Korai Öröm | Huszonöt éve megalkuvás nélkül

Interjú Kilián Zoltánnal, a Korai Öröm basszusgitárosával
Korai Öröm
Sokan, sokfélét: huszonöt éves a Korai Öröm

Február 5-én az A38 Hajón ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az egyik legkülönlegesebb hazai zenekar, a Korai Öröm. A közelgő koncert kapcsán a zenekar múltjáról és jövőjéről beszélgettünk a basszusgitáros Kilián Zoltánnal.

A Hajón ünneplitek a Korai Öröm fennállásának 25. évfordulóját. Hogyan tekintetek vissza az elmúlt negyedszázadra? Mennyiben változott a zenekar a kezdetek óta, és számítottatok-e arra hogy ennyi ideig fog működni?

Nem számítottunk rá, mert mindenki röhögött rajtunk, hogy kilenc zenész, plusz vetítősök, fényes, hangtechnikus van a csapatban, már a kezdetektől. Azt mondták, hogy teljesen életképtelen és fölösleges ennyi ember. Tényleg furcsa, hogy már huszonöt éve sikeresen koncertezik a zenekar. Elröpült ez az idő. Többszörösen bebarangoltuk egész Európát, hihetetlen kalandokban, bulikban volt részünk, amit egyszer talán filmbe, vagy könyvbe öntünk. Természetesen voltak tagcserék. A régiek közül néhányan újra beszállnak ezen a bulin a régi számokba, illetve Takács Petiről is megemlékezünk. Sohasem gondolkoztunk azon, és most sem, hogy mennyi ideig csináljuk. Számunkra mindig az volt a legfontosabb, hogy ami bennünk feszül, azt megalkuvás nélkül kiadjuk magunkból. Azt hiszem ez volt, van és továbbra is ez lesz számunkra a legfontosabb.

Mi volt a Korai Öröm csúcsidőszaka, legemlékezetesebb turnéja, vagy koncertsorozata?

Minden. Nem érzem úgy, hogy nosztalgiáznunk kéne, elmerengve a régi szép időkről. Hiszen folyamatosan zajlik az élet, lemezeket adunk ki, koncertezünk, turnézunk. Persze rengeteg extra élmény volt, mert igyekszünk mindenhol szét is nézni, de aztán ezeket kitolják az agyamból az újabbak. A turnék és koncertek, utazás közben sokszor előkerülnek – buszlerobbanás, egész napos várakozás a határon, a berlini múzeumok, Írország, Olaszország, Franciaország, Belgium, Oroszország, a Balkán hegyei, tavai, a tenger, Hollandia gátjai, a dán szélerőművek, békefesztivál Koszovóban, az elaknásított erdővel, amelyeken most már sokat röhögünk, nem úgy mint akkor. Mivel mindig történik valami, így a jelen, a próbák, a stúdiózás és a közeli koncertek, turnék töltik ki a gondolatainkat.

Mik voltak a zenekar első zenei hatásai és mit hallgattok most?

Sokan, sokfélét: punk, industrial, andalúz gitárzene, elektronikus zenék, hagyományos komolyzene, kortárs komolyzene, repetitív, jazz, ethno, trance, hippie és metal zenék is.

A kilencvenes évek magyar zenei szcénájának egyik legjellegzetesebb, külföldön is sikeresen működő jelensége volt az instrumentális, néhol dzsesszes, néhol pedig pszichedelikus, acides rock zene, olyan zenekarokkal, mint a Korai Öröm, a Másfél vagy a Colorstar. Mennyire éreztétek ezt a színteret egységesnek, és miért fulladt ki a 2000-es évek végére?

Valóban a Másfél és a Korai kezdte ezt az egészet – ha most nem beszélünk a hatvanas-hetvenesnyolcvanas évek zenekarairól -, így talán mi is hatással voltunk azokra, akik utánunk ragadtak hangszert. Egyébként nagyon más zenét csináltunk. A Másfél precíz, pontos zene volt, hátborzongató, mint egy szike, és ez tette zseniálissá. Mi az összevissza játszó hangulatzenét képviseltük, akár 3 órás koncerttel, melyben volt a csendesebb részek mellett sok csúcspont, egyesülés az univerzummal. Nem érzem úgy, hogy kifulladt volna 2010 után, hiszen továbbra is folyamatosan kapunk meghívásokat külföldre, amiknek igyekszünk is eleget tenni. A hazai koncertek száma valóban kevesebb, de rengeteg a fiatal a bulijainkon, tehát lehetséges, hogy még mindig progresszívek vagyunk, ha ezt a fesztiválok szervezői nem is veszik mindig észre az irodájukból.

Huszonöt év alatt jócskán kicserélődött a közönségetek. Az indulásotokhoz képest most mik a legfőbb kihívások?

Valóban pár generáció már felnőtt rajtunk. A koncerteken szerencsére sok új arc is van. Az a tapasztalatom, hogy húszéves kor felett kezdenek rámozdulni a zenénkre, amely – bár régen sem volt slágergyanús – még keményebbé vált az elmúlt években.

Milyen programmal készültök az A38 Hajós szülinapi koncertetekre?

Bevezetésként a turnékból összeollózott vidám anyagot vetítjük le, melyet a videoklipek követnek. A koncerten sok olyan számot játszunk – a jelenlegi műsorba ágyazva -, amelyeket jó ideje nem hallhatott élőben a közönség. Számtalan vendég fellépő, retro VJ-vetítés is színesíti az estét, melyet egy szlovák pszichedelikus zenekar indít és a Korai-koncert után a Korai’s Banditos DJ-k zárnak.

Mik a terveitek, álmaitok, mi fog történni veletek a következő öt évben?

Érjük meg jó egészségben. Amúgy nem szoktunk sokat gondolkozni rajta. Ösztönből csináljuk, nem akarunk megfelelni a trendeknek, meg semminek. Folyamatosan készülnek az új számok, lemezek, projektek. Hamarosan megjelenik a Korai akusztikus lemeze, és a Korai Trancemission albuma, melyeket a netről lehet majd letölteni. Amíg vannak ötleteink, szeretjük csinálni és a közönség, a klubok, a fesztiválok is kíváncsiak ránk, addig zenélünk. Szívesen eleget teszünk, a szerencsére sok meghívásnak, mert utazni, más kultúrákkal keveredni jó. Valószínűleg a jövőben is több lesz a külföldi fellépésünk, mint a hazai.

Leave a Comment