugyanis a számos új dal mellett a tőlük megszokottnál is nagyobb látvánnyal és több extrával készülnek a srácok. Hogy ez mit takar pontosan, arról és még sok másról a zenekar énekese, Siklósi Örs mesélt nekünk egy maratoni hosszúságú interjúban.

Júniusban volt tíz éves a zenekar. Milyen érzés, ha visszagondoltok az elmúlt évtizedre, milyen emlékek jutnak először eszetekbe? Mik a terveitek az elkövetkezendő tíz évre? 

Azért azt mindenek előtt leszögezném, hogy ritka szentimentálisak és emocionálisak lettünk az elmúlt pár évben – ezzel is erősítve azt a tényt, hogy minket is kezd hátulról cseszegetni a kor, ahhoz képest, hogy mennyire voltunk nosztalgikusak pár éve. Vicces, hogy pont tegnap beszélgettünk arról, hogy azért tényleg minden percét megéri ez. Annyi mindent kaptunk és tanultunk ettől a zenekartól, hogy az már néha félelmetes. Kicsit olyan mint egy szekta, vagy egy szakkör, ahol összegyűlnek a hasonló érdeklődésű, kissé beteg srácok, és teszik a dolgukat. A zenekar fogott össze minket, miatta voltunk képesek végrehajtani ezt a sok őrültséget, miatta tanultuk meg hetven százalékban, hogy azért nem minden fenékig tejföl, miatta éltük át azt tizenhat évesen, hogy milyen az, ha azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ császárai, majd a reakciókból kiderül, hogy azért nem ártana visszamenni gyakorolni még pár évet, miatta kaptuk és kapjuk vissza azt a sok szeretetet koncertről-koncertre, ami adjabelénk a lelket hétköznaponként.

Szokták kérdezgetni, hogy miért tudtunk mi négyen így együtt maradni. Ennek semmi más oka nincs, mint a kölcsönös tisztelet, és a sok éves barátság. Nem mondom, hogy nem szokott megesni az, hogy legszívesebben letépnénk egymás arcáról a bőrt, de biztos, hogy mindig számíthatunk egymásra, és mindig odafigyelünk a másikra, ha éppen neki valamiért nehezebb. Remélem, hogy ez nem fog változni az évek alatt, mert szerintem három-négy lemez még simán bennünk van!

Mennyiben változtak az inspirációitok, a célkitűzéseitek, elképzeléseitek az indulásotok óta eltelt tíz év alatt?

Egyszer volt egy komolyabb válságunk, hogy merre is menjünk tovább, mit csináljunk. Akkor szentül megfogadtuk egymásnak, hogy nem csinálnánk sosem olyan zenét, amivel nem tudnánk azonosulni. Nem akarunk megragadni egy stílusnál, folyamatosan feszegetni akarjuk a határainkat, ki akarunk próbálni egy csomó mindent még. Ezen a lemezen is van olyan dal (nem is egy), amiről öt évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy az AWS égisze alatt fog megjelenni.

Azt hiszem sokkal céltudatosabbak, összeszedettebbek és energikusabbak lettünk. Mindig azt szoktuk mondani, miután megjelent egy lemez, hogy „na majd a következőnél jobb lesz!” Most úgy érzem, hogy ez lett az a bizonyos következő. Ezután már valami újat kell csinálni, akár valami teljesen mást. Mert az önismétlés nem feltétlenül kifizetődő.

A harmadik lemezt sokszor vízválasztónak mondják a kritikusok egy zenekar életében. Ti is így éreztek a Kint a vízbőllel kapcsolatban? Mit szimbolizál számotokra ez a cím?

Mi azért tényleg lépcsőről-lépcsőre haladtunk mindig, soha nem volt egy nagy bumm, sose történt velünk hirtelen változás, és én ennek nagyon örülök. Értéket akarunk képviselni, nem csak egy nyári slágert írni. Hála Istennek egyre többen járnak el a bulikra, egyre többen szeretnek minket, de akkor sem dől össze a világ, ha emiatt a lemez miatt „nem jönnek ezren”. Szarnak és elcsépeltnek hangzik, de nem számít, hogy lesz-e vízválasztás. Így is úgy is azok maradunk, akik vagyunk, legfeljebb végre néha kapunk gázsit is! A cím azt dolgozza fel, ami az előző lemez megjelenése óta történt velünk. Mindannyian átmentünk elég kemény dolgokon, mindenki máshogy élte át a felnőtté válást, és most egy kicsit úgy éreztük, hogy ezzel a lemezzel sikerült kibeszélni magunkból ezeket a problémákat. Olyan ez a zenekar mint egy jó pszichológus, vagy egy jó örömlány.

Teljesen más munkamódszerrel dolgoztatok a mostani lemezen, mint az eddigieken – meséljetek erről!

Először megírtuk a dalokat, feldemóztuk otthon, de az eddigiekhez eltérően, most a stúdiózást az énekekkel kezdtük. Eddig mindig azt csesztük el, hogy már kész témákra énekeltem, és utána még egy csomó mindent változtattunk volna a dobokon, a gitárokon, máshogy írtuk volna meg a filleket, de nem volt rá lehetőség. Így szinte minden jól jött ki, sikerült úgy alakítani a dolgokat, ahogy terveztük.

Híresen intenzív koncertzenekar vagytok; van valami bevett stratégiátok arra, hogy a fellépésetek energiáit átmentsétek az albumokra is?

Ez most volt először tudatos! Erre a lemezre koncentráltunk rá egyedül úgy, hogy olyan zenei alapot írtunk, amit koncerten is jó érzéssel robbantunk a közönség arcába. Sorra vettük azokat a dalokat, amiket nem szerettünk játszani, utána meg azokat, amiket annál inkább, és azokból kezdtünk el inspirációt meríteni. Nincs jobb annál, mint amikor egy-másfél óra alatt, a közönséggel kiegészülve szétszedünk egy helyet, 17-én pedig kiderül, hogy mennyire sikerült megvalósítani!

Szövegek tekintetében mik voltak most a fő témáitok, inspirációitok? Fontos számotokra, hogy például reflektáljatok az aktuális politikai helyzetre?

Mindig csak arról lehet őszintén énekelni, ami valamilyen szinten kapcsolatban áll veled. Hál’ Istennek (vagy néhány esetben sajnos nem szerencsésen), elég sok impulzus ért az elmúlt két évben. Főként megtörtént eseményeket dolgoznak fel a dalok; amikor egy átmulatott éjszaka után hajnalban megyek haza, és a már dolgozni induló emberek gyűlölettel átitatott szemekkel néznek, vagy amikor egy bérház harmadik emeletén fekszel egy lány mellett és nem tudsz elaludni, majd a plafont bámulva rájössz az életed értelmére, vagy amikor a munkahelyeden rád jön a szociális és klausztrofóbia, és este hétkor úgy törsz ki, mint Zrínyi Szigetvárból. Van rajta szomorú téma is, amikor egy barátod annyira mélyponton van, mint amit a kertvárosi gyermekévek alatt sose tapasztaltál meg, minden ellene játszik, de már te sem tudsz rajta segíteni.

Másrészt megjelennek ugye az aktuális közéleti és politikai témák is. A rockzenének mindig is a lázadás volt a lényege. Ez egy olyan réteg, ami bármikor középső ujjat tud mutatni a hatalomnak és meg tudja mondani, ha valami nincs rendben. Azt hiszem, hogy mi szociálisabbak vagyunk, mint bármilyen keresztény párt, hazaszeretőbbek, mint bármilyen szélsőjobbos, és liberálisabbak, mint bármelyik baloldali párt. A politika csak a polgárok széthúzásáról és megosztásáról szól. Nem hiszem, hogy a világnak a XXI. században szüksége lenne erre. Nekünk ott a lehetőség a kezünkben, hogy változtassunk. Ha nem élünk vele, ugyanúgy része leszünk ennek a kollektív bűnösségnek. Ha koncertenként egy embernek megváltozik a gondolkodása, már megérte.

Milyen volt a fogadtatása a Te is félszhez tartozó klipnek? Mennyire féltetek bemutatni azt a nagyobb közönségnek? Ha jól emlékszem, hatalmas vita volt péládul a kommentekben.

Ha hatalmas vita nem is volt, de nyilvánvalóan politikai témáról beszélni kényes ügy. Pedig mi semmit nem csináltunk, csak megjelenítettünk egy híradó adást, ami az aktuális eseményeket dolgozza fel… Na jó, Hajdú Péter fejét majommá alakítottuk, de hát ne is haragudjatok meg… Ahhoz képest, hogy tényleg azt vártuk, hogy óriási politikai csatározások színterévé válunk, nem alakult ki különösebb kommentháború. Koncertek után elég sokat szoktunk beszélgetni a koncertlátogatókkal, így volt szerencsém meghallgatni a jobbikos srác véleményétől kezdve az antifás csávó véleményéig mindent, és meg kell mondjam, azóta mindketten jó barátaim. Annyira fölöslegesen gerjesztünk magunkban agydaganatot olyan problémák miatt, amik bőven a fejünk felett húzódnak el, hogy az fertelmes. Én nem akarok ennek a része lenni, nem hagyom hogy politikai nyomásra értékes emberektől szakítsam meg a kapcsolatot. A klippel kiegészült dal is valahogy ezt próbálta a nézők tudtára adni, és láthatóan egész jól célba ért.

Egy interjúban azt nyilatkoztátok, hogy a célotok az, hogy a dalok mankóul szolgáljanak bárki számára. Mely számok segítettek nektek a legtöbbet a nehéz időkben?

Hát számunkra az AWS dalok semmiképp! Tinédzser korunkban voltak még közös depizős dalaink, emlékszem például a Slipknot Vermilion Pt. 2-ját többször hallgattam meg, mint a Himnuszt. Nekünk az a célunk, hogy koncerten bút felejtessünk, otthon pedig elgondolkodtassunk.

Néha adsz szólókoncerteket is. Milyen érzés úgy játszani, hogy nincs más csak te, a gitárod, egy mikrofon és a közönség?

Sokkal intimebb, sokkal meghittebb. A dalok is sokkal személyesebbek. Tematikájukban szinte ugyanarról szólnak mint az AWS szövegek, csak itt teljes mértékben érvényesül az alter vonulat és az önmegvalósítás. Főként barátoknak, szűkebb társaságnak szoktam kavirnyászni, és szeretem minden percét, mert ténylegesen kiénekelhetek mindent magamból.

A legnehezebb kihívás (és ezért tisztelem a föld összes utca és kocsmazenészét), amikor eladod a lelkedet a hangszereddel, hátul a pultnál pedig a részegek üvöltöznek. Ehhez hozzá kell szokni, mert hozzá tartozik, vagy pedig el kell menni az A38 kiállítótermébe, és akkor más lesz az atmoszféra! Amúgy jövőre tervezek kihozni egy teljes akusztikus lemezt, amin az ócska önmegvalósításom lesz száz százalékban hallható.

Szeptember tizenhetedikén mellettetek a KIES is bemutatja majd az első, Kaland az élet című lemezét. Hogy jött a dupla lemezbemutató ötlete? Hallotáttok már a lemezüket?

Pont tegnap hallgattam meg, és ahogy vártam, kurva jó lett! Olyan átütő őrület árad abból a lemezből, hogy bárki megirigyelhetné. Jók a szövegek, van stenk, minden szempontból nagyon király. Eleve nagy Stubborn fanok vagyunk, és amikor először láttuk a Fish! előtt játszani Feriéket, elsöpört az az elemi energia, amit láttunk, ráadásképpen ezek mellett még a világ legédesebb arcai is. Mindenképpen akartunk valakit, aki hasonló indíttatású koncertet szeretne tartani, és a legjobb társat találtuk hozzá. Mellettük jönnek kedves barátaink, a Down For Whatever is, és velük kiegészülve elég érdekesnek ígérkező zenei felhozatal lesz. Nagyon várjuk már a koncertet!

Tervek, álmok, rémálmok?

Megmaradni, túlélni, sörözni, fejlődni, szeretni, barátkozni.