Perturbator | Ugyanannyira energikus a zeném, mint bármelyik metálbandáé

„A legenda, aki félig ember, félig szintetizátor” – ezzel a fellengzős mondattal vezeti fel életrajzát Perturbator. Annyi tény, hogy nyolvanas évek B kategóriás, sötét sci-fijeinek és horrorjainak szintis kísérőzenéjéből, chiptune-töredékekből, darkwave-ből egyedi világot gyúró francia producer bizonyos körökben tényleg legenda. És zseniálisan építi saját életművét: eddigi három lemeze túlzás nélkül kultikussá vált, nem csupán – a Kavinsky által fémjelzett – „retrowave-nek” nevezett zene, hanem a köré épülő csodálatos vizuális kulisszák miatt. Ezek iránti rajongásának kezdetéről, a jövőről, filmzenékről és a metálról beszélgettünk vele, augusztus hetedikei, Lazerpunk!-val közös fellépése kapcsán.

Mi vonz a nyolcvanas években? Mit mondanál, miért lett újra divat mostanában a korszak esztétikája?

Leginkább a nosztalgia. A nyolcvanas évek után születtem, de rengeteg akkoriban készült filmet és zenét hallgattam illetve néztem. Nem tudnám megmondani, miért jött újra divatba a korszak esztétikája: gondolom az olyan filmeknek köszönhetően, mint a Drive vagy a Kung Fury.

Beszélhetünk szerinted electro-synth színtérről?

Igen, egy nagyon szűkről. Mármint, nem túl sok ember játszik ilyen típusú zenét, szóval mindenki ismer mindenkit – gondolok itt olyanokra, mint GosT, Carpenter Brut, Dan Terminus, Megadrive, Lazerhawk és a többiek…

Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy eredetileg filmzenéket szerettél volna írni. Melyik a kedvenced?

A Szárnyas Fejvadászé. Szerintem az egyik leggyönyörübb, szintetizátorokon íródott zene.

Jelenleg mit mondanál, fogsz valaha filmzenét írni?

Igen, még mindig érdekel a dolog. Már körvonalazódik is pár projekt, amikről azonban – egyelőre – nem beszélhetek.

A Vengeance című számod felcsendült Adam Wingward The Guest című filmjében, de nincs rajta a filmzene-albumon. Mi történt?

Az igazat megvallva nem tudom. De Adam sem. Talán a műfajjal volt gond.

Mi alapján választod ki a számaidban közreműködő énekeseket?

Csak olyan emberekkel dolgozom, akikben megbízom és akiket tehetségesnek gondolok.

Nemrég a finn Blood Musik kiadóhoz szerződtél, akik előtted leginkább metál előadókkal foglalkoztak. Mesélj erről! Az, hogy a Perturbator előtt különböző metálbandákban játszottál, szerinted számított?

Nem tudom, szerintem szimplán azért szerződtettek, mert tetszett nekik a zeném. Ugyannannyira energikus, mint bármelyik metálbandáé.

Az első fellépéseiden szimplán DJ-ztél. Mit játszottál?

Leginkább más elektro-synth producerek számait.

Emellett azt is nyilatkoztad, hogy mivel a metál színtér felől jössz, az elektronikus zenészek fellépései a legtöbbször untatnak. Te hogyan küszöbölöd ezt ki?

Leginkább úgy, hogy sok dolgot csinálok a színpadon. Nehéz elkerülni, hogy egy elektronikus zenei koncert unalmas legyen élőben, sajnos még nem is láttam igazán jót – bár Christine fellépése tetszett.

Mit gondolsz, hogy néz ki majd a világunk 2088-ban?

Az emberekhez megszólalásig hasonló japán szexbotok fellázadnak és háborút indítanak a teremtőik ellen. A gazdagok addigra már rég a Holdra költöztek, míg a szegények és a középosztálybeliek szép lassan egymás ellen fordulnak és a vallási ellentétek miatt kiírtják egymást. Tudod, ezt csinálják az emberek.

Öt B-film, amelyet mindenkinek látnia kéne?

-Savage Streets, Deadbeat At Dawn, The Exterminator, Suspiria, Cannibal Holocaust.