A Weval új albummal tér vissza az A38 Hajóra
A 2019-es első magyarországi és a 2023-as klubkoncertje után harmadszor is visszatér az A38 Hajóra a Weval – Hollandia egyik legizgalmasabb crossover-elektronikai duója, amely elegánsan ötvözi a filmzenei hangulatokat a finom groove-okkal és a részletgazdag, analóg szintihangokkal. November 9-én legújabb, Chorophobia című albumukat mutatják be a közönségnek.
A Wevalt alkotó Harm Coolen és Merijn Scholte Albers 2013 óta dolgoznak együtt. Zenéjük az elektronika, a downtempo, a house és a pop határán egyensúlyoz, miközben mély érzelmi töltettel és filmszerű atmoszférával ragadja magával a hallgatót. A duó eddig négy nagylemezt adott ki: Weval (2016), The Weight (2019), Remember (2023) és Chorophobia (2025) – mindegyik egy-egy fejezet egy folyamatosan fejlődő, mégis következetes zenei univerzumban. A Weval különlegessége abban rejlik, ahogyan képesek kísérletezni az elektronikával, miközben zenéjükben megmarad az emberi közvetlenség és intimitás. Élő fellépéseiken mindez analóg szintetizátorokkal, dobgépekkel és élő vokálokkal kel életre, egyetlen sodró audiovizuális élménnyé formálva produkciójukat – ez teszi őket az európai elektronikus színtér autentikus és eredeti formációjává.
A Chorophobia szeptemberben jelent meg a Technicolour / Ninja Tune gondozásában, és tíz dal kapott rajta helyet. Az új album különlegessége, hogy a korábbi lemezekhez képest sokkal nyitottabban és energikusabban közelít a tánczenéhez. Míg a Weval, a The Weight és a Remember inkább befelé forduló, melankolikus és introspektív anyagok voltak, addig a Chorophobia felszabadultabb, játékosabb és ritmikailag bátrabb.
A cím – Chorophobia, vagyis „a tánctól való félelem” – a Weval önreflexiójának eredménye. Bár a duó az elmúlt években számos fesztiválon aratott sikert, és debütáló albumukért Edison-díjat is kaptak, egy ponton rájöttek, hogy mindig maradt bennük egyfajta visszafogottság. Féltek igazán elengedni magukat – ugyanúgy, ahogy sokan félünk „táncolni”, vagyis önfeledten megélni a pillanatot. Ezt az érzést azonban nem elnyomták, hanem inspirációvá formálták, és ebből születtek meg az új dalok, amelyek megmutatják, hogyan válhat a félelem felszabadító erővé.
A nyitószám már rögtön jelzi, hogy ez az album más, mint a korábbiak – energikusabb, nyitottabb. A pulzáló Movement és a breakbeates Dopamine a lemez legélettelibb pillanatait hozzák el lüktető, táncolható ritmusokkal és játékos szintihangokkal. A Better és a Tense ezekhez kapcsolódva a Weval korábbi, introspektív világát ötvözik új lendülettel: finoman építkező, mégis sodró dalok, amelyekben a fény és az árnyék, a visszafogottság és az eufória egyszerre van jelen. Az Otherside és a This Is ezzel szemben a duó érzelmesebb oldalát mutatják meg – ezekben a lassabban kibontakozó, melankolikus, mégis reményteli dallamokban a formációra jellemző finomság és őszinteség kerül előtérbe. Az album zárásaként a Fish on a String egy merészebb, kísérletező tétel, amely torzított hangokkal és szokatlan ritmusváltásokkal idézi meg a korai évek kísérletező szellemét.
A Chorophobia egy sokszínű, mégis egységes album: minden dal más oldalról közelíti meg a félelem elengedését és a felszabadulás élményét, együtt pedig egy kerek történetet mesélnek el arról, hogyan lehet újra örömöt találni a táncban és az alkotásban. A dalok élőben új dimenziót kapnak: november 9-én a pulzáló ritmusok, a kísérletező szintihangok és a bensőséges atmoszféra együtt teremtenek magával ragadó klubhangulatot a fedélzeten.
