Chelsea Wolfe | A valóságról akarok írni

A kortárs art-pop egyik legfontosabb, legkülönlegesebb előadója: Chelsea Wolfe
A kortárs art-pop egyik legfontosabb, legkülönlegesebb előadója: Chelsea Wolfe

Egy egészen különleges este lesz november tizennegyedike. Ilyesmire egész Európában nem kerül sor, csak az A38 Hajón: a sötét, beborulós rock két nagy amerikai jelensége lép fel egy estén. Egyikük az “elektronikus gothic folk” egyik legnagyobb egyénisége, az alapvetően folkra épülő, de a gothic rockkal kacérkodó, helyenként súlyos drone-hatásokkal operáló dalokat játszó Chelsea Wolfe. A kortárs art-pop egyik legfontosabb, legkülönlegesebb előadója – akárcsak az este másik főfellépője, az A Place To Bury Strangers, akikkel szintén interjúztunk – új, idén megjelent lemezét mutatja be, ennek kapcsán faggattuk.

Read more

Grave Pleasures | A halál tudatában való megvilágosodás

Egy különleges együttes, elemi erejű élő produkcióval: Grave Pleasures

A finn-brit Beastmilk két évvel ezelőtt jelentette meg első és utolsó nagylemezét, a hihetetlenül sikeres, körülrajongott Climaxot. A komor, new wave-es, goth-rockos, posztpunkos zenéjével hamar kultstátuszba katapultált együttes idén némiképp átalakult és nevet váltott. Az idén szeptemberben megjelent Dreamcrash már a Grave Pleasures név alatt jelent meg, a zenekarba pedig beszállt a nemrégiben feloszlott In Solitude dobosa, Uno Bruniusson, illetve az Oranssi Pazuzuban is gitározó Juho Vanhanen. Tagcserékről, a zenekarnév fontosságáról, a Tom Dalgety-vel közös munkáról és még sok másról beszélgettünk a szeptember huszonnyolcadikai hajós koncert kapcsán a frontember-énekes Mat ‘Kvohst’ McNerney-vel.

Read more