Koop Oscar Orchestra | Boldog-szomorú dalok

A modern, elektronikus alapú, táncos nu jazz egyik legfontosabb zenekara, a svéd Koop feltámad a tetszhalálból! Az egykori duó zeneszerzője, Oscar Simonsson hat év hallgatás után szervezett új együttest, többek között a csodálatos hangú litván dzsesszénekesnő, Jazzu közreműködésével. Régi slágerek és új szerzemények, mindezekhez a jellegzetes, lebegős, szvinges, melankolikus Koop-hangzás: ez a Koop Oscar Orchestra, ami első koncertjeinek egyikét a CAFé Budapest fesztivál keretében az A38 Hajón tartja október hetedikén. A közelgő fellépés kapcsán ültünk le beszélgetni a zenekar alapítójával, aki mesélt nekünk az elmúlt hat évéről, a zeneipar átrendeződéséről és arról is, hogy szereti-e még játszani a Summer Sunt.

A blogodon azt írtad, hogy sokan nem értették a második Koop albumot (Waltz For Koop), a harmadik lemez (Koop Islands) pedig rosszkor jelent meg. 

Az első albumunk (Sons Of Koop) még nagyon sötét és experimentális volt, bele is untunk abba a világba, így úgy döntöttünk hogy megírjuk a tőlünk telhető legboldogabb számot a második lemezünkre, a Waltz For Koopra. Ez volt a Summer Sun, ami hatalmas siker lett. Egy zenekar első slágerének pedig megvan az hátulütője, hogy a legtöbb ember számára definiálja az adott banda stílusát, miközben a mi esetünkben a dal lényegében egyfajta ellenreakció volt arra, amit akkorra már hosszú évek óta csináltunk. Emiatt sokáig utáltam a Summer Sunt, de most hogy a közönségünk már látja a nagyobb képet, megszerettem. Úgy hiszem, hogy a legnagyobb zenészek egyik jellemzője hogy képesek boldog és szomorú dalokat is írni. A boldog számok nélkül a szomorúak értelmüket vesztik és egyszerűen nem tudok hinni az olyan művészeknek, akik csak szomorú számokat képesek írni. A Waltz For Koop miatt sokan abba a tévhitbe is estek, hogy a Koop egy rendhagyó jazz zenekar. Habár a számaink alapját a különböző hangminták adták, a hangzásuk nagyon organikus és élő volt. Félre ne érts, szeretem a klasszikus jazz bandákat is, de ha a Waltz For Koop számait egy zenekar játszotta volna, az egész nem lett volna más, csak retró. A hangminták és az alkalmazott technikák miatt volt olyan különleges és modern.

A Koop Islands pedig akkor jött ki, amikor a klasszikus értelemben vett zeneipar lényegében összedőlt. A lemezkiadók és az indie terjesztőcégek csődbementek, egy kis svéd bandának pedig ez egyet jelentett az eltűnéssel. Nem sokkal a lemez megjelenése után elmentünk turnézni, a klubok pedig szinte kongtak az ürességtől. A színtér is változóban volt, a zenék egyre inkább elektronikus-szintetikusak lettek. Yukimi Nagano, aki a koncerteken énekelte a számokat, kilépett egy ígéretesebbnek tűnő zenekar kedvéért (ez volt a Little Dragon). Nagyon depresszív volt megélni ezeket a dolgokat. De a káosz közepette csináltunk egy videót a Koop Islands Blues című számunkhoz és feltettük Youtubera. Ami hatalmas sláger lett. Lényegében a Youtube mentett meg minket, egy valódi csoda!

A Koop feloszlása után hat évre eltűntél. Mit csináltál az alatt az idő alatt?

Fejben folyamatosan írtam az új számokat, de nem tudtam mihez kezdjek velük. A Koopnak vége volt, és mivel húszéves korom óta tagja voltam a zenekarnak, minden nagyon furcsának tűnt. Építettem egy stúdiót a pincémben. Megtanultam könyvelni és weblapokat készíteni. Felkészültem arra, hogy ha egyszer visszatérek a zenéléshez, olyan független legyek, amennyire csak tudok. A lányom asztmás, szóval két év alatt szinte mindent megtanultam az oxigénellátásról és szellőztetésről. Mindent tudok már. Különböző rendszerek és kategóriák szerint elrendeztem az ötezer darabos kézzel készült bakelit hangminta-gyűjteményem. Tudom, hogy van valamilyen agyi rendellenességem, de már késő bármit is kezdeni vele.

Hogyan írnád le azt a pillanatot, amikor azt érezted, hogy újra készen állsz arra, hogy zenélj? Kezdetektől fogva tudtad, hogy tovább akarod vinni a Koop nevet?

A felnőtt életem legnagyobb része a Koopban telt, sosem volt mellette valamilyen komolyabb projektem vagy hasonló. Számomra a Koop Oscar Orchestra a folytatása annak a zenének, amit még a Koopnak írtam, ugyanakkor egy ember hiányzik, így úgy gondoltam hogy a mostani név eléggé magáért beszél. De valószínűleg a végére egyszerűsödik majd simán KOO-ra. A fellépéseken pedig az új számok mellett lesznek Koop-dalok is, mivel azok ugyanannyira a részeim, mint az újabb dolgaim.

A Koop Oscar Orchestra megalakulása óta már adtál pár koncertet, milyenek voltak a visszajelzések, és milyen érzés ismét színpadra állni?

Csodálatos érzés találkozni a közönséggel és együtt játszani egy zenekarral! Kaptam egy második esélyt, és nincs semmi vesztenivalóm.

Hogyan foglalnád össze a Koop Oscar Orchestra és a „sima” Koop közötti különbséget?

A Koop mindig tartott pár lépésnyi távolságot a közönségtől és a tökéletességre törekedett. A KOO lényege inkább az, hogy együtt teremtsünk valami csodálatosat a közönséggel. Játszunk új dalokat, Koop-számokat és merítünk a helyi folklórból is. Mindent elkövetek azért, hogy ne váljak egy egyszerű géppé, ami ugyanazokat a dalokat játssza minden este, ugyanazokkal az átkötő szövegekkel. A jelenben akarok tartózkodni. Szerintem az emberek megérzik, ha valami őszinte vagy épp beállított. Sőt: talán az őszinte a legjobb szó a Koop Oscar Orchestára.

Állításod szerint a Kooppal arra törekedtetek, hogy a legjobb aláfestést biztosítsátok az éneknek. Mennyire változott ez meg a Koop Oschar Orchestrával? Gondolkoztál már azon, hogy te énekelj?

Ha van ének, akkor szerintem a lehető legjobb dolog amit tehetünk, ha hagyjuk kiemelkedni és ragyogni. Már kész van egy szám, amit egyszerűen muszáj nekem énekelnem, de csak jövőre jelenik majd meg.

A honlapodon azt írtad, hogy a zene esszenciája az, hogy minél több különböző hangot hozzunk létre. Illetve hogy a színpadon magányosan álló emberek, akik csupán egy laptopot használnak, nekik a szíve gyorsabban kezdjen verni tőle.

Ha jól emlékszem, úgy fogalmaztam, hogy a zene lényege együtt játszani másokkal. Az mindennek a kezdete. Az, hogy másokkal közösen hozz létre hangokat, egyfajta szociális igény. Ha pár ember egy lakatlan sziget partjára sodródik, hamarosan elkezdenek énekelni és tapsolni, hogy jobban érezzék magukat. Senki sem állna be magányosan egy laptop mögé majd kezdene el énekelni és tapsolni. A többiek biztos nagyon irritálónak találnák.

Elindítottad a saját kiadódat, a Revel & Hoffmant is – mik a terveid vele?

Jelenleg a Revel & Hoffman csupán egyfajta álca, ami arra szolgál, hogy anélkül tudjak kommunikálni a zeneipar szereplőivel, hogy tudnák, valóban ki is vagyok. Először a Koop Oscar Orchestra számai jelennek majd meg itt, de később más művészekéé is.