Žagar | Minden idők
A hazai elektronikus zenei színtér egyik legfontosabb együttese a Žagar, most már másfél évtizede. A zenekar vezetője, Zságer Balázs mesélt a számára legfontosabb zenékről, koncertekről és persze a hajón december 29-én koncertező Žagar idei évéről.
Életed zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt zenész lettél és színpadra álltál? JEGYVÁSÁRLÁS
The Doors – Strange Days, Waiting For The Sun, L.A. Woman; Pink Floyd – The Dark Side Of The Moon, Live at Pompeii; Kraftwerk – Die Mensch-Maschine, Computerwelt; Jean Michel Jarre – Oxygén, Equinoxe; Keith Jarrett – The Köln Concert; Michael Franks – Art Of Tea; Ennio Morricone – Once Upon A Time In The West; Gyulai Gaál János – János Vitéz.
A legfontosabb dolgok, ami miatt még mindig zenélsz?
Mindig is inkább zenerajongónak tartottam magam, mint zenésznek, de az idő előrehaladtával a rajongást felváltotta a zenélés és zenecsinálás. A zene univerzális nyelve teljesen új szférákat és gondolkodásmódot nyitott meg előttem, ahonnét már nincs visszaút.
Számok/dalok, melyeket bárcsak te írtál volna?
Csak a könnyű műfajnál maradva: The Doors – Riders On The Storm; Pink Floyd – Breathe; David Bowie – Space Oddity; Underworld – Beautiful Burnout; Rival Consoles – Night Melody; Stephan Bodzin – Wir.
Pillanatok, melyek bárcsak sosem történtek volna meg, de ma már nevetni tudsz rajta/rajtuk?
Számtalanszor előfordult már olyan technikai baki, ami teljesen keresztbehúzta az előre eltervezett koncertet… Például a Yonderboi Quintett egyik németországi koncertje előtt elvesztek a Zipp-lemezek, amin a sampler anyagok voltak, szereztünk egy basszusgitárt és scratch FX lemezekről bemintáztunk néhány grúvot és egy teljesen más imporivizatív műsort játszottunk aznap este… Aztán volt, hogy egy koncertünket teljesen elmosta a vihar és egy akusztikus gitárral és pár ütőhangszerrel játszottunk még pár számot. De volt olyan is, hogy egy fesztiválszínpadon a fellépés előtt tíz perccel mondott csődöt a laptopom és az öcsém gépével, monoban játszottam végig a koncertet – de hát az áramzene már csak ilyen.
Koncertek, amiket sosem felejtesz el (nézőként)?
Pink Floyd – Live in Pompeii 1972 (DVD); Omega – Kaposvári Sportcsarnok (1984); Trio Stendhal – Kaposvár (1990); Radiohead – Sziget (2006); Daft Punk – Pukkelpop Festival (2006); Mozart Requiem – Opera, Budapest (2004); Cantemus Pro Musica Kórus, Budapest (2012).
Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget (zenészként)?
Nagyon bírtam a régi Zöld Pardonos koncerteket, a dél-olaszországi Mavu-ban adott koncertet, a holland Solaris fesztiválon a tengerparton játszani, de szerettem nagyon a trafós koncertjeinket is – az első lemezeink bemutatóit mindig ott tartottuk és majdnem mindig- ahogy mostanában is – a Taste of Snow című számmal fejeződtek be ezek a koncertek. Talán ez az egy olyan Zagar szám, aminél szinte mindig úgy érzem, hogy bárcsak ne érne véget soha..
Milyen volt a Žagar idei éve? Milyen egyéb projekteken dolgoztál, dolgozol? NYEREMÉNYJÁTÉKHa szeretnél két személyre szóló belépőt nyerni az év utolsó Žagar koncertjére, vagy egy dedikált My Night Is Your Day CD-t, nincs más dolgod, mint megosztani a koncert eseményét a #zagara38 hashtaggel és elküldeni nekünk a megosztás linkjét. A nyertest a koncert napján értesítjük!
Ez az év főleg a zenekar 15 éves jubileuma körül zajlott, volt egy nagyszabású szülinapi koncertünk a Budapest Parkban, a nyári fesztiválok mellett játszottunk Ulmban, Kolozsváron, és még Londonban is. Készült egy Anniversary Remix album is, amelyre olyan külföldi producereket is sikerült megnyernünk, mint Dan Caster, Nico Pusch vagy Vakula. Ez már csak 2017-ben lát majd napvilágot, remélhetőleg vinylen is. Emellett Genser András barátommal elindítottunk egy új elektronikus zenei live actet, Changing Grey néven – ezzel a projekttel már több kisebb fesztiválon és az Electronic Beats-en is felléptünk, jelenleg az első EP-n dolgozunk, és persze ezzel párhuzamosan, egy ideje készül egy új Žagar-lemez is, amely, még nem tudjuk, mikor jelenik meg, de jövőre már élőben hallhatja, aki eljön a koncertjeinkre.
