Carpenter Brut | Sosem akartam valamit másolni

Lazerpunk interjúja a francia retrowave-mesterrel
A Heavy French Touch egyik legjelesebb képviselője: Carpenter Brut

Alig egy hónappal Perturbator (a vele készült interjúnk itt olvasható) budapesti fellépése után újabb Kavinsky-követő retrowave-mester érkezik az A38 Hajóra. Az EP-trilógiájával máris kultikussá vált, matektanár-kinézetű producer, Carpenter Brut a Heavy French Touch egyik legjelesebb képviselője. Élő fellépésein pedig nem veti meg az “igazi” hangszereket sem, szeptember tizenkettedikei A38-as koncertjén is trióban lép majd fel. A közelgő koncert kapcsán a hazai synthwave-színtér egyik legtehetségesebb producere, Lazerpunk interjúzott vele – aki Quixotic mellett szintén fellép majd az este.

Hogyan jött az életedbe a synthwave?

A Carpenter Brut indulásakor csak Kavinskyt ismertem, őt is csak a Drive miatt – de nem is indított el bennem semmi olyat, hogy nekem is ilyen zenét kellene játszanom. John Carpentert és a Justicet szerettem és valahogy ötvözni szerettem volna a kettőt, semmi több. Perturbatorról és magáról a synthwave stílusról is csak az első EP-m megjelése után hallottam először. Nem igazán vonz ez a stílus vagy színtér, bár néha hallgatom a Drive Radiot, hátha hallok valami nekem tetszőt.

Kezdetben mi motivált?

Olyasvalamit akartam hallgatni, ami addig nem létezett – vagyis akkor még így gondoltam. Aztán hamarosan rájöttem, hogy van egy maroknyi ember, aki hozzám hasonló zenét csinál, de ez tetszett. Sosem akartam valamit másolni, inkább csak összegyúrni azokat a dolgokat, amiket szeretek.

Milyen hobbijaid vannak még a zenélésen kívül?

Nincs nagyon más. Mint minden ember, én is szeretek filmeket, sorozatokat nézni, videójátékozni, lazítani, de ennyi. Az egyre kevesebb szabadidő átka, hogy egyre kevesebb időm jut ezekre.

Mi hiányzik legjobban a nyolcvanas-kilencvenes évekből?

Leginkább az, hogy akkoriban annyi éves voltam, amennyi. Szerintem a mindennapi életben nincs értelme a nosztalgiának. De talán sosem lesz már olyan a közhangulat, olyan optimista és életvidám, mint a nyolcvanas években, még akkor is, ha akkoriban folyamatosan küszöbön állt az amerikai-szovjet háború.

Mesélj valami meglepőt magadról!

Két méter harminckét centi magas vagyok.

Mit teszel, ha alkotói válságod van és nem vagy képes zenét írni?

Leginkább várok, amíg történik valami vagy kipróbálok valami szokatlan és új dolgot, hogy lássam, hogy hat rám. Néha valami új és érdekes születik a hibákból, de a legtöbbször nem működik.

Legnagyobb bók, amit eddig kaptál?

Nem tudnék kiemelni egyet, de sok volt, ami nagyon boldoggá tett.

Szerinted – a zenédet leszámítva – mi az oka annak, hogy te vagy az egyik legnépszerűbb synthwave producer jelenleg?

Nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok az egyik legnépszerűbb, sőt, az igazat megvallva, azt sem tudom, a színtéren belül ismertnek számítok-e. Talán a klasszikus elektronikus zenei színtéren belül többen figyelnek rám. Nincs igazán rálátásom ezekre a dolgokra.

Vannak olyan döntéseid a karriered szempontjából, amiket már megbántál?

Nem igazán. Vagyis, nincs olyan érzésem, hogy ha ezt vagy azt másképp csináltam volna, akkor most nem ott lennék, ahol most. Próbálom annyira értékelni a dolgokat, amennyire csak tudom, hogy később ne kelljen megbánnom semmit.

Hogy érzed, a jövőben is kitartasz majd a jelenlegi hangzásod mellett vagy inkább kipróbálnál már új dolgokat?

Marad a jelenlegi hangzás, de próbálok fejlődni is, hogy ne unjam el az egészet – ez pedig egyre nehezebb. Nem akarom, hogy az új számaim úgy hangozzanak, mint a régiek, ezzel pedig az egész projekt relevanciáját kockáztassam. Nem szeretném, ha minden számom ugyanúgy szólna, szóval mindig valami újjal próbálkozom.

Tervek, álmok, rémálmok?

Semmi különleges: turnézni, számokat írni, a zenészek szokásos rutinja. De még mindig jobb, mint például egy gyárban dolgozni.

Leave a Comment