Warsaw Village Band | Szenvedélyünk a megértés

Beszélgetés Maciej Szajkowskival, a zenekar dobosával
Warsaw Village Band
A legizgalmasabb a változatosság: Warsaw Village Band

Lengyelország vitathatatlanul legjobb world music zenekara, a szláv népzenét modern nagyvárosi stílusokkal ötvöző Warsaw Village Band két évvel ezelőtti Sziget fesztiválos koncertje után visszatér Budapestre. A zenekar április 24-én lép fel az A38 Hajón a Meszecsinka társaságában (ez utóbbi alapítójával, Biljarszki Emillel itt olvasható az interjúnk). A budapesti koncert előtt a Warsaw Village Band egyik alapítóját, Maciej Szajkowski dobost, szerkesztőt, újságírót (a képen jobboldalt) kérdeztük a szláv és a skandináv kapcsolatokról, a lengyel népzene helyzetéről, és nem kerülhettük meg a politikát sem.

A Warsaw Village Band legutóbbi lemeze, a 2012-es Nord főleg a lengyelek és az észak-európai népek közötti kapcsolatokat kutatta. Hogy látod a lengyelek és a skandináv népek viszonyát? Milyen kacsolat van a Balti-tenger régiójában élő emberek között?

Manapság világos, hogy a tengeri határok veszítettek a fontosságukból, az északi kapcsolatok általánosan gyengültek, annak ellenére, hogy például Norvégiában és Izlandon a lengyel a legnagyobb kisebbség. Azt is mondhatom, hogy mentalitásunk, politikai kultúránk, szokásaink alapján jó messze vagyunk a skandinávoktól. Nagyon jó lenne, ha a hazám sokkal “skandinávabb” lenne társadalmi szolidaritásban és egyenlőségben, környezettudatosságban és így tovább: önuralomban, “északi csendességben”, “nagylevegő-vételben”, elgondolkodásban, távolságtartásban.

De a Nord a szlávok, a skandinávok és az északi népek közös pontjait kutató zenésztalálkozó. Ezt a zenei “csúcstalálkozót” azért hoztuk össze, hogy tisztelegjünk a hősök és a mítoszok, a viking harcosok, a számi és inuit költők előtt. A középkorban a vikingek megszállták a lengyel területeket és komoly hatásuk volt a lengyel államra. Friss történelmi kutatások szerint a szlávok éppígy hódítottak Skandináviában: a 12. században Racibor herceg harmincezer szláv élén szállta meg és fosztotta ki Konungahelát (az egykori norvég Kungahälla, ma Kungälv, Svédország).

A 17. századi lengyel-svéd háborúk alatt, sok más mellett a svédek magukkal vitték a kujawiak nevű lengyel táncot is, ami manapság polskaként ismert Svédországban. A Balti-tenger körül minden népzene ismerős elemeket hordoz: nyers, de méltóságteljes, hideg és durva, mély és erős, némi nosztalgiával és az igazság izgalmával áthatva.

A Warsaw Village Band Mazóvia régió zenei hagyományait követi. Mik a legfontosabb kulturális jellegzetességei a régiónak, és miben különbözik az itteni zene mondjuk a pomerániaitól vagy a sziléziaitól?

Mazóvia Lengyelország középső és keleti részén van, a szíve a főváros, Varsó. Az alföldek, erdők és mocsarak vidékéről beszélünk – maga a mazow szó mocsaras területet jelent. A régió szorosan kapcsolódik az ország főfolyójához, a Visztulához, ami keresztülszeli és évszázadok óta a legfontosabb közlekedési útvonal.

Zeneileg Mazóvia volt az ország legváltozatosabb és legvadabb területe, nagyon nyers néptáncokkal. Ezek a 19. század közepe óta a hegedű hangjára épültek, amit egy csellószerű népi basszushangszer, illetve egyszerű dobolás egészített ki. Sziléziától vagy a délkeleten fekvő Nagy-Lengyelországtól nagyon eltérő, hármas, vagy ennek kombinációiból álló hatos-tizenkettes ütemű ritmikai minták alakultak itt ki. A dalok egyszólamúak (monodia), de az északkeleti részen jelen van a fehérorosz-ukrán kisebbségtől átvett polifonikus népdaléneklés is. Ismétlem, a ritmikai minták nagyon különbözőek az ország más területein lévőktől, főleg dupla-tripla ütemesek, de gyakori az ötnegyedes, hétnegyedes tempó is.

És mindenképp el kell mondani a legfontosabb dolgot: a mazóviai parasztok évszázadokig jobbágysorban voltak. A jobbágyságot csak 1864-ben törölte el az orosz cár, tizenkét évvel a Habsburg Birodalom és ötvenhárom évvel Poroszország után. A tizenhatodiktól a tizenkilencedik századig az emberek nem hagyhatták el a földesurukat, a nemesek ítélkeztek felettük, heti hét napot dolgoztak más földjén. És a nemesség Kám leszármazottaiként gúnyolta őket. (A Bibliában Kám meglátja a részeg, meztelen Noét, és ezt elhíreszteli testvéreinek. Noé később így átkozza meg Kám fiát, Kánaánt: “Szolgák szolgája legyen atyjafiai között.” 1Móz. 9:20-27) A helyzetük nagyon hasonló volt a gyapotföldek afroamerikai rabszolgáinak helyzetéhez.

És meg kell említeni a kommunizmus rémálmát, és a népzenét kihasználó szocialista propagandát. A szüleink menekültek ettől, ahogy csak bírtak. Neki a rock’n’roll volt az ellenszérum.

Mindennek eredményeként a lengyelek valósággal szégyellték hagyományaikat – különösen a zenét. A falusi népzenei hagyomány teljesen megszűnt. A néprajzkutatók az 1870-es évek óta beszélnek erről, de a sírt a második világháború ásta meg. Azóta a népzene, a népszokások és a népi iparművészet lépésről lépésre tűnik el. Mestereink többsége, a minket tanító zenészek évek óta halottak.

Manapság a disco polo, a lengyel mulatós a falusi népzene. Másfelől viszont van egyfajta gyökereket kereső, nagyvárosi újjáéledés. Ez fiatal idealisták kezdeményezése. A régi falusi zenét akarják játszani, és nagyban inspirálták őket a magyarországi táncházak. Ez egy fokozatosan terjedő mozgalom, de szerintem a probléma ideológiai. Tudod, a falusi emberek sokféleképpen látják a világot és sokféle zenét játszanak – bármilyen uniformizálási, címkézési, szűkítési kísérlet csak rosszul végződhet.

Hogyan fedeztétek fel a lengyel népzenét? Keresztül-kasul jártátok Lengyelországot, a népzenei hagyomány után kutatva, és Oskar Kolberg (fontos 19. századi néprajtudós) munkáti böngésztétek?

Mindegyikünknek más a története, de nagyjából mindannyian egyetemi tanulmányaink alatt, lengyelországi és ukrajnai utazásaink során találkoztunk a népi kultúrával. A zenekar néhány hónappal azután alakult, hogy a Nowa Wieś (Új Falu) nevű havilapnál gyakornokoskodtam. Ez egy falusi lakosoknak szóló magazin volt, és egyszer a főszerkesztő elvitt egy egy Wieniawa nevű faluba Mazóvia legdélebbi részén, ahol a helyi kulturális központban csűrdöngölőket adtak elő. A zene és az abból áradó energia egészen rendkívüli volt – akkoriban egy hardcore-punk zenekarban játszottam, és ugyanazt az erőt éreztem ebben is. És igen, most, hogy már mindannyian megöregedtünk, családunk van, és a példaképeink halottak, bizony, az archív felvételek, Kolbergnek és munkatársainak régi gyűjteményei jelentik az inspirációt.

A Warsaw Village Band együtt dolgozik Mercedes Peónnal is, a híres galiciai (a spanyolországi Galiciáról van szó) énekesnővel. Hogyan találkoztatok és mikor kezdtétek a közös munkát?

Mercedest egy showcase-en láttam először a 2010-es koppenhágai WOMEX-en. Aztán a varsói Cross Culture fesztivál programtanácsa meghívta őt a 2011-es fesztivál Európa-programjába. Később Mateusz Dobrowolski, a Transetnika nevű népművészeti szervezet elnöke megkérdezte, hogy kivel dolgoznánk együtt az EthnoFallow nevű eseményen, Mercedest javasoltuk. Először 2012. november 10-én játszottunk együtt, azóta két felvételi folyamaton, két kislemezen, két videóklipen és hét közös koncerten vagyunk túl. És hamarosan megjelenik a Sun Celebration című közös lemezünk.

Rádiós szerkesztőként sok érdekes lengyel zenét hallasz. Az országban mindig nagyon erős volt a jazz- és a punkszíntér. Mik a legizgalmasabb dolgok mostanában?

A legizgalmasabb a változatosság. És az a tény, hogy a gazdasági nehézségek ellenére ilyen sok ember akar játszani és alkotni. Lenyűgöző, hogy a népzenei mozgalom hogyan fejlődik a kisvárosokban és még a falvakban is. A jazz és a punk éppoly erős, mint volt. A legnagyobb baj, hogy a tömegmédia, különösen a televízió egyáltalán nem támogatja a helyi zenét.

A Varsói Egyetem politikatudományi szakján végeztél, és újságíróként is dolgozol. Hogyan látod az ukrán válságot és ennek hatását a lengyel külpolitikára?

A Krím megszállása és a most folyó donecki háború mindent felforgatott. Minden szempontból. A Nord című lemezünkön van egy háborúellenes szám, a War’s Coming. Ha valaki 2011-ben a felvételek alatt azt mondja, hogy négy évvel később háború lesz a szomszédban, senki sem hitt volna neki.

A R.U.T.A. nevű etnopunk-zenekarban is játszol. Hogyan fér meg meg egymás mellett a kettő?

Nem veszek ki szabadságot. (nevet) Komolyra fordítva, sok mindenre nem marad időm. Idén a LELEK nevű projekttel szeretnék egy lemezt készíteni; ez egy dalciklus lesz a régi szláv istenekről.

A R.U.T.A. énekesnője, Nasztya Niakraszava fehérorosz. Gyakran játsszátok az orosz újhullámos-posztpunk zenekar, a Kino Mama Anarchia című számát is. Hogyan látod a lengyel kultúra és a fehérorosz-orosz-ukrán zene viszonyát?

Az elvünk, mi több: a szenvedélyünk a megértés és a testvériség. És a hétköznapi emberek szintjén ez nagyszerűen működik. Nincs ellenségeskedés, és ha problémáink vannak, azokat meg tudjuk beszélni. A gond politikai szinten van. Talán itt az ideje, hogy a politikusokat kilőjük az űrbe.

One thought on “Warsaw Village Band | Szenvedélyünk a megértés

Leave a Comment