Middlemist Red | Nem bántunk meg semmit

Interjú a zenekar lemezbemutató koncertje előtt
Middlemist Red
Díjnyertes vintage-rock: Middlemist Red

A Middlemist Red 2012 végén alakult, zenéje a heroikus hatvanas évek pszichedelikus őserejéből és a beatből táplálkozik – a zenéjüket hallgatva elkerülhetetlen, hogy az emberek fejében megjelenjenek a bakelitsercegéssel és színes poszterekkel telített woodstock-i víziók. Hogy ezt nem csak mi gondoljuk így, azt jól mutatja, hogy májusban a francia streamingszolgáltató Deezer Young Guns című tehetségkutatóját 182 ország zenekarai közül a budapesti vintage-rock banda nyerte. A négyes novemberben jelenteti meg a debütalbumát, melyet november 7-én az A38 Hajón mutat be, a brit Disraeli Gears társaságában. Ennek apropóján egy exkluzív premier keretében bemutatjuk az album egyik számát, valamint kifaggattuk a zenekar dobosát, Ürögdi Ábelt (a képen balról a második) és basszusgitárost, Deli Somát (jobbról az első)  a kezdetekről, az angol nyelvű szövegekről és a stílus nyújtotta szabadságról. A koncertet a Cseh Tamás Program támogatja.

Meséljetek a kezdetekről, hogyan kezdtetek el együtt játszani?

Ürögdi Ábel: 2012 nyarán én és a gitárosunk, Papp Dávid kiváltunk az előző zenekarunkból, és egy újat akartunk alapítani, egy olyat, ami érdekesebb irányokat vesz, kisérletezgetősebb. Akkoriban bolondultunk bele igazán ebbe a műfajba, főleg a Tame Impala volt nagy hatással ránk. Elmentem a Kőbányai Zenestúdió gólyatáborába, nem is igazán azért, mert be akartam kerülni az iskolába, hanem mert zenésztársakat kerestem – kicsit furcsa is volt, amint megérkeztem, elkezdtem azt nézni, hogy ki dobol, ki basszusgitározik és így tovább. Ott találkoztam Deli Somával (a zenekar énekese, basszusgitárosa), a jam sessionökön pedig hamar kiderült, hogy tudunk együtt játszani, viszonylag hasonló az ízlésünk, egyforma elképzeléseink vannak arról, mit akarunk játszani. Ráadásul ott volt egy másik Soma is (Nóvé Soma, a zenekar énekese és gitárosa), aki szintén hozzánk hasonló dolgokban gondolkodott. Amikor vége volt a gólyatábornak, felvetettem, hogy összejöhetnénk néha zenélni, amiből az lett, hogy úgy október környékén már rendszeresen próbáltunk. Kiderült, hogy mindenkinek kényelmes ez az egész, és lényegében így alakult meg a Middlemist Red. Más történet, hogy ettől függetlenül csak Deli Somát vették fel, de nem bántuk meg. Ő is inkább a velünk való zenélést szereti.

Mi vonzott titeket a hatvanas-hetvenes évek pszichidelikus rockja felé?

ÜÁ: Kevésbé kötött.

Deli Soma: Az indulásunkkor itthon még nem volt annyira népszerű ez a stílus, nem volt úgymond kiforrott, kevesen játszották, nem volt olyan, aki utat mutasson, hogy hogyan is kell ezt a fajta zenét játszani. Nekem az tetszett meg benne, hogy tele van lehetőségekkel, sokat lehet benne kísérletezgetni, nem egy kitaposott út, amin végig lehet járni, hanem egy saját szájízünk szerint formálható dolog.

ÜÁ: Szerintem pont ez az erőssége: lehet ezt mainstream, fülbemászó módon művelni úgy is, hogy közben tele van érdekes hangzásokkal. Gondolj csak a Beatlesre, már ők is keverték a pszichidelikus, elborultabb témákat fogós dallamokkal.

Viszont az indulásotokkal ellentétben most már abszolút benne van ez a stílus a levegőben, mennyire érzitek ezt? Segít esetleg az érvényesülésben?

DS: Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem segít, de nem szeretnénk bekorlátozni magunkat sem zeneileg, sem máshogy. Nem akarjuk azt mondani, hogy mi szigorúan itt akarunk játszani és érvényesülni. Úgyhogy az itthon való érvényesülésben határozottan segít, hogy végre partot ért nálunk is ez a hullám, és nagyon szuper, hogy ennek a stílusnak már itthon is van közönsége, de mi leginkább nemzetközi szinten szeretnénk valami olyat alkotni, ami maradandó. Tök jó tehát, hogy itthon egyre népszerűbbek vagyunk, de vannak még helyek, ahol nem ismernek minket.

Mekkora lökést adott a nemzetközi karriereteknek, hogy megnyertétek a Deezer tehetségkutatóját, a Deezer Young Gunst?

DS: Hatalmasat!

ÜÁ: Amikor megnyertük, akkor itthon promóztuk ezt agyon, és meg is volt a gyümölcse, jövőre pedig kiderül, külföldön mennyit jelent valójában ez a győzelem, mennyit érnek az így szerzett kapcsolatok. Nemsokára megjelenik az album, ott akarjuk felhasználni majd, azt akarjuk, hogy küldözgessék majd mindenfelé. Erre a lemezre építjük majd a segítségüket.

DS: Nagyon sok embernek csak annyi maradt meg, hogy van ez a Middlemist Red nevű zenekar, ők nyerték meg a Deezer tehetségkutatóját, ennyit raktak le az asztalra. Szóval most jön majd csak a java, hamarosan kiadjuk az első albumunkat, akkor dől majd el minden.

Az As If You Could Mess This UP EP dalait egy Solymár melletti kis stúdióban vettétek fel, házilag barkácsolt erősítőkkel. Mennyire jellemző rátok ez a fajta do-it-yourself mentalitás?

ÜÁ: Szerintem abszolút, most is ott vettük fel a lemezt. Az eddigi interjúk alatt nem dicsértük eleget Bekszet (Beke István, az Ivan & The Parazol billentyűse, ő volt az EP producere), pedig ő már ott volt az első koncertjeinken is, folyamatosan bátorított minket, hogy ez jó, ezt folytatni kéne, tanácsokat adott és ő ajánlotta fel, hogy ha van valami anyagunk, akkor nagyon szívesen dolgozna rajta. Vele csináltuk az EP-t is, nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

DS: Tényleg nagyon sokat köszönhetünk neki. Az EP-nél még nagyon sok dolgot változtattunk a stúdióban a számokon, de szükség is volt rájuk, azóta sokkal kiforrottabbak lettünk, egységesebb dalparkkal mentünk oda, alig kellett valamit változtatni a számokon.

Mennyiben más a lemez az eddigi kiadványaitokhoz képest?

DS: Sokkal letisztultabb az egész. Sokat nyomott a latban ez a közösen eltöltött másfél év, összeértünk. Az alapirány maradt ugyanaz, de kicsit kifinomultabbak a számok, nem olyan “bunkók”, mint például a Single Switcheroo.

ÜÁ: Zsáneren belül, ugyanúgy, mint az EP-nél, változatosak a számok, de mégis egységesebb a lemez, sokkal jobban rá lehet fogni, hogy ez a Middlemist Red.

Miért döntöttetek az angol nyelvű szövegek mellett?

ÜÁ: Én például nem igazán hallgatok magyar nyelvű zenekarokat, a külföldi zenekarok zenéje és nyelvezete valahogy kényelmesebb nekem ebben a stílusban.

DS: Soma, az énekesünk mondta egyszer, hogy az angol nyelvben az a jó, hogy nagyon egyszerű és gördülékeny, sokkal nagyobb játékteret ad abból a szempontból, hogy ha magyarul írnád le ugyanazt, az egész egy hatalmas kliséhalmazzá változna. Finomabb az egész, nehezebb rossz szöveget írni angolul.

ÜÁ: Nagyobb kihívás egy igazán jó magyar szöveget írni, szerintem.

DS: hát nem akarjuk bekorlátozni magunkat itthonra és azzal, hogy angol nyelven éneklünk, jobban tudunk nyitni külföldre.

——

Egy eddig nem hallott szám az albumról, a Multicoloured Drive:

Leave a Comment