Poniklo Imre | Minden akusztikus koncerten küszködöm a lámpalázzal

Interjú a dalszerző-énekes A38-as szólókoncertje előtt
Poniklo Imre
A dalok csak jönnek és jönnek: Poniklo Imre

Idén izgalmas új lemezzel jelentkezett az Amber Smith, ám ez alkalommal a zenekar frontembere, Poniklo Imre azért ült le velünk beszélgetni, mert szeptember 21-én akusztikus szólóestet ad a Dalszerzők az A38 Hajón sorozatban. A díjtalanul, de előzetes helyfoglalással látogatható koncert felvételei később láthatóak lesznek a Petőfi TV-ben és hallhatóak lesznek a Petőfi Rádióban is.

Mi vagy ki volt az az inspiráció ami vagy aki miatt dalszerző-énekes lettél? Azt ugye tudjuk, hogy első zenekaraidban “csak” gitáros voltál.

Mindig irigyeltem azokat a zenészeket, akik tudnak egy zenészt/koncertet/élményt felhozni, aminek hatására elkezdtek zenélni. Nekem ez nem volt ilyen direkt dolog, de tény, hogy amikor először megláttam az MTV-n egy koncertfelvételen Bernard Butlert (Suede) gitározni, akkor döntöttem el, hogy nincs mese, nekem is ezt kell csinálnom. Aztán a dalszerzőség lassan alakult ki bennem, nem volt önbizalmam, de az évek alatt egyre csak erősödött, hogy ezt kell csinálnom, mert a dalok jönnek és jönnek, csak győzzem a zenekarokkal.

Ha azokra a zenékre gondolunk, amiket te írsz és adsz elő, nem pont az egy szál gitáros forma az, ami először eszünkbe jut. Mennyire vagy ez is te? A zenész-személyiséged melyik része az egy szál gitáros dalnok?

Amikor zenélni kezdtem, nem volt semmilyen hazai elő/példaképem, ezért csak abból tudtam kiindulni, hogy lemezen, studiófelvételen zenekarral hogyan szólalnak meg dalok – ezért is vagyok én inkább zenekari ember, mint singer-songwriter. Ennek ellenére néhány kivételtől eltekintve a dalok otthon így, egy gitárral, vagy éppen zongorán születnek, úgyhogy ez talán a legintimebb énem – és ezért is küszködöm minden akusztikus koncerten a lámpalázzal.

Vannak kedvenc akusztikus gitáros bárdjaid? Kik ők és miért fontosak a számodra? Vannak-e kedvenc akusztikus lemezeid?

Vicces módon nem igazán szeretem az akusztikus dalszerzőket/lemezeket. Ha már singer/songwriter, akkor is zongora, és Ben Folds, akit nagyon szeretek, és szerencsére találkoztam is már vele.

Hogyan válogatod/válogattad össze dalszerzői ested repertoárját? Tudjuk, hogy az Amber Smith életműve is több szakaszra bontható, ráadásul az Amber Smith mellett készítettél szólólemezt is, és több más projekt részese is voltál az elmúlt években.

Éppen ez az egyik oka az alkalmi akusztikus koncertjeimnek: bár az Amber Smith a “fő” zenekarom, ami tizenöt év alatt mindenen keresztül vitt, de ilyenkor el tudok játszani néhány Poniklo- vagy Poster Boy-számot is, na meg néhány kedvenc dalomat.

[bandcamp width=100% height=120 album=1274680491 size=large bgcol=ffffff linkcol=de270f tracklist=false artwork=small]

Nemrég jelent meg az Amber Smith új albuma. Hogyan érzed magad most a zenekarban és hogyan érzi magát a zenekar a hazai zenei színtéren?

A zenekarban hosszú évek óta először nagyon jól érzem magam, élvezem a koncerteket meg a többiek társaságát. Ősszel készülünk egy jubileumi koncertre sok vendéggel, meg jó pár, már régen nem játszott dallal, úgyhogy mozgalmas lesz az őszünk. Nekem csoda az, hogy mindent figyelembe véve még itt vagyunk. Sosem éreztem, hogy az Amber Smith bármilyen színtérhez igazán tartozott volna itthon, így továbbra is azt csináljuk, amit szeretünk.

[bandcamp width=100% height=120 album=2880536058 size=large bgcol=ffffff linkcol=de270f tracklist=false artwork=small]

Ismerve téged, szinte biztosak vagyunk abban, hogy vannak új, és talán meglepő terveid. Vannak ilyenek? Mik azok?

Az utóbbi öt-hat év tempójához képest most visszavettem. Hiába győzködom Mike Zweckert, hogy írok neki egy punkos szólólemezt, nem akar belevágni, így most “csak” egy külön-projekten dolgozom, de egyelőre nem árulnék el semmit erről. De remélem azt is, hogy ősztől neki tudunk állni új Amber Smith-daloknak.

Kedvenc lemezeid, filmjeid, könyveid az elmúlt egy évből?

Idén szerettem a Black Rivers debütlemezét (ők az éppen szünetelő Doves kétharmada), felfedeztem magamnak az East India Youth-t és remekül egységes lett szerintem az alapvetően jammelesből született Blur-lemez.

Álmaid, rémálmaid, titkos vágyaid?

Az álmom, vágyam, hogy mondjuk tizenöt év múlva is írjak meg dalokat, és legyenek, akik kíváncsiak rá. A dalszerzés adottsága egy nagyon furcsa, (szerencsére) megmagyarázhatatlan, de isteni áldas. Imádok stúdióban lenni, olyankor totálisan megszűnik a külvilág, úgyhogy remélem, sok felvételem lesz még. És persze az, amit minden szülő akar, hogy egészségben és boldognak lássam a gyerekeimet. A rémálmom az, hogy egy nap arra ébredek, hogy “ennyi volt, mától nem zenélek”.

Leave a Comment