Wooden Shjips | A klasszikus rockzenén nőttünk fel
Imád új impulzusokat kapni: Ripley Johnson
Február 22-én Amerika egyik legjobb pszichedelikus zenekara, a Wooden Shjips mutatja be negyedik stúdiólemezét az A38 Hajón. A Back to Land című lemezről itt írtunk bővebben, most a budapesti koncert kapcsán beszélgettünk az együttes frontemberével, Ripley Johnsonnal az ázsiai pszichedelikus zenékről, szakálláról és Chuck Palahniukról. Az interjú végén pedig Ripley tíz kedvenc pszichedelikus lemezével is megismerkedhetünk.
Mit takar a Wooden Shjips új lemezének címe, a Back to Land?
Leginkább a visszatérést. Az új lemezt akkor rögzítettük, amikor Portlandbe költöztem, és hosszú kalandozások után végre új otthonra találtam.
A Back to Landen jóval több az akusztikus hangszer, ami szintén „otthoniasabb” hangulatot ad a lemeznek.
A felvételek meglehetősen egyszerű körülmények között zajlottak, rengeteg analóg élő felvétel felhasználásával. A tradicionális, mondhatnám a klasszikus rock hangzást akartuk maximálisan elérni. Lemezkészítés közben rengeteg régi lemezt hallgattam, és ez komolyan befolyásolta a végső hangzást. Ezért is bukkannak elő néhol akusztikus hangszerek, itt egy kis gitár, ott egy kis zongora.
Ha már a zenei hatásokról beszélünk, kanyarodjunk egy picit vissza az időben. Mi volt az első gyermekkori zenei élményed?
Mindannyian a klasszikus rockzenén nőttünk fel, a szüleink zenéjén, ezek a hatások végigkísérik az életedet. Amikor Portlandbe költöztem, magammal vittem a pincében porosodó régi bakelitlemezeimet. Ne tudd meg mennyi kincsre leltem. Volt köztük rengeteg olyan lemez is, amit kívülről ismerek, például Neil Young, Creedence Clearwater Revival, Link Wray vagy a Canned Heat albumok.
Mit jelent számodra egyszerre két zenekar frontemberének lenni? Hogy döntöd el, hogy mi az, ami a Moon Duo és mi az, ami a Wooden Shjips programjához illik?
A különbség csak abban nyilvánul meg, hogy más emberekkel dolgozom, ami különböző kreatív energiákat szabadít fel. Ha több időm lenne, biztosan lenne még egy pár zenekarom. Imádok új impulzusokat kapni.
A feleséged Sanae Yamada, a Moon Duo másik tagja, félig japán származású. Mennyire követed az igazán különleges japán és ázsiai pszichedelikus szcénát?
Egy picit követem, igen. A kilencvenes évek óta rajongok a japán pszichadelikus zenék iránt, a P.S.F kiadó által gondozott zenekarok közül imádom a High Rise, a White Heaven és a Fushitsusha zenéjét.
Gyűjtöd is a lemezeket? Ha turnén vagytok, mennyire van időd eljutni a helyi lemezboltokba?
RIPLEY JOHNSON TOP 10 PSZICHEDELIKUSROCK-LEMEZE
Twink: Think Pink
Walter Wegmuller: Tarot
Cold Sun: Dark Shadows
13th Floor Elevators: Easter Everywhere
Skip Spence: Oar
Grateful Dead: Aoxomoxoa
Blue Cheer: Vincebus Eruptum
Sweet & Honey: Live at Your Cosmic Mind
Agitation Free: Malesch
Les Rallizes Denudes: ’77 Live
Walter Wegmuller: Tarot
Cold Sun: Dark Shadows
13th Floor Elevators: Easter Everywhere
Skip Spence: Oar
Grateful Dead: Aoxomoxoa
Blue Cheer: Vincebus Eruptum
Sweet & Honey: Live at Your Cosmic Mind
Agitation Free: Malesch
Les Rallizes Denudes: ’77 Live
Nem tartom magamat lemezgyűjtőnek. Nem érdekel maga a gyűjtés, mint cél. Szeretek lemezeket vásárolni, csak nehéz aztán őket hazaszállítani Amerikába. Amikor mondjuk Görögországban, vagy Japánban járok, akkor mindig igyekszem elcsípni valami helyi érdekességet. Már régóta keresek egy konkrét Vermonster lemezt, de ezt nem hiszem hogy az USA-n kívül bárhol megtalálnám.
Mit gondolsz a mai pszichedelikus zenékről?
Szerintem remek dolgok születnek ma is. A világ bármely pontjáról előbukkanhat egy jó zenekar. Amúgy én nem szeretem a pszichedelikus zene jelzőt, én mindent a rock n rollhoz sorolok.
Sokan ismernek meg téged jellegzetes, őszülő szakálladról. Mennyi időt töltesz a gondozásával?
Tíz éve van ilyen szakállam, de nem nagyon törődöm az ápolásával, csak úgy nő magától.
Mivel most Portlandben élsz, fel kell mindenképp tennem neked egy kérdést. Olvastad-e az egyik leghíresebb oregoni lakos, Chuck Palahniuk Szökevények és menekültek című könyvét, vagy láttad-e a Portlandia szatirikus tévésorozatot?
Egyelőre semmit sem olvastam Palahniuktól. Elkezdtem még régebben nézni a Harcosok klubját, de bevallom, nem fogott meg, és nem néztem végig. Ami a Portlandia tévésorozatot illeti, a helyiek nem szeretik, én meg mint újonnan érkezett lakos még csak passzív megfigyelő vagyok. Portland amúgy egy nagyon jó hely, sok fával és növénnyel.
