Rodion G.A. | Aki nem hagy maga után valamit, az hiába élt!

Interjú a a kelet-európai progresszív rock és elektronika egyik legnagyobb alakjával
A romániai Kraftwerk: Rodion GA

Rodion G.A., azaz Rodion Ladislau Roşca a kelet-európai progresszív rock és elektronika egyik – ha nem A – legnagyobb alakja. A hetvenes évek Romániájában olyan szabad, kísérletező és túlzás nélkül forradalmi zenét csinált a krautrock, a zajzene, a space-rock, a progrock és az elektronikus kísérletezés határán, hogy még ma is leesik az állunk. Ami itthon a Syrius, Németországban a Kraftwerk, Angliában meg a korai Emerson, Lake & Palmer – ez volt Romániában Rodion G.A., ez az elfelejtett zseni, akinek szeptember tizenhetedikei A38-as fellépése az idény egyik legkülönlegesebb zenei eseménye lesz, nemcsak a hajón, hanem Magyarországon is. A közelgő koncert kapcsán beszélgettünk Rodion Ladislau Roşcával.

Hogyan kezdtél el zenélni elektronikus hangszereken? Milyen zenéket hallgattál fiatalon?

A saját zenei ötleteimet akartam megmenteni és egy Tesla Sonet Duo magnóra vettem fel az első ilyen dalokat és hangmintákat még 1969-ben. Majd felfedeztem, hogy ha egy másik sávra párhuzamosan felveszem a back vokálokat , a dobokat, a billentyűs hangszereket , akkor már úgy szól, mint egy zenekar! Így lett belőlem az első „one man band” Romániában. Rengeteg ötletemet rögzítettem így, majd amikor továbbgondoltam őket, műfajilag a rock operára kezdtek el hasonlítani. Később a billentyűs hangszeremet, ami leginkább egy játék orgonára hasonlított, rákötöttem egy torzító pedálra, wah – wah meg visszhang generátorokra, amit egy magnóból fabrikáltam, úgyhogy egy plusz leolvasó fejet iktattam be a magnószalag elé. A végeredmény úgy szólt, mint egy nagyon komplikált, több funkciós szintetizátor. Így még több kedvem támadt arra, hogy zenét komponáljak. A román televízió felhasználta a zenémet a műsoraiban, dokumentumfilmeket zenésítettek meg vele, stb. 1978-ban pedig megalapítottam első zenekaromat, a Rodion G.A.-t. A zenészek magnóról tanulták be az általam írt dalokat, így hamarosan színpadra is vihettük a produkciót.

A zenekar neve három keresztnév első betűjének az ötvözéséből ered. A nevem Rodion (másképp Rodijon) gyakori név Kisázsiában. Amikor az oroszok elfoglalták Örményországot, a név bekerült az orosz, majd az európai keresztnevek közé. A G.A. pedig a Gyuri es az Adrian kezdőbetűi, akik az együttesben játszottak 1978-tól 1980-ig.

Milyen volt koncertező zenekarnak lenni a késői Ceausescu-rendszerben és mik voltak a főbb kihívások?

Mint minden fiatal srác, mi is akartunk egy rock zenekart alapítani, hosszú hajat és farmert viseltünk, sokat csajoztunk. Ezért mindig baj volt a milíciával, rendszeresen bevittek, ideiglenes őrizetbe vettek, kopaszra nyírtak és megvertek! Ezzel viszont nem tudtak minket elijeszteni a zenéléstől, hanem fordítva, felébresztették bennünk a bosszú vágyát!

Abszolút minden számom első helyezést ért el a top 10 listákon Romániában! Rodion G.A. volt az első elektrozenei formáció Romániában , engem pedig elkereszteltek a román elektronikus zene úttörőjévé, Adrian Enescu mellett, aki inkább filmzenéket komponált. Akkoriban rengeteg zenét hallgattam es elég komoly vinyl kollekcióm is volt, ezért Kolozsváron elneveztek a bakelit lemezek királyává!

Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek és miért?

Természetesen a legelső. Rengetegen vártak a fellépésünkre, mert már előzetesen, a felvételeknek köszönhetően megvolt a hírnevünk. 1975-ben volt egy naplóm, ahova a barátaim is írogattak ezt-azt, és valaki ezt jegyezte fel: „Te Rodi , 30 évre előre csináltál zenét!” De voltak tehetségkutató versenyek is, ahol kétszer is nyertünk.

1989-ben, a rendszerváltás derekán, amikor végre felcsillant a szabad önkifejezés reménye, te mégis visszavonultál. Miért?

Azért, mert egyszerűen ráuntam a pénztelenségre és arra, hogy állandóan dicsértek, mutogattak, mint dísztárgyat, de egy ép koncertet se tudtam összehozni, nemhogy szervezni egy romániai turnét. 1989. április 9-én az édesanyám 72 éves korában meghalt rákban. Ez nekem éppen elég volt! Azóta, 25 éven keresztül nem is akartam zenével foglalkozni! A legjobb hangszórójavító voltam Kolozsváron, minden együttesnek a hangszóróját en javítottam, hozzáteszem, 2 éves garanciával.

Mi történt veled 1989 után? Ha jól tudom éltél egy darabig Angliában, ahol többek között elektrotechnikai eszközök javításával is foglalkoztál, majd visszatértél Romániába.

Angliában az unokatestvéremhez költöztem ki Telfordba, de ott nem sikerült munkához jutnom. Ezért Londonba utaztam, ahol már válogathattam is a munkalehetőségekből, volt, hogy hangszórókat javítottam, de szobát is festettem, rakodómunkásként dolgoztam, meg dobórakat adtam. Angliában kegyetlenül lefogytam, mindem megtakarításomat autóra tettem félre. Vettem is egy Volkswagen mikrobuszt, aztán hazajöttem, mert a londoni munka egy mókuskerék volt és túlhajszoltam magamat! Utána két évig fájt a derekam es a hátam. Szerencsére időben leálltam a sok cipeléssel… Jó tanulság volt!

A Strut Records 2013-ban kiadott egy válogatáslemezt a műveidből, amit komoly nemzetközi médiafigyelem követett. Hogyan találtak rád és honnan jött a lemezkiadás ötlete?

Szerencsére a rajongóim soha sem felejtettek el es tudtom nélkül, „romanian legend ” lettem a helyi zenetörténelemben . Mindenki így emlegetett engem , kivéve az új generáció nagy részét, mely semmit sem tud a román könnyűzene történetéről, legalábbis úgy hiszem . Ez így szokott lenni ! Az új es fiatal zenekarok sokasága ellepi az korábbi idők együtteseit a hírnevükkel együtt! Kinek van ideje filozofálni, amikor ők csak táncolni akarnak es csajokkal ismerkedni!

Sokan érdeklődtek irántam, de nem tudták mi lett velem, hova tűntem el. Több újságíró és riporter munkájának köszönhető, hogy ismét rám találtak, a Kolozsvártól 30km-re fekvő kis faluban, ahol vettem egy nagy házat, tulajdonkeppen két nagyobb téglaépületet, nagy belső udvarral.
Úgy képzeltem, hogy ott egész nap csak napozni fogok es az interneten töltöm a szabadidőmet. Persze van ott cicám, kutyám, egerem , patkányom, stb. Volt itt minden csak pénz nem volt ! Aztán jött valaki, aki 3000 euróért megvásárolta tőlem az engedélyt, hogy lemezt csináljon a felvételeimből. Ez volt a Strut Records embere.

A lemezmegjelenést követően az Arte portréfilmet forgatott rólad, a Quietus pedig a román elektronikus zene keresztapjának titulált és még sorolhatnám. Ennek köszönhetően több rangos nemzetközi fesztiválra is meghívtak. Hogyan ért téged ez váratlan nemzetközi siker és elismerés?

Én mindig is tudtam, hogy a zeném különleges és egyedülálló, eredeti es abszolút sajátos stílusú. Sajnáltam, hogy nem sikerült az áttörés. De hát ez volt a sorsom. Nem is nagyon törődtem azzal, hogy népszerűsítsem magamat külföldön . Inkább hülyeségekkel foglalkoztam. Vannak amúgy különböző találmányaim is, amit hanyagságom miatt nem jegyeztem be. Hát ez vagyok én…

Érdekes, hogy nem ért váratlanul a nemzetközi siker! Ezt azért mondom, mert én egy időben sikeres zenész voltam Romániában, viszont mégis váratlan volt az, hogy épp ebben a pillanatban és ilyen körülmények között ért a megkeresés! Ehhez pedig tényleg szerencsére volt szükség es valaki megsegített, egészen biztos vagyok benne.

Ami szintén váratlanul ért engem, és nem találok rá választ az a tény, hogy egy egész ország, összes zenésze közül még mindig engem hívnak a román new wave zene atyjának. Nekem ez mar túl sok ahhoz, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Sokszor attól félek, hogy egy nap felébredek es kiderül, hogy minden csak egy álom volt! Off…

Hogyhogy ismét elkezdtél zenélni, mi motivál mostanában?

Kötelességem édesanyámmal szemben, hogy büszke lehessen rám, még akkor is, ha már nincsen köztünk, mert amikor iskolás voltam, szegény édesanyámnak nem sok oka volt arra, hogy büszke legyen a fiára!

Emlékszem milyen büszke volt rám, amikor a rádióban es a televízióban sugározták a zenémet, rögtön szaladt is a szomszédokhoz hogy elújságolja: most adják a fiamat a radióban, most adják a fiamat a televízióban, es az első helyen van!

Mindig is arra tanított, hogy aki nem hagy maga után valamit, az hiába élt! Istenem, milyen jó édesanya volt!

Milyennek látod a jelenlegi romániai zenei és kulturális színteret?

Én úgy látom, hogy mindenki csinál valamit, sokat dolgozik, igyekszik, de semmi különös eredményt nem ér el vele. Úgy tűnik, hogy mindent, amit meglehetet csinálni már megvan csinálva!

Zenei téren rengeteg a DJ, akik mind ugyanazokat a hanggenerátorokat használják es emiatt a hangzásuk is mind ugyanaz. Fantáziában szegény, hangzásban pedig mind ugyanaz. Kevés a kivétel! Én szerencsésebb voltam ezen a téren.

Ami az anyagi helyzetemet illeti, sajnos nem dicsekedhetek. Jelenleg májrákom van, ami annak köszönhető, hogy a romániai fogorvosok megfertőztek C es B hepatitisz vírussal, es a román egészségügyi rendszer négy év után sem ad nekem kezelést annak ellenére, hogy a biztosításokat kifizettem! Így becsülik itt azokat , akik munkájuk es tehetségük által, Románia informális kulturális nagykövetei.

Leave a Comment