Naked Woods | Kétely, elhagyatottság és megsemmisülés

Interjú Polyák Eszterrel, A38-as koncertje előtt
Naked Woods
Nemrég jelent meg az új lemez, a Darkness

Polyák Eszter 2008-ban alapította folkos-akusztikus zenekarát Naked Woods néven, és 2012-ig főleg budapesti klubokban, de kiállításmegnyitókon és a MüPa hangulatkoncert sorozatában is többször szerepelt. 2013-tól Eszter már szólóban folytatta a zenélést, és december 31-én jelentette meg első, kilencszámos albumát. Ezt követte idén októberben a Darkness című, minden téren befordultabb, melankolikusabb második album, amit az interjú végén meg is lehet hallgatni, és amelyet november 19-én mutat majd be az A38 Hajón, Emilíana Torrini előzenekaraként. (Emilíana Torrinivel itt olvasható interjú) A koncert kapcsán kérdeztük ki inspirációiról, az angol nyelvű szövegek jelentőségéről és mélypontokról, elmesélte, hogy lett a Naked Woods zenekarból szólóprojekt, és hogy kik fogják kísérni a lemezbemutatón.

Mit jelent, jelképez számodra a Naked Woods zenekarnév?

Eredetileg utalás volt a zenekar akusztikus felállására, talán kicsit a melankolikus hangulatra és a puritán hangzásra is, de nem szeretem nagyon megmagyarázni, mindenki szabadon asszociálhat.

Eddigi zenekaraid mindegyike (többek közt caracasUnderpop, Naked Woods, Down The Dayz) teljesen más stílust képviselt: mik hatottak rád zeneileg?

A caracasUnderpopban például csak vokáloztam, nem az én dalaimat játszottuk. A Down The Dayzben már igen, de a hangzást, a szólamokat közösen alakítottuk, ahogy a Naked Woods korábbi felállásaiban is. Különböző emberek különböző dolgokat adtak hozzá, ettől volt más szerintem, a 2013-as album szólamait és hangzását pedig nagyrészt egyedül találtam ki. Szerintem minden, ami hat, az zeneileg is hat, filmek, könyvek, és az élet minden történése. Mivel a munkám során is sok zenével találkozom, otthon már inkább a csendet szeretem, most éppen nincs is egy nagy kedvencem, de hogy mondjak pár nevet, akik az elmúlt sok évben fontosak voltak: Loreena McKennitt, Portishead, Emilíana Torrini, Everlast, Prince, Yma Sumac, Bobby McFerrin.

Mi inspirált arra, hogy elkezdj zenélni, és hogyan lettél hangmérnök?

Gyerekként inkább rajzolni szerettem, de azért énekelgettem is, jártam kórusba. Körülbelül tizenhat évesen kezdtem gitározni, nem emlékszem már, hogy jött. Valami belső késztetés hatására, mert nem tudok zenészekről a felmenőim között és alapvetően kevés zenét hallgattunk otthon. Két évig jártam zeneiskolába jazzgitár szakon, de a hangszert épp csak annyira tanultam meg, hogy tudjam magam kísérni. Dalokat viszont azonnal elkezdtem írni. A zenélés miatt kezdtem a hangtechnikával is foglalkozni, érdekelt, hogyan tudnám felvenni a dalaimat. Végül beiratkoztam egy iskolába. A tanulás nagyobb része viszont a papír megszerzése után kezdődött, a gyakorlatban, amikor másoknak kezdtem felvételeket készíteni és dolgozni kezdtem az Echo Hangstúdióban.

Több zenekarral a hátad mögött könyebb az érvényesülés a zeneiparban?

Igyekszem levonni a tanulságokat és felhasználni a tapasztalatokat, de eddig még nem nagyon érvényesültem.

Miért lett a zenekarból szólóprojekt?

Két éve eléggé mélyponton voltam ezen a téren, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy gondoltam, hogy alakulniuk kellene, és feloszlattam a zenekart. Egy fél évvel később, már 2013-ban, mikor azt éreztem, hogy nekem mégis muszáj zenélni, csak a dalokkal szerettem volna foglalkozni. Még mindig nem akartam próbákra járni, szervezni, koncertezni. Fogalmam sem volt, hogy jó lesz-e, hogy lesz-e egyáltalán valami. Nem akartam másokat hitegetni, és nekem is jobb volt, hogy azt csinálok zeneileg, ami épp eszembe jut. Adtam magamnak egy határidőt, hogy ezeket a dalokat felveszem év végéig, hogy azért egyszer legyenek már meg rendesen felvéve. Ez volt a cél, semmi további tervem nem volt. Így jelent meg az album december 31-én, de már az a tény, hogy megcsináltam, lökést adott, és folytattam. Úgy tűnt, hogy nekem ez a módszer jobban működik, de nem kizárt, hogy később majd másképp szeretném csinálni.

A koncerten a Dalai Dávid tagjai kísérnek majd, kik ők, hogyan találkoztatok?

Miután elkészült az album, megfogalmazódott az ötlet, hogy jó lenne valamikor élőben előadni, és azt találtam ki, hogy egy meglévő zenekart szeretnék erre megkérni. Sokat számít, ha a tagok egy hullámhosszon vannak, és nekem is egyszerűbb lett volna. Marccal, aki a Plútó, és újabban a Zalán gitárosa, már találkoztunk párszor koncerteken, és tavasszal megkeresett, hogy a Dalai Dáviddal fel akarnak venni néhány dalt. Ők már száz éve ismerik egymást, Marc és Csabi a Galapagosban zenélt együtt, miközben Csabi Istvánnal a Stereomilkben játszott, a Dalait pedig 2011-ben kezdték. Eleinte Bowie dalokat dolgoztak át, de vannak sajátjaik is, ezekből vettünk fel egy EP-t. Nagyon jól játszottak, meg jól ment a munka együtt, és arra gondoltam, hogy ők lehetnének azok. Szerencsére elvállalták és augusztusban elkezdtünk próbálni. November-decemberben szerettem volna egy lemezbemutatót, de akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy lesz-e tényleg ilyen lehetőség, pláne ekkora. Mi mindenesetre úgy készültünk, mintha lenne.

Hogy lettek a szerelem különböző stádiumai a 2013 szövegeinek központi témája?

Ahogy a popdalok kilencven százalékának.

Miért döntöttél úgy, hogy főleg angol nyelven írod a szövegeket?

Jól esik angolul énekelni.

Merrefelé mozdultak el a szövegek a Darknessen?

Kétely, elhagyatottság és megsemmisülés, ilyen témák körül forognak a szövegek. Egy picit ez egy konceptalbum, sötétebb és bensőségesebb hangulatú dalokat gyűjtök össze, de van rajta egy improvizáció alapján rögzült, szöveg és zene nélküli dal, és egy újrafeldolgozás (Freer). Akik figyeltek, a dalok nagy részét egyébként már hallhatták demó formában. Elgondolkodtam, hogy ha az album dalait más sorrendben teszem fel, akkor más értelmet nyer az egész. De igazából bárki megteheti, hogy olyan sorrendben hallgatja majd, amilyenben szeretné, úgy formálva ezzel a végkicsengést, ahogyan neki jobban tetszik.

Állítólag a Darknessen egyes számokban még refrén sem lesz. Miért?

Nem volt szándékos, de a nagy részük tényleg nem hagyományos popdal szerkezetű, inkább népdalhoz vagy balladához hasonló talán. Már azon is meglepődtem, hogy a Fires-zel kapcsolatban mennyien lelkesedtek, hogy ez jó popzene. A többi dal azért befordulósabb lesz. Elég rövidek is, egy részüket eredetileg vázlatoknak tekintettem csak, de később rájöttem, hogy ezek így egészek. Az előző albumnál még elég bizonytalan voltam, és aggódtam, hogy mit fognak szólni hozzá, most már inkább csak kíváncsian várom a reakciókat, amik néha teljesen ellentmondanak egymásnak.

[bandcamp width=650 height=373 album=2287578303 size=large bgcol=ffffff linkcol=de270f artwork=small]

One thought on “Naked Woods | Kétely, elhagyatottság és megsemmisülés

Leave a Comment