Brant Bjork | Sivatagi patkányok vagyunk
A Palm Desert színtér utazó nagykövete: Brant Bjork
Tíz év után ismét főhősként érkezik Budapestre a Palm Desert színtér és sivatagi rockzene utazó nagykövete, Brant Bjork. A Kyuss dobosa és számos további zenekar meghatározó tagja augusztus 6-án az A38 Hajón szerepel, ahol a Tao Of The Devil című új lemezét is bemutatja, az idén húsz éves Negative Art Prod. szervezésében. A turné vendégeként a Throw Rag zenekar énekese, Sean Wheeler is szerepel majd. A koncert előtt átküldtük a főhősnek a kérdéseinket, ő pedig – a rendelkezésére álló rövidsége miatt – csak párat választott ki, amelyekre válaszolt is.
Miért vetted fel újra az olyan korai dalaidat, mint a Lazy Bones vagy a Freaks Of Nature?
Az évek során annyiszor játszottuk már ezeket a dalokat, hogy szerintem amit manapság a koncerteken hallhatsz az egy teljesen új és eltérő verzió. Szeretem azt, ahogy a mostani felállással szólnak a számok – és ezért döntöttem úgy, hogy újra felveszem őket.
Az elmúlt két évben elég aktívan részt vettél a Desert Generator fesztivál szervezésében. Ez hogy jött?
Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak a Rolling Heavy Magazine-os Mattel és Ryannel az Allnight, Allnightból. Hamar kiderült, hogy a srácok éppen apropót keresnek egy őrült party-hoz, én pedig szerettem volna már valami sivatagi rendezvényt tartani a kedvenc sivatagi éttermemben, a Pappy & Harriet’s Pioneertown Salonban. Elképesztő hely, remek kajákkal, Matt és Ryan pedig szuper srácok, szóval elkezdtünk ötletelni és így indult a Desert Generator. Később Ryannel sokat beszélgettünk arról, hogy kellene egy igazi „generator party”, szóval ugyanarra a hétvégére összerántottuk a Stoned & Dustedet. Találtunk egy tökéletes titkos helyszínt a sivatag közepén (úgy száz négyzetméternyi érintetlen területet!) és lebookoltuk néhány közeli desert rocker haverom bandáját. A Fu Manchu tagjai, valamint Mario és Gary a Yawming Manből is besegítettek, plusz Sean Wheeler és Nick Oliveri is. Nincsenek szavak arra, hogy mennyire jól éreztük magunkat. Alig várom, hogy jövőre is kiköltözzünk pár napra a kaliforniai sivatagba.
Hogyan definiálnád egyébként a sivatagi kultúrát?
Mi szimplán sivatagi patkányok vagyunk. A régi szép időkben, úgy 1970-ben így hívtak minket. Képesek voltunk arra, hogy túléljük az extrém hőség és unalom kombinációját. Sőt, ezekből született a rock ’n’ roll általunk játszott változata.
Több évtizede zenélsz már, mit gondolsz, mi a legfontosabb dolog, amit az eddigi karriered alatt megtanultál?
Az, hogy az autentikusságot semmi sem helyettesítheti.
Sok zenész nyilatkozta már azt nekem, hogy bár egy jól definiálható zenei stílusban alkotnak és mozognak, egyébként teljesen mást hallgatnak – rád ez mennyire igaz? Milyen zenék pörögnek nálad mostanában?
Mindenfélét hallgatok, a klasszikus rockot játszó rádióktól a reggae-ig és a free jazzig. De mostanában nagyon rákattantam a melbournei Hobo Magicra, elég jók!
