A koncertfigurák karikatúrája: Bodó Réka rajza az A38 hajón

Bodó Réka Bocsi, bocsi című rajza görbe tükröt tart a koncertélmények jól ismert alakjai elé. A humorral átitatott kompozícióban mindannyian magunkra ismerhetünk: azokra a figurákra, akik a színpad előtt mindig ott vannak, néha bosszantanak, máskor szórakoztatnak, de nélkülük nem teljes egy buli. A kép játékosan reflektál arra a közös élményre, amit mindenki átélt már egy koncert első soraiban.

Hogyan írnád le a saját művészi stílusodat, és mi inspirál leginkább az alkotás során?
Azt érzem, hogy nehéz lenne bekategorizálni a saját alkotásaimat, mert kicsit bele szoktam nyúlni mindenbe, amibe csak lehet. Általában montázsokat készítek és ha rájuk nézek, számomra teljesen egyértelmű mit ábrázolnak, de mások van, hogy tanácstalanul állnak előtte. Engem persze örömmel tölt el, ha akár egy pillanatra is zavart okozhatok valakinek a rendszerében.  Azt hiszem, ami igazán inspirál engem a belső világomon kívül, az a zene. Nincs olyan, hogy háttérzene nélkül alkotni kezdenék.

Van olyan művész (bármely művészeti ágban), aki nagy hatással van rád?
Egy személy van akiről naphosszat tudnék beszélni és az Lady Gaga. Ő az a művész számomra, aki a szó minden értelmében valamilyen szinten teljesített már és csodálattal figyelem az életpályáját.

Melyik három szó írná le legjobban az alkotói attitűdödet?
káosz, szerelem, őszinteség

Hogyan született meg a beküldött rajz ötlete? Volt konkrét személy, pillanat vagy élmény, ami elindította benned a kreatív folyamatot?
Meditáltam pár percet,hogy felidézzem mik azok a jelenségek amikkel az életem során a koncertélményeimen találkozhattam. Szembejött velem a pár, akik intenzíven szerelmeskednek a koncert elejétől a végig, a zenével nem is foglalkozva; a srác az első sorban, összefont karokkal, aki a koncertet nagyon mélyen titokban és mozdulatlanul élvezi; részeg fazon, aki a jazz zenére is képes lenne pogózni. De végül úgy döntöttem, azt a figurát választom, aki Te is vagy, Én is vagyok, mind voltunk már és leszünk is. Néha idegesít, néha nem. Könnyű vele azonosulni. Hisz megesik, hogy elfogy a pia és vissza kell vergődnöd az első sorba vele, mert nincs mese a többiek elől vannak.

Milyen technikákat és eszközöket használtál a plakát elkészítéséhez, és miért pont ezeket választottad?
Illustratorban rajzoltam meg a képet, mert úgy éreztem, hogy a fejemben kialakult víziót ebben a formában lenne a leggyorsabb és hatékonyabb létrehozni.

Mennyi ideig tartott a plakát elkészítése, és volt-e benne valami kihívás, amit különösen élveztél?
Lehet, hogy most hazudni fogok, mert nem emlékszem pontosan, de azt tippelném, hogy 2-3 órát tölthettem vele. Egy zenehallgatós sessionnek éltem meg a folyamatot igazából. A kihívás az egyértelműen a háttér volt. Rengeteg időt szeretek a képeimen a fő karakterre ellőni és miután minden vágyamat kiéltem rajta, hajlamos vagyok abba is hagyni a munkát. Ilyenkor döbbenek rá, hogy a képen óriási az üres tér. Ez sokszor persze beválik és hagyom ahogy van, de ebben az esetben azt éreztem szükséges lenne még időt szánnom rá. Élvezni nem élveztem, de annak örülök, hogy ez által egy rossz szokásomat ki kellett ölnöm magamból.

Van olyan titkos részlet vagy apró poén a rajzodon, amit talán nem is vesznek észre elsőre?
Amint feltalálják az időgépet visszatérek az alkotás pillanatához és teszek bele valamit, mert sajnos ez eddig nem jutott eszembe.

Ha a rajzod egy dal lenne, melyik lenne az?
P!nk-Get the party started

Magadat milyen koncert / party karakternek tartod? Írd le egy névvel vagy pár jellemzővel.
Szélsőséges. Sokszor csak kortyolgatom a söröm, lágyan lötyögök és létezem.

Min dolgozol most, vagy milyen kreatív terveid vannak a közeljövőre?
Konkrét teveim nincsenek, sodródom az árral és néha megkapaszkodom egy farönkben, mint amilyen ez a pályázat is volt és inspirálódok. Addig is folytatom a montázsolást önmagam és az érdeklődők  szórakoztatására. instagram: bodoreka_