Valószínűleg a legtöbb koncertet szerveztem Magyarországon | Bende Zsuzsanna

A kezdetektől az A38 Hajó koncertszervezője, szinte mindent látott az első pillanattól, ami a Hajó koncertjei körül történt. Benőt kérdeztük az elmúlt mozgalmas 20 évről.

Milyen volt a budapesti élet és koncertélet, mielőtt megalapítottátok az A38-at? Milyen környezetből érkeztél és milyen környezetbe érkezett meg a Hajó?

Óriási vákuumot érzékeltem akkoriban, amit a rendszerváltásnak, az új évezrednek tudok be. Minden megnyilvánulásunkban ott van a korszellem, így a művészetekben is mély nyomot hagy. A rendszerváltás után megtorpanás, egy nem túl termékeny várakozás volt jellemző zenei téren is. Mondhatnánk, hogy egy durva hardvercsere után a történelem telepített egy új szoftvert és vártuk, vajon mit tölt be a rendszer, mi jelenik meg a képernyőn. 

Egyszerre volt vége és kezdete valami jelentőségteljesnek, aminek a hatása évtizedekre meghatározott minket. Pár éve volt csak, hogy bezárták a második otthonunkat, a Tilos Az Á-t, ezzel megszűntek a spontán létrejött barátságok, egy egész szcénát összekötő kulturális, szociális és zenei közeg, ahol még értettük egymás nyelvét. Az már csak hab a tortán, hogy a Tilos az Á a munkahelyem is volt, és a zenekarom is feloszlott. Nem sokszor történik meg egy egész ország életében egy ilyen horderejű korszakváltás. Erre nem lehetett jól felkészülni, rálátni, vagy reagálni, de aztán segített a megértésben, amikor észrevettem, hogy mindenki rohan valami biznisz után. Rájöttem, hogy ennek a bulinak vége, ideje felébredni. 

A zenei színtéren is azt láttam, hogy nincs karakteres újdonság, a régi éppen mintha veszítené el a súlyát, ami új volt, annak meg mintha nem lenne még súlya. Egy egész szubkultúra alól ment ki a talaj. Újra kellett fogalmazni a valóságot. Tehát a szoftver, ami a képernyőmön a 2000-es évek elején megjelent, egy végletekig polarizált, kiforratlan kulturális vegyesfelvágott, amiben az új évezred határán innen és túl aztán megtaláltam a hazai könnyedebb, de számomra még emészthető új arcokat: Lajkó Félix, Anima Sound System, Yonderboi, Barabás Lőrinc, Sena, Harcsa Veronika. Emlékszem 2003-ban a nyitás előtt egy újságíró barátom őszinte kérdésére: “Hallom nyit az a hajó, de milyen zenekarokat fogtok ott fölléptetni?” Egy új “buli” kezdődött, de ez már nem volt olyan spontán, vagy könnyed, mert ennek sokkal nagyobb tétje volt. 

Miben akartatok mást hozni és miben hoztatok mást 20 év távlatából, ami korábban nem volt a magyar palettán?

Itt elsősorban az egyik tulajdonos, Bognár Attila víziója, szándéka, vagy terve volt más, mint korábban bárki más terve. Ma már látszik, hogy ez a terv életképes és egyedi volt már a születése pillanatától, mert a Dunán van, ami egész Európában egyedülálló és nem mellesleg így nem zavarja a városlakókat, mert különleges és egyedi formája van, mert olyan szakértelemmel készítették el minden részét, hogy öröm benne az a tevékenység, amire szánták, vagy mert hogy alkalmassá tették TV felvételek (később a Petőfi TV és Petőfi Rádió) helyszínévé, így lehetőségünk nyílt egy páratlan mennyiségű és minőségű zenei archívumot kiépíteni, és az egész ország TV nézőihez eljuttatni a koncertfelvételeinket. Ez utóbbi sem tűnt magától értetődőnek az elején, mégis olyan helyzetbe hozták ezek a kezdeményezések az A38 Hajót, hogy túlélte a kezdeti nehézségekkel járó éveket, az állami támogatás majdnem két évtizedes hiányát, a gazdasági világválságot és a covidot is. Szerencsére én is felismertem a saját lehetőségeimet és feladatomat, ez pedig az volt, hogy a nemzetközi programok által Európa térképére kell feltenni ezt a remek helyet.

Mit csinálsz pontosan a Hajón? 

A programszervezés vezetője vagyok, de leginkább programszervezőnek mondanám magam. 

Hogyan talált meg a feladat és hogy ment az elején?

Mivel közel 20 évet töltöttem el a Hajó előtt is már a zenei szcénában, mint énekes, mint az első magyar női DJ, Zene Ünnepe szervező, vagy Lajkó Félix managementjében, mint asszisztens, gondolom, ezért kértek fel. Óriási nyomás volt rajtam legalább hét évig. A nyitás után egy darabig sorban álltam én is azért a pár magyarért, akit érdemesnek találtam felléptetni, aztán leesett a tantusz, hogy ebből nem fogunk megélni, nyitni kell a világra. Ez bizonyult igazán nagy falatnak: bekapcsolódni a nemzetközi turnék áramába. Mert bizony a nemzetközi ügynökségek, akiktől ezt vártam volna, jól elvoltak a megszokott nyugat-európai köreikkel. Akkor indult be az élet, amikor rájöttem, hogy azt kell előbb megvenni, amit ők akarnak eladni ahhoz, hogy aztán nagyobb mennyiségben megkaphassam, amit akarok. Ez nagyon érzékenyen érintett minket, hiszen óriási bankkölcsön volt a nyakunkban.

Hány koncertet szervezhettél le az elmúlt 20 évben?

Közel négyezret, valószínűleg a legtöbbet Magyarországon.

Az A38 rengeteg külföldi zenekart, kisebb feltörekvőket és épp a befutás küszöbén álló zenekarokat állít színpadra. Hogy működik a kiválasztás? hogyan találod meg és hozod el ezeket a zenekarokat? Tudsz mondani pár példát olyanokra, akik kicsiként jöttek és mára headlinerek?

Természetesen a kapacitásunk meghatározza a zenekarok nagyságrendjét is. Még mindig sokat kell küzdeni a jobbakért, és már nem vagyunk egyedül: Dürer kert, Barba Negra, Akvárium, MÜPA, Zene Háza, Budapest Park, a fesztiválok és még egy csomó más, kisebb-nagyobb hely indul alkalomadtán ugyanazért harcba. A trendeket nem Magyarországon alakítják. Nagyon nem. Engem maradéktalanul boldoggá tesz, hogy a trendek bemutatásában részünk van. És ilyen értelemben ebből rendesen kivettük a részünk. Számtalan kiváló zenekar van a világon, és mi egy olyan hely vagyunk, ahol ez még számít és ahol az utóbbi 7 évben segítséget is kapunk egy Liveurope nevű networkön keresztül az Európai Uniótól, hogy folytathassuk ezt a szenvedélyünket, missziónkat.

Hogy látod a közép-európai zenei felhozatalt és a rá szerveződő ipar helyzetét? 

Mivel egy kattintással csekkolhat az ember bármit, az algoritmusok meg dobálják föl neked, hogy mit hallgass, vagy nézz, szaporodnak a trendi zenekarok ebben a régióban is, és főleg szubkulturális csatornákon jól promózhatóvá, ezáltal eladhatóvá is válik egy csomó minden, ami azelőtt ismeretlen, így eladhatatlan maradt. Folyamatos átalakulásban van a zeneipar, egy része kontrollálhatatlanná válik a mostani szereplők számára. Hogy kik az úgynevezett ipar szereplői, meghatározói, az is ugyanolyan gyorsan változik. Hogy hogyan és milyen módszerrel alakítják a trendeket, az is változik. Ez sokaknak jó, sokaknak nem, de senkinek sem túl hosszú ideig jó vagy rossz. 

Mit javasolnál egy induló közép-európai zenekarnak?

Azt, hogy nézze meg a Liveurope honlapját.