Tycho | Megteremteni egy egy idealizált érzelmi és érzéki állapotot

Scott Hansen rendkívül sokoldalú tehetség. A kaliforniai fiatalember nem csupán fotós, grafikus, képző- és multimédia-művész, a szakmai körökben elismert ISO50 blog létrehozója, de – erről az oldaláról talán többen ismerik – remek zenész is. A Hold Tycho nevű kráteréről elnevezett egyszemélyes projektjének (és a hozzá kapcsolódó, a koncerteken fellépő zenekarnak) nem is találhatott volna kifejezőbb nevet. Mert a Tycho muzsikája valóban egyfajta „asztrológiai zene”, némi túlzással akár „a szférák zenéjének” is nevezhetnénk. A minden koncertre látványos és aprólékos részletességgel kidolgozott, különleges vetítéssel készülő zenész és együttese október 18-án lép fel az A38 Hajón a CAFe Budapest fesztivál alkalmából. Első budapesti koncertje kapcsán beszélgettünk vele.

Több mint egy évtizede alkotsz és adsz ki lemezeket Tycho néven – három éve azonban, Zac Brown gitáros és Rory O’Connor dobos csatlakozásával a szólóprojektből rendes zenekar lett. Mi indokolta a döntést?

A Dive turnéja után együtt kezdtünk el dolgozni az Awake számain, amik végül sokkal letisztultabbak, organikusabbak lettek, mint bármi az előző albumon. Úgy éreztem, az új számok csak akkor működhetnek igazán élőben, ha azok és úgy játsszák őket, ahogy a felvételek során is tették. Emellett azt gondolom, hogy minél több zenész van a színpadon, annál lebilincselőbb egy koncert: minden hangot másképp szólaltatnak meg, a látvány így folyamatosan változik, vele pedig a már ismert számok is.

Az Awake felvételeinek idejére félretetted a tervező grafikusi munkádat és csak a zenélésre koncentráltál. Mennyiben volt más így dolgozni?

A legfontosabb talán, hogy így rövidebb idő alatt elkészült az album. Szerintem az Awake egy egységes, letisztult album lett, ami jól mutatja azt is, milyen volt az időszak, amikor rajta dolgoztam.

A lemez hallgatása közben mindig az jut eszembe, hogy egy optimista, magával és a világgal is egyensúlyban lévő zenész készítette – te mit gondolsz erről? Mit hallgattál a lemez írása közben?

Számomra a zene a reményről szól, arról, hogy megteremtsek egy idealizált érzelmi és érzéki állapotot. A zene katartikus, az ad nekem reményt, de nem feltétlenül van benne a saját optimizmusom – nem is igazán gondolom magam optimistának. Szerintem inkább egyfajta vágyakozásról van szó, mintha festettem volna egy képet arról, milyennek szeretném a dolgokat. Általában különböző gitáralapú zenéket hallgatok, ez azt hiszem érezhető az új albumon is. De egy-egy lemez írása közben nem hallgatok semmit: ha az ember tíz-tizenkét órát dolgozik hangokkal, az eléggé kifárasztja a fület. Hiába tudom, hogy lehetetlen, szeretem egyfajta burokban írni a számokat – nem akarom, hogy bármi is hasson rám, azt szeretném rögzíteni, ami természetesen jön és nekem tetszik, nem azt, amiről érzem, hogy másnak tetszene.

Képzőművészeti iskolát végeztél és sokáig tervező grafikusként dolgoztál. Szerinted hatott ez arra, ahogy zenét írsz?

Vannak hasonlóságok, de nem gondolom, hogy a grafikáim hatottak volna a zenémre vagy fordítva. Inkább kiegészítik egymást, ugyanabból táplálkoznak, ugyanonnan erednek – egy elképzelés különböző részeit tudom megvalósítani rajtuk keresztül.

Szokatlanul későn, huszonkét évesen kezdtél zenélni. Ha visszamehetnél az időben, változtatnál ezen?

Elégedett vagyok a fejlődésem ütemével, így nem változtatnék semmin. Sok tekintetben hasznos volt, hogy így alakult – mivel egyfajta kívülállóként sokáig „csak” hallgattam a zenét, még mindig megvan az az érzés, hogy van mit tanulnom és ez nagyon inspiráló. Sosem vagyok elégedett magammal, ez pedig arra sarkall, hogy folyamatosan fejlődjek.

Két éve még azt nyilatkoztad, hogy nem szeretsz turnézni – változott ez azóta?

Egy kezdő zenekarnak nagyon fárasztó turnézni – kis klubokban léptek fel és mindent nektek kell csinálnotok. De ahogy telt az idő, összeállt egy szuper csapat, akik rengeteg felelősséget és gondot levesznek a vállunkról. Most, hogy az aktuális turné kreatív apsektusaival kell csak foglalkoznom, sokkal jobban élvezem az egészet.

Az új albumról hiányoznak énekminták – miért?

Így alakult, nem éreztem azt, hogy az új albumra kellene bármilyen énekhang. Egyszer majd szeretnék énekesekkel dolgozni amúgy, de nem a Tycho keretein belül.

Mit jelentenek számodra azok a rövid mixek, amelyeket rendszeresen publikálsz a blogodon (ISO50)?

Azokat Jakub Alexanderrel (aki Heathered Pearls néven alkot zenét) közösen rakjuk össze. Számunkra minden mix egy lehetőség arra, hogy olyan zenészeket mutassunk be, akik alig ismertek, pedig megérdemelnék a figyelmet. Emellett szeretem megosztani másokkal azokat a zenéket, amelyek valamilyen módon hatással vannak rám – ezért szoktam DJ-zni is.