Van valami megfoghatatlan varázsa annak, amikor egy hely, amelyet évek óta ismerünk, hirtelen új arcát mutatja. Az A38-at a legtöbben egy emlékezetes koncert, egy hajnalig tartó buli vagy egy naplementés orrteraszos koktélozás képében őrizzük magunkban – de vajon mi rejlik a színfalak mögött, ott, ahová a közönség szeme sosem lát el?
A nyári hőség sem lassíthatja le a tempót az A38-on.
Hosszú évek során, az A38 Hajón a zene legkülönfélébb értői, művelői, alkotói, szerelmesei, alakítói, terjesztői voltak a munkatársaink, de csak egyvalaki az első naptól az utolsóig, az első mondatától az utolsóig valamennyi alkotói, szerkesztői, rendezői gesztusában konzekvensen vérbeli zenetudós: most elvesztett szeretett barátunk, Végső Zoltán.
A kulturális örökség megőrzése ma már nemcsak a gyűjtemények és archívumok gondozását jelenti, hanem azt is, hogy a digitális eszközök – köztük a mesterséges intelligencia – támogatják a mindennapi szakmai munkát. Ezt a megközelítést vitte tovább az A38 Hajó idei, négyalkalmas ismeretterjesztő és szakmai workshop-sorozata, amely a mesterséges intelligencia kulturális alkalmazásában rejlő lehetőségeket járta körül.
In this conversation, he talks about Ceramic Dog as his longest relationship, comedy after irony, fascism and post-fascism, new material, losing their minds in public, and the mild existential terror of playing inside a decommissioned Ukrainian stone carrier welded to the bottom of the Danube. Marc Ribot’s Ceramic Dog plays A38 Ship on June 30.
