„Kizárólag kollektív energiákra építő zenekar vagyunk” – Jü koncert beherangozó és interjú Mészáros Ádámmal

A Jü trió neve kínai nyelven áramlást jelent, vagy akár olyan emberre is utalhat, aki megtalálta helyét az életben. A számos ismert zenekarban (Péterfy Bori & Love Band, Erik Sumo Band, Dresch Quartet, Qualitons, Tariqa stb.) játszó három muzsikus, Halmos András, Hock Ernő és Mészáros Ádám ebben a formációban végre kiélheti minden vad improvizációs hajlamát. Jazz, pszichedelikus rock, mindenféle népek zenéje, meg ami belefér. A Jü első demójának premierje tavaly nyáron éppen az A38 Hajó blogján volt, és a trió 2014 őszén adja ki első lemezét, amit a nagyszerű norvég szaxofonossal, Kjetil Møsterrel rögzített még áprilisban. Október 13-án pedig a CAFé Budapest fesztivál keretein belül, az ausztrál The Necks [a Necks bőgősével, Lloyd Swantonnal készült interjúnk emitt] előzenekaraként járnak ismét az A38 Hajón. A közelgő koncertről, a Bill Laswell által kevert és a RareNoise kiadó gondozásában megjelenő lemezről, valamint a kollektív energiákról  beszélgettünk a Jü gitárosával, Mészáros Ádámmal [a képen középen].

Alakulásotok óta mennyiben változott, csiszolódott a zenétek? Milyen elemek kaptak nagyobb hangsúlyt és mi az, amit az idővel teljesen elhagytatok?

Eleinte célzottabban próbáltuk magunkat terelni egy bizonyos irányba, ami egyfajta poliritmikus, minimalista és repetitív, groove-központú megközelítésként írható le. Gyakorlatilag az első évünk ezzel telt, ami kiváló tanulmány volt és érezhetően jó hatással bírt az ezt követő korszakunkra is, amikor úgymond könnyelműen elkezdtünk engedni más irányból érkező inspirációinknak is. Ez utóbbi a mai napig tart. Most már lazábban nyúlunk bármihez, ami tetszik nekünk, mert a kezdeti korszakból itt maradt közös halmaz egyfajta szűrőként is funkcionál. Egymás rezdüléseit is jobban ismerjük már, ami egy kizárólag kollektív energiákra építő zenekarnál alapvetően fontos pillér.

Érzésem szerint a Jü hangzása kezd intenzívebb és masszívabb lenni, néhol már a stoner és pszichedelikus rock irányába hajlóan. Milyen zenékben utaztok mostanában?

A masszív, rockos, zajos, néhol akár punkos megszólalás számunkra inkább egyfajta attitűd, mint tudatosan választott zenei elem. Ha ezt a megszólalást ráilleszted arra a formára, ami leginkább a kezdeti kísérleteinket jellemezték, akkor valóban egy stoner/pszichedelikus rock elegyet kaphatsz. Amúgy tudtommal Ernő újabban visszatért hardcore, doom és metál gyökereihez, én is extrémebb irányba kacsintgatok, a minap pl. nagyon jól esett kicsit leporolni a Flying Luttenbachers lemezeimet, meg a hajós koncertjük apropója kapcsán sokat pörög nálam a Child Abuse [az A38-on nemrég fellépett együttes basszusgitárosával, Tim Dahllal itt beszélgettünk] Cut and Run című lemeze, illetve Fred Frith valamelyik albuma a ’80-as évekből. Rafi [Halmos András dobos] magától inkább nyugodtabb zenéket hallgat mostanában, de mivel folyamatosan küldünk egymásnak zenéket, ő sem marad ki. Mindenesetre ezek pillanatnyi állapotok, ha jövő héten megkérdeznéd, valószínűleg teljesen más válaszokat kapnál.

Ritka eset, hogy egy hazai zenekar egy nívós külföldi kiadónál adjon ki lemezt. A ti esetetekben a Jü első stúdióalbuma, amit Kjetil Møster norvég szaxofonossal vettetek fel, a RareNoise kiadó gondozásában fog megjelenni. Mikor számíthatunk az album megjelenésére, hogy jött a kiadói kapcsolat és ezek után akartok-e külföldi ügynökségek felé is nyitni?

Mindenképpen külföldi kiadónál szerettük volna megjelentetni a lemezt és nagy szerencsénk volt, mert nagyon gyorsan egymásra találtunk a RareNoise Recordsszal. Nagyjából egy tucat kiadónak írtunk, és ők voltak az egyetlenek, akik érdemben válaszoltak, mégpedig annyit, hogy meghallgatják az anyagot, de ne fűzzünk nagy reményeket a kiadáshoz, mivel rengetegen jelentkeznek náluk. Nagyon megtetszett nekik a lemez, elkezdődtek a tárgyalások, de leghamarabb 2015 novemberére tudták a megjelenést előjegyezni. Szerencsére azóta sok minden változott – többek között egy jelentős londoni székhelyű koncertügynökséghez is leszerződtünk – a kiadás 2014 novemberére került, tehát egy hónapon belül megjelenik. A bakelitek decemberben érkeznek, a nemzetközi sajtózás pedig most indul, három sajtósuk dolgozik azon, hogy minél több országban jelenjenek meg lemezkritikák és interjúk.

A tavaly decemberi közös A38-as fellépésetek előtt Kjetillel készített interjúnkban szó esett arról, hogy mikor és hol ismerkedtetek meg vele. Ez egy hosszú távú együttműködésnek tűnik. Vannak e ezzel kapcsolatosan további közös terveitek?

Kjetillel hamar egymásra találtunk zeneileg. Ő egyrészt bravúros alkalmazkodóművészként is ismert norvég zenészkörökben, másrészt a mi zenénk és az ő – saját zenekara által játszott – zenéje között viszonylag természetes és szabad az átjárás, pláne egy olyan magas szintű zenész számára, mint Kjetil. Ez a kapcsolat több szempontból is gyümölcsöző: odáig merészkedem, hogy ki merjük jelenteni, hogy a nemrég megjelent új Møster-lemez sem ugyanúgy szólna, ha mi nem hívjuk meg őt tavaly Budapestre. Annak ellenére, hogy mi sem tagadhatjuk Møster hatását a Jüre. A jövőt illetően még nem vagyunk biztosak. A mostani itttartózkodására mondjuk lekötöttünk egy különleges helyszínt egy mobil stúdióval és rögzíteni fogunk egy speciális anyagot, de ez inkább egy exkluzív kitérő a lemezhez képest és még nem teljesen tiszta, hogy mi lesz a sorsa. Ami a kicsit távolabbi jövőt illeti: szeretünk Kjetillel dolgozni, de van még jónéhány ígéretes kollaboráns jelöltünk, ugyanakkor nagyon szeretnénk egy erős trió lemezt is csinálni. Idővel kiderül, mi a következő lépés.

Hogyan történtek a stúdiómunkálatok?

A felvételre egyetlen nap állt rendelkezésünkre, ami azért kicsit húzós, tekintve, hogy Kjetillel közvetlenül előtte találkoztunk, de szerencsére elégnek bizonyult. Válik Laci stúdiója, az LV Stúdió volt a helyszín, Laci maga volt a hangmérnök és csodálatos munkát végzett, látható lelkesedéssel. Mindezért nagyon hálásak vagyunk neki és biztos vagyok benne, hogy legközelebb is vele dolgozunk majd. Az általa felvett és kevert anyag elismérést váltott ki Norvégiától Amerikáig, de végül nem az ő verziója lett a végső, mert a kiadó szólt, hogy Bill Laswell szívesen újrakeveri nekünk, amire nem tudtunk nemet mondani.

Kjetil Møsteren kívül volt már közös fellépésetek Grencsó Istvánnal is. Mind a két alkalommal szaxofonossal dolgoztatok együtt, nem akartok egy állandó fúvós tagot a Jüben? Vannak-e egyéb, hasonló együttműködésekre irányuló terveitek?

Egyelőre egyáltalán nincs benne a pakliban egy esetleges új Jü-tag, az alkalmi összeállásokra viszont nyitottak vagyunk. Konkrétumok nincsenek, de mostanában énekeseket nézegettünk: van 1-2 potenciális jelölt a nemzetközi színtérről, akikkel szívesen közösködnénk majd egyszer.

Hogyan készültök a hétfői fellépésetekre?

Több szempontból is izgalmas lesz a hétfői koncert: egyrészt persze Kjetil jelenléte miatt, másrészt egy különleges anyaggal állunk színpadra, amit még sosem játszottunk. Illetve beszereztünk pár új hangszert és pedálokat. Sötét lesz, koncepciózus, hangos és hömpölygő, másmilyen.