Az elérhetetlenről is merni kell álmodni | Ozone Mama-interjú
Tárt karokkal várják őket Amerikában, és nem csak azért, mert ottani kiadóhoz szerződtek: az Ozone Mama ’70-es évekből táplálkozó energikus, vintage hard rockja a régióban kiemelkedő minőségben eleveníti fel a rockzene egyik legjobb évtizedét, de persze nem csak a múltba tekint. A zenekar új lemeze, a ‘Cosmos Calling’ először élőben az A38 Hajón lesz hallható február 17-én, ennek kapcsán kérdeztük Gábor Andris gitáros-dalszerzőt.
Amerikai kiadóhoz igazoltatok tavaly. Mit adhat egy ilyen együttműködés egy budapesti székhelyű zenekarnak?
Nehéz előre megjósolni, hogy mit hoz majd nekünk a külföldi kiadó, de nekem ez elsősorban egy álom valóra válását jelentette. Promóciós értéke máris érezhető, hiszen a Ripple Music-nak köszönhetően olyan szakmabeliekkel ismerkedünk meg, akikhez másképp talán el sem jutnánk. Gondolok itt a kiadó munkatársaira, a booking agentekre, zenei újságírókra, bloggerekre és nem elsősorban a többi Ripple zenekarra, akikkel így egy „család” lettünk. Mindenképpen hatalmas lépésnek tartom, mivel ennek a zenének tőlünk nyugatra jóval nagyobb rajongótábora van. Lemezünk a kiadónak köszönhetően már most számos jó kritikát, kellő visszhangot és nem utolsósorban rengeteg szeretetet kapott.
A földrajzi távolságon kívül milyen nehézségeket jelent az, hogy másik kontinensen vagytok, mint a kiadótok? Terveztek esetleg kiköltözést?
Elég sok – ebben a műfajban tevékenykedő – európai banda van amerikai kiadónál, az amerikai turnézás azonban nem könnyű. A közelmúltban jó pár dolog átalakult az Amerikában való fellépések lehetőségeivel kapcsolatban, jelen esetben nem egyszerű elintézni a kinti engedélyeket. Érdeklődés lenne, meghívást is kaptunk, de hiába van több papírra is szükség a belépéshez, még ezek sem biztosítanak minden esetben zöld utat egy kinti koncertsorozathoz. Korábban a rendszer kevésbé volt szigorú. Azért nyilván rajta vagyunk.
Az új lemezetek Budapesten, New Yorkban és Wisconsinban készült. A munkálatok mely fázisai zajlottak az egyes helyszíneken?
Az anyagot Budapesten vettük fel, New York államban keverték, Wisconsinban masterelték, a CD gyártás Kaliforniában, a vinyl gyártás pedig Csehországban zajlott. A lemezfelvételt a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta.
Mi jelentette a fő inspirációt az új dalok születésekor?
Dalszerzőként mindig is a 70-es évek amerikai rockzenéi inspiráltak. Most az előzőeknél egy jóval elszállósabb, kissé sötétebb és minőségi anyagot akartunk letenni az asztalra, lehetőleg annyira nemzetközi és autentikus hangzással, amennyire csak tőlünk telik.
Egy track-by-track cikkben említettétek, hogy a ’Freedom Fighter’ c. dal forradalmárokról, olyan véleményvezérekről szól, akik a jóért és az egyenlőségért küzdenek. Kik a ti szabadságharcosaitok?
A dal azokhoz szól, akik szeretik a rockzenét. Amolyan modern „Rock katonái” ez a dal (haha). Olyan embereknek íródott, akik nem állnak be a sorba, önálló gondolatokkal rendelkeznek, nyitottan tekintenek a jövőbe, hisznek a progresszióban és elsősorban a zene felszabadító erejében. Korábban már volt egy „Go” című forradalmi hangvételű dalunk, ez tekinthető valahol a folytatásnak, megerősítésnek. Az életben rengeteg nehézség adódik, megannyi akadályt állít elénk a teremtő, melyeket át kell ugranunk, és mindent elsöprő akarattal kell előre tartanunk. Sokszor fordul elő zenekarokkal is, hogy a felgyülemlett frusztráció szinte a feladás szélére kényszerít egy-egy csapatot. A hit és az akarat elengedhetetlen, eleinte elérhetetlennek tűnő dolgokról is merni kell álmodni.
A zenekar tavalyi A38-as koncertje teljes terjedelmében elérhető az A38 Rocks YouTube-csatornánkon:
Személyesen mennyire vagy elégedett a lemezzel? Mely dalokra vagy a legbüszkébb?
Válaszként idézném egy amerikai rajongónkat: „Seriously, it’s your best album yet. Hands down”. Természetesen minden lemez lehetne mindig egy kicsit jobb, de ez többek közt idő és pénz kérdése is. A végeredménynek persze nagyon örülök és az új lemez dalait kiváltképpen szeretem. A visszajelzések eddig minket igazolnak, akik hallották már a lemezt, egyelőre kedvelik. A legfontosabb kérdés az volt, hogy képesek leszünk-e fejlődni a Sonic Glory albumhoz képest, amely két éve Fonogram-díjat nyert. Mindegyik dalra büszke vagyok, nagyon sok munka van bennük.
Mivel készültök az A38-as koncertre?
Az új lemez teljes anyagával, néhány új zenei megoldással, egy vendégzenész barátunkkal és nem utolsó sorban egy hihetetlen jó osztrák társzenekarral, a The Weighttel.
Mire számítasz a lemez utóéletétől? Hol turnéztatjátok majd?
A lemezt nagyon sok emberhez szeretnénk eljuttatni, és ezúttal lehetőleg nem éveket várni a következő album megírásával, mert ötlet mindig van. Első körben a nyár és az ősz folyamán Európában szeretnénk minél több, eddig felfedezetlen terepre eljutni, együtt játszani a kiadó bandáival is, és a közeljövőben szeretnénk amerikai meghívásainknak is eleget tenni.
A cikk elkészülését a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Programja támogatta.
