Oldal kiválasztása

Hat év után, ősszel jelenik meg az angol Babyshambles harmadik lemeze, és ezt vezeti fel a minap bemutatott új daluk, a Nothing Comes To Nothing.

Pete Doherty még az előző évtized elején tűnt fel Libertines nevű zenekarával, ami amolyan elcseszett verziója volt az úgynevezett Új Rock Forradalmat megnyitó new york-i Strokesnak. Igazán jó lemezük talán nem is volt, ahogy a Babyshamlbesszel sem sikerült ez. A végtelen botránysorozatokon, a Kate Moss-szal való viharos kapcsolaton, a hosszabb rövidebb elzárásokon és a belsőzsebből kiszórt perfekt, dekadens poprock slágereken át a bőrdzsekis garázspounk-suhancból az évtized végére már-már viktoriánus forma, kalapos históriás lett Dohertyből. Majd azt lehetett hinni, hogy 2009-es szólólemezével végre révbe ért, de ezután eltűnt évekre és a hírekben is csak néha-néha szerepelt egy hangszerbolt kirablása vagy a Macaulay Culkinnel való összeköltözése kapcsán. A hosszú kihagyás ellenére Doherty azt hangoztatja, nem visszatérés ez, ők mindig itt voltak, és hát igaza is van. A Nothing Comes To Nothinggal ott folytatja a Babyshamles, ahol a 2008-as Shotters Nationnel abbahagyta. A korai dalokra jellemző, karcos, punkos élt végleg felváltotta a keserédes melankólia és a boldog-szomorkás dallamok. Egyedül ezek az ellenállhatatlan, suta, csapott refrének, amikben annyira jó Doherty, az állandók. „Amikor meghallottam a dal végső verzióját, kicsordultak a könnyeim” – mesélte az NME-nek. Tényleg, haver, tényleg.

szerz.: Lang Ádám