Danko Jones | Tökig csavart hangerőn
Kimaxolt energiák: Danko Jones
Az idei fesztiválszezon alatt az A38 Hajó jóvoltából is egymást váltják majd a fülledt klubkoncertek Budapesten. Alig egy héttel a teltházas Clutch után, valamint két héttel a Vintage Trouble hazai bemutatkozása előtt egy régi ismerős, a kanadai Danko Jones tér vissza hosszú várakozást követően Budapestre, hogy az A38 Hajó fedélzetén megmutassa: új lemezével, a Wild Cattel megírta saját magnum opusát, és nemcsak felvételen, hanem koncerten is kicsattan az energiától. Karrieráttekintés.
A trió (Danko Jones énekes-gitáros; John Calabrese basszusgitáros és Dan Cornelius dobos) már a debütáló Born A Lionnel felvonultatta a teljes arzenálját: ösztönös és zsigeri rock and roll, erős Thin Lizzy- és AC/DC-hatásokkal, valamint olyan hangzással, ami épp annyira volt időtlen, mint amennyire pimaszul friss és energikus – nem rossz eredmény egy olyan zenekartól, amelyik saját bevallása szerint csak azért vonult stúdióba, hogy legyen apropója egy újabb turnéra. Ehhez jött még a frontember végtelenül autentikus színpadi jelenléte és a Danko Jones hamar rácáfolt mindenre, amit a kanadai rock and roll-színtérről addig hinni lehetett.
A recept pedig a folytatásra, a 2003-as We Sweat Bloodra sem vesztett az erejéből: csípőrázós rock and roll, tökig csavart hangerőn, pont az egyszerűségük és autentikusságuk miatt működő szövegekkel. Semmi gitárszóló vagy hasonló: nyers, magabiztos és azonnal ható. Ugyanez áll a három évvel későbbi Sleep Is The Enemyre, ami már a címében is mutatja: semmi sem változott, mindössze a banda, ha lehet, még magabiztosabban dolgozik a szűkös eszköztárával. A First Date vagy a Time Heals Nothing pedig akkora sláger lett, amit már a rockrádiók mellett a szélesebb közönségnek szóló adók sem kerülhettek meg.
Az ars poeticának is tekinthető Never Too Loudra pedig végképp minden összejött Dankoéknak: a Kyuss legendás torka, John Garcia, mint vendég? Persze. Sztárproducer? Nick Raskulinecz dolgozott többek közt a Rush-sal, a Foo Fighters-zel és a Velvet Revolerrel is, szóval abszolút. Hatalmas slágerek? A City Streets. a King Of Magazines vagy a Ravenous ott vannak az életmű legjobb pillanatai között. Nem mintha ennek a súlya alatt meghajlottak volna, sőt, pont ellenkezőképp: a következő sorlemez, a Below The Belt az egók mérete alapján lehetett volna dupla is, a stílus viszont maradt a hard rock, némi punk rockos vehemenciával, bomba ritmusszekcióval és persze rengeteg tesztoszteronnal. A szövegeket illetően pedig csak a frontember legendás szigetes konferálását tudjuk idézni: “kit érdekel, miről szól a következő szám, ha leszakítja a fejed?” A fesztivál történetének egyik legjobb koncertjét jegyző trió pedig ott és akkor a magyar közönségnek is bizonyította, miért is olyan népszerűek például Svédországban: azt az elementáris erőt, amivel játszottak, még a Hives vagy a Hellacopters is megirigyelte volna.
Szerencsére a zenekar is élvezhette a koncertet, ugyanis visszatértek előbb a FEZEN-re, most pedig az A38 Hajó koncerttermébe, ahova már a Sziget óta megjelent három sorlemez – köztük a legfrissebb, alig pár hónapja megjelent Wild Cat – legsúlyosabb pillanataival, valamint a már említett kedvencekkel térnek vissza, megszakítva a fesztiválkörútjukat. Bár a bevezetőben felsorolt együttesek fellépésén sem lesz hiány emlékezetes pillanatokból, Danko Jones és társai valószínűleg a szokott magabiztosságukkal demonstrálják majd, miért is nem érhet a közelükbe senki és semmi.
