„Minket a poszt és a preapokaliptikus dolgok érdekelnek” – interjú Petrik Bélával, a Tegnapután zenekar basszusgitárosával és a No Label Hungary egyik alapítójával
A Tegnapután zenekar a hazai rock szcéna nagyon egyedi szegmense. Nem csak zenéjük, de ahhoz fűződő hű kapcsolatuk és életfilozófiájuk is példamutató. A No Label Hungaryval pedig a közösségi koncertszervezés előfutárainak számítanak. Erről és sok minden másról beszélgettünk a szerdai Tegnapután koncert előtt a zenekar basszusgitárosával, Petrik Bélával.
A38blog: A No Label Hungary egy közösségi koncertszervezési egyesülés, mely több független hazai zenekar kezdeményezésére jött létre és már messze nem ez az első közös programotok. Hogy indult az NLH, merre jutottatok eddig és milyen további célkitűzéseitek vannak?
Petrik Béla: A No Label Hungary (NLH) valójában egy régóta a levegőben lógó ötlet manifesztációja. Sokszor játszottunk együtt a Grabanccal, majd a String Theory-val is, és azt láttuk, hogy nagyon sok olyan zenekar van, akik jó zenét játszanak, de az égvilágon senki nem tud róluk. Mi is csak azért, mert éppen ott voltunk (nevet). A rádióban vagy a zenei csatornákon teljesen más fajta zenék szólnak. Azt gondoltuk, hogy valószínűleg ezeket a zenekarokat nem promotálja senki. Önállóan próbálkoznak azzal, hogy áttörjék az ismeretlenség falát, de ez nem megy: kevés az energia, a pénz. Így jött az ötlet, hogy megpróbáljuk őket összefogni. Ezért alakult az NLH, hogy a különböző energiákat egy mederbe terelje. Rövidtávon az a cél, hogy minél több koncertet tudjunk összehozni – ez jelenleg meg is valósult, hosszútávon pedig az, hogy a periférián lévő zenekarok is ismertté váljanak. A zenéjüket – s ebben vannak külföldi pl. szlovák vagy éppen lengyel bandák is – megismertessük a közönséggel itthon is és a régióban is. Az eszköz gyakorlatilag mindegy: lehet CD, zenei pendrive, ingyen letölthető oldalak stb., a lényeg, hogy tudjanak a zenekarokról és a mi a legfontosabb, eljöjjenek a koncertekre.
A38blog: Milyen eszközökkel próbáljátok a közösséget egybetartani és mennyire tud egy ilyen független kezdeményezés hazai körülmények között működni?
PB: Elsősorban a közösségi médiára építünk, ami működik is. Emellett igyekszünk megjelenni szakmai magazinokban, illetve oldalakon is. Azt kell látni, hogy a NLH nem egy cég. Ez egy misszió, ha úgy tetszik. A koncertek mellett van lehetőség lemez- és klipkészítésre, remek kapcsolataink vannak stúdiókhoz és reklámügynökségekhez is. A nyár elején volt egy minifesztiválunk is, ahol azokat a csapatokat kerestük, akik csatlakoznának hozzánk. Sikeres volt. Az, hogy az egész misszió itthon mennyire életképes, elsősorban nem rajtunk múlik, hanem a koncertlátogatókon. Aki megelégszik egy gyárilag kevert lemezzel, az soha nem fog minket vagy bármelyik bandát, akit felkarolunk, megnézni. Ha valakit viszont elvarázsol az élő zene, az a mi malmunkra hajtja a vizet. A letöltések ellen harcolni sziszifuszi munka. Számunkra a koncert a fontos. Tény, hogy Magyarország kicsi piac, ráadásul nagyon nagy a marketingzaj a mainstreamben, így mi egyrészt eleve nemzetközire terveztük ezt ez egész működést, másrészt inkább a netes mémekben és abban a közösségi flow-ban gondolkodunk, ami a hátára veszi a bandákat. Sok koncert, igényesen összerakott lemezek, megfelelő ár-érték arányú szolgáltatások (stúdió, reklámfilm, klip stb.) és persze a web. Ebben látjuk a siker kulcsát.
Tegnapután – Törékeny
A38blog: Igaz az, hogy többen közületek is más országokban laktok? Mennyire tudjátok szinkronba hozni a kettőt?
PB: Ez valóban így van. Jómagam már 3 éve lakom Krakkóban, mert a polgári foglalkozásom ide hozott. Hegedűsünk, Kornél pedig márciusban költözött ugyanide, mivel egy koncert utáni szerelem, ami az igazinak tűnik, kirántotta Magyarországról. Kérdezhetnéd, hogy miképp lehet egyben tartani egy zenekart több országban, erre én azt felelném, hogy nagyon könnyen. A ritkásabb próbákat is lehet ügyesen menedzselni. Nagyobb odafigyelés, több gyakorlás, stb. Hogy mennyire hálás feladat Magyarországon zenésznek lenni az új évezredben? Szerintem, ha kiszolgálod az éppen regnáló szisztémát, akkor mindig hálás. Ha elég bárgyú vagy, akkor még hálásabb. Ha aláfekszel a trendeknek, ha ráállsz a tömegtermelésre, akkor az a legfantasztikusabb. Ha a saját zenédet játszod, akkor halálra vagy ítélve. Vagy nem. Ez már a szerencse kérdése. El tudsz-e jutni a saját közönségedhez? Talán igen, talán nem. No de kit érdekel? A zene maga fontosabb a sikernél. Mi azért zenélünk, hogy olyat csináljunk, amit máshol nem találunk meg. Lehet, hogy nem lesz 1 millió követőnk, de legalább az a párszáz, vagy párezer, aki minket szeret, együtt keresi velünk az utakat és része lesz az alkotásnak. Na egyébként ebben segíthet a No Label.
A38blog: Vissza tudsz-e emlékezni arra a pillanatra, amikor elhatároztad, hogy zenész leszel? Kik voltak az első tanáraid?
PB: Hát ez nagyon furcsán alakult. Amikor kitaláltam, hogy basszusgitáros leszek, akkor a fantasztikus Queen volt a példaképem. Aztán összetalálkoztam Sekivel a 90-es évek Másfél zenekarából ,aki elkezdett belőlem basszusgitárost faragni. Nála jöttem rá, hogy a basszusgitár nem egy buta kísérő hangszer. Mivel ez a hangszer lehet szóló, aláfestő, vagy akár egy kompozíció meghatározó vonulata is. Megváltozott a világlátásom. Voltak ugyan korábbi zenekaraim, de ettől a pillanattól számítom magam basszusgitárosnak.
A38blog: Most beszéljünk a Tegnaputánról. Igazi fusion zenét játszotok, ahol a domináns rockzenei hangzás mellett erős keleti és népzenei elemek is helyet kapnak. Honnan jönnek az inspirációk, milyen zenékből táplálkoztok?
PB: Ooohhh hát ez érdekes kérdés. 5 tök különböző zenész játszik nálunk. Van akinek a Doors az istene, van akinek a 30 Seconds to Mars. Na, ezek között húzz párhuzamot! Az első lemezen hagytuk, hogy mindenki zenei ízlése megjelenjen. Ez nem jelenti azt, hogy Malmsteen vagy Seres Rezső, esetleg Quimby vagy Korai Öröm nótákat játszottunk volna. Olyan számok mentek, amik ezeknek az irányoknak valamiféle ötvözetei voltak. Ebbe simán belefértek a lelkünk legmélyén megbúvó népzenei gondolatok. Aztán a második, dupla lemezre kialakult a szintézis és megtaláltuk az átjárókat, ahol megteremthetjük a saját identitásunkat. Ebből lett a 2012 Az Után és 2012 Az Előtt. Ettől még minden zenész lelke más és másfele járhat. Beköszönhetnek a jövőben is balkáni, kaukázusi, andalúziai vagy altaji témák. Ki merre jár…
A38blog: A szövegekben elég sokat foglalkoztok az idővel, a világvégével és posztapokaliptikus témákkal, lásd akár a zenekar elnevezését. Mennyire foglakoztat titeket a múlt és a jövő kapcsolata, az elmúlás és az újjászületés kérdése?
PB: Ez a kérdés teljesen betalált. Minket csakis az idő, az időn átívelő hullámok, a poszt és preapokaliptikus dolgok érdekelnek. Szeretünk játszani az idővel. Hol van a múlt, hol a jövő? Mit tettünk meg, mit tehetnénk, mit mulasztottunk el vagy akár miről maradtunk le? Amikor Indiában jártam, megtapasztaltam, hogy mindenki nagyon a jelenben él. De ez nem jelenti azt, hogy a múlt vagy a jövő, nem számít! Sőt! Mindenki jelen van a jövőben és a múltban is. A halott nagypapa, vagy a megszületendő gyermek. Akár, a már, vagy még, nem létezo emberek is beszélgethetnek velünk, bármilyen szituációba is kerüljünk életünk során. Mi a zenénkben is szeretnénk megmutatni, hogy semmi sincs lejátszva. Minden megváltoztatható, még akkor is ha minden előre elrendeltetett.
Tegnapután – Szép új világ
A38blog: És végül mik a terveitek a jövőre nézve?
PB: Most mindannyian úgy érezzük, egy nagy korszakot lezártunk a zenekar életében. Az biztos, hogy a kölcsönös inspiráció, az együttműködés megy tovább. De ami ezután jön az meglepetés lesz. még nekünk is. Annál izgalmasabb, nem?
Szeptember 18., szerda, 20h
A38 Hajó
Tegnapután, Grabanc, String Theory
jegyvásárlás: http://www.a38.hu/hu/program/tegnaputan-hu-grabanc-hu-string-theory-hu