„Ne figyeljetek a bloggerekre!” – Lady Gaga visszatért

Lady Gaga előző, a tánczenét hard rockkal keresztező, kevésbé sikeres lemeze után most visszatér a tiszta tánczenéhez. Mindezt nem kisebb céllal teszi, minthogy az együvé tartozó, de eltávolodott popkultúrát és a művészetet egyesítse.

Az énekesnő néhány napja egy rá jellemző érzelmes kirohanásában arra kérte a rajongóit a facebookon, hogy ne figyeljenek a bloggerek kritikáira, hiszen csak a rajongók és a művész számítanak ebben a történetben. Ezután tette ki az ősszel megjelenő ARTPOP – aminek a címét nemrégiben a karjára is tetováltatta – első kislemezét, az Applause-t. Az új dal egyértelmű visszafordulás a Fame világához, és sokkal kevésbé bombasztikus, mint a Born This Way dalai vagy a Bad Romance. Ezzel együtt a hard rockot helyett is visszajön David Bowie szelleme, de most nem csak a borítón mímeli Gaga az inspirálóját, hanem az Applause verzéjében is egész bowie-san énekel. A dalszövegben pedig még a banális művészet nagymesterének, Jeff Koonsnak is felbukkan a neve. Íme:

Az egésszel csak az a baj, hogy Gaga hiába próbál nyitni egy még szélesebb közönség fele feltehetően azzal a céllal, hogy a szintén megalomán Kanye Westet, az egyre inkább széthulló Rihannát, a még mindig erőlködő, de inkább csak a több generációnyi rajongótábora által fent tartott Madonnát maga mögött tudva, a legnagyobb popsztár legyen a Földön. Igazából ezzel az egésszel csak még tovább megy azon az úton, hogy a fanatikus rajongótáborával együtt mint egy héliumos lufi távolodjanak el a valóságtól. Ami nélkül nincs művészet.

A blogkritikának az elítélésével – ami simán a sensus communis globális feltámadása, sőt inkább kiteljesedése, megvalósulása – Lady Gaga egy olyan művészeteszményt képzel el, ahol tulajdonképpen csak a művész és a rajongók intim kapcsolata van. Viszont hiába táncolnak együtt egy nagy közös műalkotásban, ezzel a vak elfogadással az ARTPOP-nak a popkultúra fele valósulhat meg, a művészet nem.

szerz.: Lang Ádám