Az ősszel folytatódó program apropóján a séta megalkotójával beszélgettünk kutatásról és történetmesélésről, a fedélzeten megőrzött emlékekről, valamint arról, hogyan áll össze egy egykori ukrán uszály múltjából és egy ma is működő koncerthelyszín mindennapjaiból egy másfél órás városi kaland.
Van valami megfoghatatlan varázsa annak, amikor egy hely, amelyet évek óta ismerünk, hirtelen új arcát mutatja. Az A38-at a legtöbben egy emlékezetes koncert, egy hajnalig tartó buli vagy egy naplementés orrteraszos koktélozás képében őrizzük magunkban – de vajon mi rejlik a színfalak mögött, ott, ahová a közönség szeme sosem lát el?
A nyári hőség sem lassíthatja le a tempót az A38-on.
Hosszú évek során, az A38 Hajón a zene legkülönfélébb értői, művelői, alkotói, szerelmesei, alakítói, terjesztői voltak a munkatársaink, de csak egyvalaki az első naptól az utolsóig, az első mondatától az utolsóig valamennyi alkotói, szerkesztői, rendezői gesztusában konzekvensen vérbeli zenetudós: most elvesztett szeretett barátunk, Végső Zoltán.
A kulturális örökség megőrzése ma már nemcsak a gyűjtemények és archívumok gondozását jelenti, hanem azt is, hogy a digitális eszközök – köztük a mesterséges intelligencia – támogatják a mindennapi szakmai munkát. Ezt a megközelítést vitte tovább az A38 Hajó idei, négyalkalmas ismeretterjesztő és szakmai workshop-sorozata, amely a mesterséges intelligencia kulturális alkalmazásában rejlő lehetőségeket járta körül.
