Pándi Balázs | Ha a megfelelő emberek egymásra találnak, a zene megírja magát
Pándi Balázs dobos, koncertszervező, zenefilozófus és életterapeuta. Az A38 Hajó ex-munkatársaként olyan fontos eseményeket hozott a fedélzetünkre, mint a Marshall Allen által irányított Sun Ra Arkestra, a Peter Brötzmann vezette Chicago Tentet, vagy olyan japán őrültségek, mint a Mono, KK Null, Acid Mothers Temple, Ruins, Melt Banana, stb. Dobosként egy sor neves külföldi zenésszel dolgozott együtt, csak hogy egy párat említsünk közülük is: Otto Von Schirach, Merzbow, Mats Gustafsson, Trevor Dunn, Jamie Saft, Zu és még sorolhatnánk. Nemrég pedig New Yorkban rögzített közös lemezt a free jazz nagyjaival, a szaxofonos Ivo Perelmannal és a gitáros Joe Morrissal. Személyisége nem csak zenei körökben ismert. Az index munkatársaként hetente szolgáltat megdöbbentő, vicces, abszurd, társadalomkritikus és szociokulturális riportokat. Október 14-én Joe Morrissal és Benkő Róberttel koncertezik az A38 Hajón. Ennek apropójából készítettünk vele interjút, ami a hajtás után olvasható.
A38blog: Hétfőn lépsz fel az A38 Hajón Joe Morrissal és Benkő Robival. Joeval még az Egyesült Államokban dolgoztál együtt, vele és Ivo Perelmannal rögzítettetek egy közös lemezt is. Honnan jött a kezdeményezés és mik a terveitek?
Pándi Balázs: Ivo Perelman zenéjét jó ideje ismertem és Joe rengeteg lemezen játszik vele. Amikor Joenak említettem, hogy mennyire kedvelem a közös lemezeiket rögtön rávágta, hogy szerinte remekül összeillenénk Ivoval és már kezdeményezte is nála, hogy csináljunk valamit közösen. Ivo először nyitott volt, de lehetett érezni, hogy kicsit a sötétben tapogatózik mivel előtte nem látott még játszani. Amikor játszottunk a Slobber Puppal a the Stoneban lejött a második szetre és üvöltve rohant oda hozzám a koncert után hogy nem mehetünk el anélkül hogy nem veszünk fel valamit.
a fotón: Pándi Balázs – Ivo Perelman – Joe Morris:
A38blog: Elég sok stílusban mozogsz otthonosan zenészként és szervezőként egyaránt. Azért elég különböző világot képviselnek mondjuk Marco Eneidi, Merzbow, vagy Otto Von Schirach. Van mégis sok közös is bennük. Számodra mi a kapocs?
PB: Soha nem érdekeltek a stílusok. Ha hallok valamit akkor arra általában eszembe jut valami, és onnantól megy magától minden. Ahogy Zorn mondja, ha a megfelelő emberek egymásra találnak a zene megírja magát.
A38blog: New Yorki látogatásod során olyan helyi zenészekkel dolgoztál együtt, mint Trevor Dunn, vagy Jamie Saft. Milyennek látod ezt a színteret és mik a személyes benyomásaid, mennyire zárt és mennyire nyitott ez a szcéna?
PB: Erre azért nehéz válaszolni, mert egy annyira nagy közösségről beszélünk, hogy egészen biztos hogy mindenki máshogy látja és éli meg és minden bizonnyal mindenkinek a valósága ráhúzható. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy nagyon inspiratív és segítő közösség. Ami fontos, hogy ezek olyan emberek akik a világ egyik legjelentősebb kulturális centrumában élnek minden nap, és naponta 60 olyan program közül válogathatnak amiből mi itthon havonta jó ha egyet kapunk. A kint tartózkodásaim során megpróbálok minél több zenét, könyveket, információt begyűjteni, és aztán ezeket szép lassan itthon dolgozom fel.
A38blog: Ha össze kellene hoznod egy dream big bandet, ahol te lennél a(z egyik) dobos, ki lenne a többi zenész?
PB: Ezt már egy rádiós interjúban kifejtettem. Megalakítanám a Közpénz nevü zenekart. Ákos, Mándoki László és Mága Zoltán lenne a társam az együttesben. 2 dob, hegedű és ének… semmi se mentene meg minket a tuti sikertől!
A38blog: Melyik lemezfelvételedet szereted a legjobban?
PB: Mindegyik másért különleges. a Slobber Pup volt az aminek a felvétele tényleg óriási varázslat volt. Konkrétan a beállás is felkerült a lemezre. Illetve nemrég dolgoztunk egy egyelőre titkos lemezfelvételen ahol versek szolgáltak alapul, ami nekem azért volt nagy élmény, mert a zenék 99%-a instrumentális amit játszok. De nagyon nehéz lenne egyet is kiemelni. Joe mindenesetre a zenei fejlődésemben óriási szerepet játszott. Páratlan zenész, akivel az első másodperctől kezdve megvolt az összhang. Ezért is vagyok nagyon büszke arra, hogy több koncert és lemezfelvétel után végre Budapesten is játszhatok vele.
A38blog: A zenélés mellett aktív koncertszervező is vagy, rengeteget jársz külföldre is. Milyennek látod belső és külső szemlélőként a magyar zenei színteret?
PB: Én speciel nem panaszkodok, mert szerintem vannak érdeklődők. Persze elég szar ha nincsenek elegen ahhoz hogy nullára kijöjjön valami, de nem azoknak szervezek vagy játszok akik otthon maradnak.
A38blog: Mi volt a legborzalmasabb koncertszervezői élményed?
PB: Everlast egész napos zsuzsiskodása, meg hogy nem köszönt el amikor felszálltak a buszra.
A38blog: A modern technológiáknak és az internetnek köszönhetően rengeteg lehetőség nyílt az információcseréhez. Látszólag minden adott a kevésbé népszerű műfajok popularizálásához. Ugyanakkor az embernek az az érzése támad, hogy a közönség kivonult az undergroundból, legalábbis Magyarországon. Te hogy látod ezt?
PB: Míg korábban az embereknek el kellett menniük koncertekre hogy a világ tudtára adják, hogy kedvelnek egy bizonyos előadót, ma már elég csak facebookon bejelölni, hogy megjelenik a koncerten. Ezzel már le is tudta azt, hogy menő legyen és sajnos elég sok ilyen ember van. Nem ritka, hogy egy koncertre egy harmada megy el azoknak akik facebookon visszajelölték. Ha meg el is mennek az idióta telefonjukat nyomkodják.
A38blog: Egy hosszabb szünet után ismét az index munkatársaként készítesz riportfilmeket. Melyek voltak a legemlékezetesebb forgatásaitok?
PB: A legutóbbi Vidámparkos nagyon közel áll a szívemhez, amiben elkísérjük utolsó napjára Bandikát aki több mint 25 éve minden nap a Break Dance előtt áll napi 6-7 órát. Bandika egy autóbeleset során vesztette el szüleit 10 évesen, és ez a szerkezet volt a mindene. Elképesztő erővel szívott magába az anyag, nagyon sokat kivett belőlem viszont Jellinek Dóra kolléganőmmel azt hiszem sikerült ezt a nagyon érzékeny témát a lehető legjobb módon feldolgozni. Pont az anyag elkészülte után játszottam egy duo koncertet Nick Millevoi társaságában és érdekes volt látni, hogy ahogy átalakult bennem mindaz ami felgyülemlett a 6 nap alatt és a zene útján tisztult ki.
A38blog: És végül mi a kedvenc dobos vicced?
A dobolás olyan mint a sakk. Hátul a király, elől a parasztok.
OKTÓBER 14., HÉTFŐ, 19.30, A38 HAJÓ (www.a38.hu)
JOE MORRIS – PÁNDI BALÁZS -BENKŐ RÓBERT TRIÓ
link az eseményre itt található, facebool event pedig itt érhető el
