Dirty Sound Magnet | Megvan az összes Piramis lemez
Önazonos és hiteles vintage rock: Dirty Sound Magnet
A svájci Dirty Sound Magnetet sokszor hasonlították a Led Zeppelinhez, hiszen felbukkanásuk az európai vintage rock hullámmal egyidejűleg irányította rájuk a szakma és a közönség figyelmét. Ám a zenekar új lemeze, a Western Lies öniróniájával és lebegős misztikumával is bebizonyítja majd, hogy a trió megtalálta saját, pszichedelikus és kreatív formanyelvét a rockzenében. Az elmúlt években több mint 200 koncertet a háta mögött tudó zenekar nemcsak a fuzz-pedálokat, hanem a hangulatfokozást is magabiztosan uralja – a januári A38-as lemezbemutató koncertjük kétségkívül az aktuális Európa-turnéjuk egyik csúcspontja lesz, a fülledt hangulat pedig garantált, amit meg is érdemelnek az új lemez dalai. Ezek kapcsán beszélgettünk Stavros Dzodzosz gitáros-énekessel a Piramis lemezeiről, az abszolút zenei szabadságról, a magyar zenei színtérről és még sok másról.
Mesélj a kezdetekről, hogy állt össze a zenekar?
Úgy tíz éve kezdődött a Dirty Sound Magnet története. Akkoriban még csupán tizenéves zenefanatikusok voltunk. Egyszer próbáltunk hármasban és azóta is nagyon szoros az egység köztünk, hamar nyilvánvaló lett, hogy a közös szenvedélyünk sosem fog elmúlni. A kezdetektől fogva nagyon komolyan vesszük a zenénket, a zenélést. Folyamatosan feszegetjük a határainkat, próbálunk még kreatívabban hozzáállni a dolgokhoz és mindig is nagyon ambiciózusok voltunk azzal kapcsolatban, hogy mit is akarunk elérni a zenénkben. Ez a hitvallásunk. Már az idáig vezető utat is nagyon élveztük és biztos vagyok benne, hogy ami még ránk vár, az csak még jobb lesz. Ugyan a rockzene aranykorának már vége és azzal is tisztában vagyunk, hogy sosem lesz belőlünk rocksztár, a DSM a zenéről, a zenélés öröméről szól és ez már így is marad.
Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
Fiatal korom óta imádom a Led Zeppelint. Onnantól hogy először hallottam őket, tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Aztán Marconak (Mottolini basszusgitáros-énekes) és Maxime-nak (Cosandey dobos) is átadtam a vírust, őket is teljesen beszippantotta a zenekar sokrétű és változatos univerzuma. Valamint hatalmas Black Sabbath-rajongók is vagyunk, ez magyarázza a helyenként agresszívabb megszólalást. A Pink Floyd éteri hangszőnyegei pedig szintén nagy hatással voltak ránk, rajtuk keresztül értettük meg igazán a rétegzettség fontosságát.
Gitárosként a fő inspirációm Jimi Hendrix, számomra ő több mint egy szimpla gitárhős – az abszolút szabadságot jelenti a zenében. Kevés a hatvanas-hetvenes évekből származó zenét hallgatok, de őt sosem tudom megunni. De inspirált minket a Jethro Tull, a King Crimson, a Rolling Stones, a The Beatles, a The Doors, Neil Young, a Red Hot Chili Peppers, a Nirvana és sokan mások is. Plusz megvan az összes Piramis-lemez is! Anyám magyar, ő mutatta meg nekem őket és egy időben sokat hallgattam az albumaikat. Régóta nem vettem elő a diszkográfiát, de hamarosan újrahallgatom és biztos előhoz majd pár kedves emléket.
Órákig tudnék veled a zenéről beszélni, talán leginkább ez jelenti a Dirty Sound Magnet esszenciáját. Mielőtt zenészek lettünk volna, zenefanatikusok voltunk. Szerintem minden zenész számára elengedhetetlen, hogy sok zenét hallgasson. Manapság is sok jó underground zenekar van, de nehezebb valóban lenyűgöző bandákat találni, talán mert nem kötelezik el magukat száz százalékig a zenéjük mellett. Persze ott van mondjuk a Queens Of The Stone Age, a Muse vagy a Tame Impala, meg persze olyanok, akik zseniálisak, de még sosem hallottunk róluk.
Számodra mi a legnagyobb különbség a debütalbumotok, a What Lies Behind és a folytatás, a Western Lies között?
A What Lies Behind bizonyos értelemben tisztelgés azon zenekarok előtt, akiket mindannyian szeretünk, megpróbáltunk az idoljaink nyomában járni. Félre ne érts, nem próbáltuk másolni őket, a mai napig úgy gondolom, hogy az album zeneileg eredeti és autentikus, de a klasszik rockdobozon belül gondolkodtunk. Volt egy karizmatikus énekesünk, akinek a hangja hasonlított Robert Plantére és sokan azonnal elkönyveltek minket egy Led Zeppelin-kópiának – nehéz volt rávezetni az embereket, hogy ennél többről van szó. De voltak, akik már akkor is értették a zenénket, amiért hálás vagyok.
LIVEUROPE
A program támogatója a tizenhárom európai klub összefogásából létrejött Liveurope, amelynek célja, hogy összehangoltan segítse fiatal európai tehetségek nemzetközi érvényesülését.
A két évvel ezelőtti The Bloppal határozottan szintet léptünk mint zenekar, ráadásul akkoriban erős és keresett koncertzenekarnak is számítottunk. Nagy lehetőségek voltak számunkra a vintage rock színtérben és több turnéajánlatot kaptunk keresztül-kasul Európán. De Marco, Maxime és én szerettük volna az összes időnket a zenekarnak szentelni, míg az énekesünk családos ember volt, nem akart annyit dolgozni és utazni, amennyit egy rockzenésznek kell a huszonegyedik században. Szóval úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a gyökereinkhez.
Elkezdtünk instrumentális zenét ájtszani, majd hárman együtt énekelni. Én lettem a fő énekes, mivel addig is én írtam a dalok nagy részét, beleértve a szövegeket is, míg Marco és Maxime elkezdett háttérvokálozni. Nagyon erős felismerés volt, hogy ez a felállás is működik és visszagondolva szerintem ez volt az a lépés, amire szükségünk volt, hogy valami igazán kiemelkedőt, személyeset és hiteleset tudjunk alkotni. Többé nem tudtunk egy virtuóz énekes mögé bújni, nagyon mélyre kellett ásnunk magunkban, hogy megtaláljuk a valódi zenei identitásunkat. Így született meg a valódi Dirty Sound Magnet, amilyennek a kezdettől fogva lennünk kellett volna.
Egy éven keresztül dolgoztunk a Western Lieson, életem legnagyobb kihívása volt. Mindent a magunk kárán tanultunk meg. Saját magunk vettük fel és producereltük a lemezt, a hideg és kicsit lerobbant próbatermünkben. Érzelmileg egy nagyon erős időszak volt. De már készen vagyunk vele és alig várjuk, hogy mindenkinek – többek közt nektek is – bemutathassuk az új albumot és a zenekart. Izgulunk!
Svájc nem épp az ottani rock ‘n’ roll zenekarokról híres, megnehezítette ez számotokra a kezdetet? NYEREMÉNYJÁTÉKHa szeretnél két személyre szóló belépőt nyerni a Dirty Sound Magnet koncertjére, esetleg egy pólót vagy egy dedikált lemezt, nincs más dolgod, mint megosztani a koncert eseményét a #dirtysoundmagnetat38 hashtaggel és elküldeni nekünk a megosztás linkjét. A nyertest a koncert napján értesítjük!
Az igazat megvallva, még mindig nehéz – Svájcban egyszerűen nincs zenei kultúra, a legtöbb ember nem érti amit csinálunk. Plusz a „svájci zenekar” címke sem olyasmi, amire fel lehetne húzni egy turné promócióját. Ha Amerikából, Angliából, Svédországból vagy Norvégiából jössz, az emberek automatikusan azt feltételezik, hogy jó zenét csinálsz. De azért Svájc sem a legrosszabb lehetőség, az Franciaország. Az angolok utálják a napot, az ázsiaiak nem bírják az alkoholt, az amerikaiak nem tudják mi a különbség a „hungry” és a „Hungary” szavak közt, a franciák pedig nem tudnak rock ‘n’ rollt játszani. Ennyit a sztereotípiákról, haha.
Én személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy nem amerikai vagy brit rock ‘n’ rollt játszunk. A mi zenénk európai. A dobosunk svájci, a basszusgitárosunk olasz, az én apám pedig görög, míg anyám magyar. A többi tag állítása szerint a nyelvetek miatt teljesen más a ritmusérzékem, ez pedig nagyon érdekes szerintem. De ez a rockzene jövője. Az európai bandáknak fel kéne hagyniuk az amerikai zenekarok utánzásával. Hallottunk már elég amerikai zenét, mindig ugyanolyan. Az európai színtér ellenben tele van inspiráló dolgokkal: a népzenétől a klasszikus komponistákig. Ráadásul az amerikai kultúra elterjedése miatt ismerjük a bluest és a jazzt is. Olyan gazdag zenei háttérországok léteznek itt, amiről sokan álmodni sem mernének. Szóval én a következő tanácsot adnám a magyar zenészeknek: legyetek büszkék a kulturális örökségetekre. Hallgassátok Liszt Ferencet, a tradicionális magyar zenét és hagyjátok hogy ez kihasson a zenétekre is, majd mutassátok meg a világnak. Higgyétek el, sokkal érdekesebb lesz így.
Mire utal a Western Lies címe? Több interjúban is azt nyilatkoztátok, hogy az album a saját szenvedésetekből született.
A Western Lies nagyon személyes album. Ha nagyon elmélyedsz a zenélésben, lényegében a társadalom inaktív tagjává válsz. Mondhatni kilépsz belőle és más szemekkel látod. Ha pedig a rendszeren kívülre kerülsz, az segít abban, hogy önzetlen és őszinte legyél. Lényegében ez a művészet feladata: hogy reflektáljon a világ és a társadalom állapotára egy adott pillanatban. A Western Lies azért olyan sötét album, mert azt a nyugati társadalmat tükrözi, amit mi megtapasztaltunk mint zenészek. Van egy olyan érzésem, hogy a társadalom számára a művészet már nem fontos. Az okostelefonok, a social media és a hasonló üres tevékenységek átvették az uralmat. Magunk közt úgy hívjuk ezt a periódust, hogy a „szofisztikált sötét kor” (2007 – ). Az album legfontosabb témái a nyugati élet, a háborúk, vallások, álszentség és az elektronikus zene.
Fontos számotokra, hogy megőrizzétek a csináld-magad attitűdötöket?
Nem. De az igen, hogy megőrizzük a zenei szabadságunkat. Eddig azért csináltuk saját magunk a dolgainkat, mert nem találtunk olyan embereket, akik olyan elhivatottak és szenvedélyesek lettek volna, mint mi. De már így is sok jó ember működik közre a Dirty Sound Magnetben. Például januárban Budapesten veszünk majd fel egy új klipet egy fiatal és nagyon lelkes csapattal. A zenekaron belül mindenkinek van egy hely, aki hisz a zenében és a művészetben.
Tervek, álmok, rémálmok?
Minden nap próbálunk és remélem sokáig turnézunk majd az új albummal. Rengeteg kiadatlan zenénk van még, azt hiszem elegendő ötletünk van a következő három-négy albumra – és még így is naponta születnek új számok. Szóval lesz mit csinálnunk az elkövetkezendő harminc évben.
